Biztonságban hazagyűjtve

Russell M. Nelson elnök, szeretett prófétánk, fokozottan kihangsúlyozta, hogy a mi páratlan felelősségünk segíteni a szétszóratott Izráel egybegyűjtésében és felkészíteni a világot Jézus Krisztus második eljövetelére.¹ Lelkünk Atyja azt kívánja, hogy gyermekei biztonságban hazagyűjtessenek.

Mennyei Atyánk azon terve, hogy gyermekeit biztonságban hazagyűjtse mennyei otthonunkba, nem az elért világi sikeren, anyagi helyzeten, iskolázottságon, fajon vagy nemen alapszik. Az Atya terve az igazlelkűségen, a parancsolatai betartásán, valamint a szent szertartásokban való részesülésen és a megkötött szövetségek tiszteletben tartásán alapszik.²

Az az Istentől sugalmazott tan húzódik meg az egybegyűjtés e nagyszerű munkája mögött, hogy mindannyian fivérek és nővérek vagyunk, és „mind[enki] egyforma Istennek”. Ez a tan összhangban áll azokkal, akik hőn vágynak arra, hogy a különböző gazdasági és faji hátterű emberek jobb életet éljenek. Elismerjük ezen erőfeszítéseket, és csatlakozunk azokhoz. Továbbá szeretnénk, ha Isten minden gyermeke Őhozzá jönne, és elnyerné az evangéliumán keresztül felkínált örökkévaló áldásokat.³ Az Úr a Tan és szövetségekhez fűzött előszavában kijelenti: „Hallgassatok ide, ti messzi népek; és ti, akik a tenger szigetein vagytok – figyeljetek együtt!”⁴

Nagyon tetszik, hogy a Tan és szövetségek legelső verse magában foglalja azokat, akik „a tenger szigetein” élnek. Háromszor is volt olyan elhívásom, mely során kifejezetten a tenger szigetein szolgáltam és éltem. Először fiatal misszionáriusként a Brit-szigeteken szolgáltam, másodszor új általános felhatalmazottként a Fülöp-szigeteken, majd pedig területi elnökként a Csendes-óceáni-szigeteken, beleértve Polinézia számos szigetét is.

Mind e három terület sikeresen gyűjtötte egybe a hívőket Jézus Krisztus visszaállított evangéliumához. Első alkalommal 1837-ben érkeztek misszionáriusok a Brit-szigetekre, egy évvel azután, hogy Joseph Smith felszentelte a Kirtland templomot, ahol Mózes átadta „Izráelnek a föld négy részéből történő egybegyűjtésének, valamint a tíz törzs északi földről történő elvezetésének a kulcsait”⁵. A Brit-szigeteken tapasztalt korai siker legendássá vált. 1851-re az egyház tagjainak több mint a fele a Brit-szigeteken élő megkeresztelkedett megtért volt.⁶

1961-ben Gordon B. Hinckley elder a Fülöp-szigetekre látogatott, és beindította a teljes idejű misszionáriusi erőfeszítéseket. Akkoriban csupán egyetlen filippínó melkisédekipapság-viselő volt. Bámulatos, hogy ma az egyháznak több mint 850 000 tagja van a Fülöp-szigeteken. Csodálattal adózom a Fülöp-szigeteki emberek előtt: a Szabadító iránti szeretetük mély és maradandó.

Talán kevésbé ismert a Polinéz-szigeteken zajló folyamatos misszionáriusi erőfeszítés. Ez utóbbi 1844-ben kezdődött, amikor Addison Pratt megérkezett a mai Francia Polinézia területére.⁷ A polinézek közül már sokan hittek a családok örökkévalóságában, és elfogadták Jézus Krisztust a Szabadítójukként. Ma a Polinéz-szigetek lakosainak közel 25%-a az egyház tagja.⁸

Egyszer egy 17 éves lányt hallgattam egy távoli tahiti szigeten, aki hetedik nemzedékes egyháztag volt. Tisztelettel adózott azon őseinek, akik 1845-ben, Tubuain tértek meg, két évvel azelőtt, hogy a korai egyháztagok megérkeztek volna a Sóstó-völgybe.⁹

Tanunk egyértelmű abban, hogy minden ember számára megadatik az idő és az alkalom az evangélium üzenetének a befogadására és az arra való reagálásra. Ezek a példák csupán egy jóval nagyobb kép kisebb részletei. Nelson elnök többször is kihangsúlyozta, hogy Izráel egybegyűjtése a legnagyobb kihívás, ügy és munka ma itt a földön¹⁰.

Jézus Krisztus egyháza visszaállításáig – beleértve ebbe a Mormon könyve előjövetelét, valamint a Joseph Smith prófétának adott kinyilatkoztatást és papsági kulcsokat – csupán töredékes és korlátozott volt az, amit az emberek Izráel egybegyűjtésével kapcsolatban megértettek.¹¹

A megkülönböztető Izráel név az a megnevezés volt, amely Jákóbra lett ruházva.¹² Idővel Ábrahámnak az Izsákon és Jákóbon keresztül leszármazott utódait kezdte jelképezni. Az Ábrahám atyának tett eredeti ígéret és szövetség az Ábrahám 2:9–10-ben található, melynek egy része így szól:

„És nagy nemzetté teszlek téged…

És megáldo[k minden nemzetet] a te neved által; mert mindazok, akik befogadják ezt az evangéliumot, a te nevedről neveztetnek, és a te magodhoz számláltatnak, és felkelnek, és atyjukként áldanak téged”.

A halandóság előtti létben tartott mennyei tanács során megvitatásra és támogatásra került a szabadítás terve. Tartalmazott bizonyos törvényeket és papsági szertartásokat, amelyek a világ megalapítása előtt lettek bevezetve, és amelyek az egybegyűjtést feltételezték.¹³ Magában foglalta az önrendelkezés mindenekfeletti tantételét is.

A többek között Saul, Dávid és Salamon uralkodása alatt hatalmas népként megélt évszázadok után Izráel kettészakadt. Júda törzse és Benjámin törzsének egy része lett Júda királysága, a maradék pedig, akiket a tíz törzsként ismerünk, Izráel királysága lett.¹⁴ 200 évnyi különálló lét után Izráel első szétszóratására Kr. e. 721-ben került sor, amikor az asszír király fogságba hurcolta Izráel tíz törzsét.¹⁵ Ők később az északi földekre kerültek.¹⁶

Kr. e. 600-ban, a Mormon könyve kezdetén, Lehi atya izráeliták egy csoportját az amerikai földrészre vezette. Lehi jól értette Izráel szétszóratását, amelynek ő is része volt. Tőle idézett Nefi, miszerint Izráel házát „egy olajfához fogják hasonlítani…, amelynek ágai letöretnek és szétszóratnak az egész föld színén”¹⁷.

Az úgynevezett Újvilágban a nefiták és a lámániták története, amint az a Mormon könyvében áll, körülbelül Kr. u. 400-ban ér véget. Lehi atya leszármazottai szerte az amerikai földrészen megtalálhatóak.¹⁸

Mormon világosan ír erről a 3 Nefi 5:20-ban, amikor így szól: „Én Mormon vagyok, Lehi egyenes leszármazottja. Jó okom van rá, hogy áldjam Istenemet és az én Szabadítómat, Jézus Krisztust, amiért kihozta atyáinkat Jeruzsálem földjéről”¹⁹.

Izráel történelmének az idővonalán egyértelműen Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus születése, üzenete, szolgálattétele és küldetése jelenti a csúcspontot.²⁰

A Szabadító örökkévalóságot alakító halála és feltámadása után került sor Júda egy második jól ismert szétszóratására Kr. u. 70 és 135 között, amikor is a római elnyomás és üldöztetés miatt a zsidók szétszóródtak az akkor ismert világban.

Nelson elnök ezt tanította: „A Mormon könyve annak a jeleként látott napvilágot, hogy az Úr megkezdte a szövetség gyermekeinek az egybegyűjtését.”²¹ Így hát a Mormon könyve, melyet Joseph Smith próféta fordított le Isten ajándéka és hatalma által, Lehi leszármazottainak, a szétszóratott Izráelnek, valamint azoknak a nemzsidóknak szól, akiket örökbe fogadnak Izráel törzseibe. Az 1 Nefi 22 fejlécének egy része így hangzik: „Izráelt az egész föld színén szétszórják – A nemzsidók gondozzák és táplálják Izráelt az evangéliummal az utolsó napokban”. A Mormon könyve címoldalán az áll, miszerint a könyv egyik célja, „hogy meggyőzzön zsidót és nemzsidót arról, hogy Jézus a Krisztus”. A visszaállítással és a Mormon könyvével nagymértékben kibővült Izráel egybegyűjtésének a fogalma.²²

Azok, akik befogadják Jézus Krisztus evangéliumát, leszármazási águktól függetlenül az egybegyűlt Izráel részévé válnak.²³ Ezzel az egybegyűjtéssel, valamint a számos felépült és bejelentett templommal, egyedülálló helyzetben vagyunk ahhoz, hogy Izráelt a fátyol mindkét oldalán egybegyűjtsük, minden eddigit felülmúlóan az Atya tervében.

Izráel szó szerinti egybegyűjtéséről szólva Spencer W. Kimball elnök ezt tanította: „Mármost Izráel egybegyűjtése abból áll, hogy az emberek csatlakoznak az igaz egyházhoz és megismerik az igaz Istent. […] Tehát bárki, aki elfogadja a visszaállított evangéliumot, és arra törekszik, hogy saját nyelvén és abban a nemzetben hódoljon a szentekkel, ahol lakik, eleget tett Izráel egybegyűjtése törvényének, és minden olyan áldás örököse, amely a szenteknek ígértetett ezekben az utolsó napokban.”²⁴

„Izráel egybegyűjtése most magában foglalja a megtérést.”²⁵

Napnál is világosabb: Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjainak hatalmas kiváltságában áll szeretni, megosztani és meghívni, elősegítve egybegyűjetni Izráelt, hogy részesüljenek az Úr szövetséges áldásainak a teljességében. Ebbe beletartoznak Afrika, Európa, Észak- és Dél-Amerika, Ázsia, Ausztrália és a tenger szigeteinek a lakosai is. „Mert bizony, az Úr hangja minden emberhez szól”²⁶. „Ez az egybegyűjtés mindaddig folytatódik, amíg az igazlelkűek egybe nem gyűlnek a szentek gyülekezeteibe a világ nemzeteiben.”²⁷

Senki nem szólt határozottabban az egybegyűjtésről Russell M. Nelson elnöknél, aki ezt tanította: „Ha bármikor bármi olyat teszel, amivel hozzásegítesz bárkit – a fátyol mindkét oldalán – ahhoz, hogy szövetségeket kössön Istennel, és részesüljön az alapvető – keresztelési és templomi – szertartásokban, akkor Izráel egybegyűjtésében segítesz. Ez ilyen egyszerű.”²⁸

Hol tart az egyház ma? Abban a 62 évben, amióta 1960-ban megkezdtem a misszionáriusi szolgálatomat, 7683-ról 62 544-re nőtt a prófétától kapott elhívás szerint szolgáló teljes idejű misszionáriusok száma. A missziók száma 58-ról 411-re emelkedett. Az egyháztagok száma körülbelül 1 700 000-ről mintegy 17 000 000-ra növekedett.

A Covid19-világjárvány átmenetileg kihatással volt az evangélium megosztására irányuló néhány lehetőségünkre. Ugyanakkor tapasztalatot is nyújtott az új technikai eszközök használatában, ami nagyban gazdagítja majd az egybegyűjtést. Hálásak vagyunk, amiért az egyháztagok és a misszionáriusok egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a szétszóratott Izráel egybegyűjtésére. A növekedés mindenütt folytatódik, különösen Dél-Amerikában és Afrikában. Méltányoljuk azt is, hogy világszerte oly sokan reagáltak Nelson elnök erőteljes felhívására a megnövekedett misszionáriusi szolgálatra. Mindazonáltal a szeretet, a megosztás és a meghívás iránti elkötelezettségünk nagymértékben tovább mélyíthető.

E misszionáriusi erőfeszítés elengedhetetlen része az, hogy az egyes egyháztagok jelzőfényként ragyogó példákká váljanak²⁹, bárhol éljünk is.³⁰ Nem rejtőzködhetünk. A kedvességre, igazlelkűségre, boldogságra és a minden ember iránti őszinte szeretetre mutatott krisztusi példánk nemcsak útmutató jelzőfényt nyújthat másoknak, hanem annak a megértését is, hogy biztonságos kikötőre lelhetnek Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma szabadító és felmagasztosító szertartásaiban.

Kérlek, értsétek meg, hogy figyelemre méltó áldásokkal jár Jézus Krisztus evangéliumának a megosztása. A szentírások örömről és békességről, a bűnök bocsánatáról, a kísértések elleni védelemről, valamint az Istentől eredő fenntartó hatalomról tesznek említést.³¹ E halandó életen túlra tekintve, felkészültek leszünk arra, hogy megosszuk az evangéliumot azokkal, akik „sötétségben és a bűn rabsága alatt vannak a halottak lelkének nagy világában”³².

Ma kimondottan azért imádkozom, hogy minden gyermek, fiatal férfi, fiatal nő, család, kvórum, Segítőegylet és osztály áttekintse, miként fogadjuk el egyénileg és együttesen is az Izráel egybegyűjtésének az elősegítésére szólító hangsúlyos tanácsot, amelyet az Úrtól és a mi szeretett prófétánktól kaptunk.

Tiszteletben tartjuk az önrendelkezést. Ebben a világias létben sokan nem fognak cselekedni, és részt venni Izráel egybegyűjtésében. Sokan viszont igen, és az Úr elvárja az Ő evangéliumát befogadóktól, hogy sürgető érzéssel törekedjenek jelzőfényként szolgáló példát mutatni, amely segíteni fog másoknak Istenhez jönni. Ez teszi lehetővé fivéreink és nővéreink számára szerte a világon, hogy élvezzék Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának a mennyei áldásait és szertartásait, és biztonságban hazagyűjtessenek.

Biztos apostoli tanúságomat teszem Jézus Krisztus isteniségéről és Mennyei Atyánk értünk alkotott tervéről. Jézus Krisztus nevében, ámen.