Általános kérdések a Mormon könyvéről

A Mormon könyve a Bibliához hasonló szentírás. Egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról.¹ A Biblia elsősorban az ősi Izráel életéről és tanításairól szól. A Mormon könyve számos olyan csoport írásait tartalmazza, akik Amerikába jöttek, egy olyan családot is beleértve, akik Kr. e. 600-ban hagyták el Jeruzsálemet. Ők is Izráel házának leszármazottai voltak. A Bibliát és a Mormon könyvét tehát ugyanazon örökséggel bíró népcsoportok írták, azonban a világ más-más részein.

A Bibliához hasonlóan a Mormon könyve sem csak történelmi beszámoló. Tartalmazza „Jézus Krisztus evangéliumának teljességét” (T&Sz 20:9): olyan tanításokat, tanokat és próféciákat, amelyek bizonyságot tesznek az Atyaistenről, valamint Fiáról, Jézus Krisztusról.

Joseph Smith próféta magyarázata szeirnt a Mormon könyve „elmondja nekünk, hogy Szabadítónk a feltámadása után megjelent ezen [az amerikai kontinensen]; hogy annak teljességében, minden gazdagságával, hatalmával és áldásával együtt elültette itt az evangéliumot; hogy voltak apostolaik, prófétáik, pásztoraik, tanítóik és evangélistáik, ugyanaz a rend, ugyanaz a papság, ugyanazok a szertartások, ajándékok, hatalom és áldások, amelyeket a keleti földrészen is élveztek…; hogy utolsó prófétájuk parancsot kapott próféciáik, történelmük stb. kivonatának megírására és annak a földbe történő elrejtésére, hogy Isten céljainak beteljesítése céljából kerüljön elő és csatlakozzon a Bibliához az utolsó napokban”².

Az egyház tagjai a Bibliát és a Mormon könyvét is tanulmányozzák. Sőt, Vasárnapi Iskolánk tananyagának két évét a Biblia tanulmányozására szenteljük. (Ezen témát illetően további információkért lásd e lapszám 16., 24. és 52. oldalát.)

A fő szerzők ősi próféták voltak, például Nefi, Jákób, Mormon, valamint Moróni, Mormon fia. Mormon állította össze és vonatolta ki azokat a feljegyzéseket, amelyeket történelmükről, próféciáikról és tanításaikról vezettek a próféták. Saját tapasztalataiból is leírt néhányat. Mormon egybefűzött – arany színű – fémlemezekre véste ezt a feljegyzést, ezért ezekre gyakran utalunk úgy, mint az aranylemezek.

Mormon halála után Moróni fejezte be a feljegyzést, és egy dombon elrejtette azt, hogy napjainkig megmaradjon. 1823-ban Moróni angyalként megjelent Joseph Smithnek, és megmutatta neki, hol van elásva a feljegyzés. Négy évvel később Joseph megkaphatta a feljegyzéseket. „Isten ajándéka és hatalma által” angolra fordította azt arról az ősi nyelvről, amelyen íródott.³ Ezután kiadta és szétosztotta a Mormon könyvét. (Ezen témát illetően további információkért lásd e lapszám 22. és 72. oldalát.)

Joseph Smith 1827 szeptemberében kapta meg a lemezeket, és 1829 tavaszáig voltak nála. Amikor 1838-ban megírta történetét, elmagyarázta, mi történt a lemezekkel: „Amikor a megbeszélés szerint a hírnök [Moróni] elkérte, én átadtam neki; és azok az ő őrizetében vannak mind a mai napig, lévén ezernyolcszázharmincnyolc május másodika” (Joseph Smith története 1:60).

Joseph Smithen kívül számos másik férfi és nő látta a lemezeket és tett bizonyságot azok létezéséről. Konkrétan tizenegy férfi, akiket a három tanúként és a nyolc tanúként ismerünk, jegyezte fel bizonyságát arról, hogy látta a lemezeket, és a nyolc tanú kézbe is vette azokat. Bizonyságuk ott van a Mormon könyve minden egyes példányának elején.

Ezek a férfiak a Mormon könyve erőteljes tanúiként állnak, és ez talán azért is fokozottan igaz, mert némelyikük „egy ideig ellenséges volt Josephfel szemben”, amint azt Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából megerősíti. Mindazonáltal „halálukig bizonyságot tettek arról, hogy láttak egy angyalt, és kézbe vették a lemezeket. »…azokat Isten hatalma mutatta meg nekünk, nem emberé – jelentették ki. …ezért tehát biztosan tudjuk, hogy a mű igaz. «”⁴

Bár hitünket nem kézzelfogható bizonyítékokra alapozzuk, a Mormon könyvének vannak nyelvészeti, történelmi és régészeti bizonyítékai. Például régebben gúnyolódtak azon az elképzelésen, hogy fémlemezekre íródott, azonban az elmúlt években számos példát találtak fémlemezekre írt – esetenkét kődobozokba rejtett – szent írásokra.

A nyelvészek felfigyeltek olyan szavakra és kifejezésekre a Mormon könyvében, amelyek angolul furcsán hangzanak, de héberül és az ahhoz a nyelvcsaládhoz tartozó nyelveken, amelyeket a Mormon könyve népei beszéltek, teljesen logikusak, holott az ifjú Joseph Smith nem ismerte ezeket a nyelveket.

Azonban nem az ilyen bizonyítékok győznek meg minket a Mormon könyve igaz voltáról. Ez hit és személyes kinyilatkoztatás kérdése.

Egyedül a Szentlélek hatalma által tudhatod biztosan. A Mormon könyve utolsó fejezete felhívást intéz mindazokhoz, akik olvassák, átgondolják és őszintén tudni akarják, hogy igaz-e: kérdezzék meg Jézus Krisztus nevében Mennyei Atyánkat. Akik ezt teszik, azok a Szentlélek hatalma által tudni fogják, hogy a könyv igaz (lásd Moróni 10:3–5). Egyháztagok milliói imádkoztak és tudták meg a Szentlélek bizonyságtételén keresztül, hogy a Mormon könyve igaz. (Ezen témát illetően további információkért lásd e lapszám 4., 60. és 80. oldalát.)

Kulcsfontosságú hitelvünk az, hogy Isten mindig is kinyilatkoztatta akaratát gyermekeinek a földön, és mindig is ezt fogja tenni. Hiszünk benne, hogy a Biblia Isten szava, azonban szerintünk nem tartalmaz minden olyan kinyilatkoztatást, amelyet Isten a prófétáinak adott, vagy adni fog. Ma is kinyilatkoztatja akaratát, élő prófétákon és apostolokon keresztül, akik Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza alapját alkotják (lásd Efézusbeliek 2:20).

Amikor János apostol megírta a Jelenések könyvét, nem az volt a Bibliában az utolsó könyv. Egészen a Krisztus utáni harmadik századig nem lett egy könyvbe kötve az Ó- és az Újszövetség – amit most Bibliának nevezünk.

Az 5 Mózes 4:2 is azt mondja nekünk, hogy ne tegyünk hozzá Mózes szavaihoz. Az Ószöveség e korai verse természetesen nem teszi hiteltelenné a Biblia többi részét. Sem Mózes, sem János nem utalhatott egy olyan kötet megváltoztatására, amely akkor még nem létezett; inkább arra figyelmeztettek, hogy ne változtassuk meg az evangélium igaz tanításait.

A Mormon könyve, amely az evangélium teljességét tartalmazza, nem megváltoztatja Isten szavát, hanem megerősíti azt. (Ezen témát illetően további információkért lásd e lapszám 24. és 38. oldalát.)

Az erre a kérdésre adott válasz arra támaszkodik, hogy átlássuk némiképp a Mormon könyve fordításának és kiadásának folyamatát.

1. Amikor Joseph Smith Isten hatalma által lefordította az aranylemezeket, írnoknak diktálta a szavakat. Az írnokok időnként elírtak szavakat, illetve ejtettek nyelvtani hibákat, amikor leírták, amit mondott. Az 1 Nefi 7:20-ban például az „elkeseredtek” szó angol megfelelőjét úgy írták le, mintha mi azt írnánk: „elkeserettek”. Bár az írnokok iskolázottak voltak, abban az időben még nem egységesítették az írásmódot.

2. A fordítás eredeti, kézzel írt átiratát azután lemásolták, hogy újonnan írt átiratot adhassanak a nyomdásznak. Ezen a ponton kijavítottak néhány betűzési és nyelvtani hibát, és központozták a szöveget. Néhány új hiba azonban itt is becsúszott, amikor rosszul másoltak le egy-egy szót.

3. A nyomdász a tőle telhető legjobban szedte le a szöveget. Időnként azonban mégis hibát vétett. Az Alma 57:25-ben például rosszul olvasta az „örömére” szó angol megfelelőjét, és helyette az „ellenségére” megfelelőjét szedte.

4. Joseph Smith próféta figyelmesen átnézte a Mormon könyve első három kiadását, és folyamatosan segített javításokat és változtatásokat eszközölni. Voltak azonban olyan hibák, amelyeket csak későbbi kiadásokban találtak meg. 1981-ben végül javításra került egy nyomdai hiba Alma 16:5-ben, amikor a „hova” szó angol megfelelője egy betű megváltoztatásával helyes értelmet kapott – az eredeti kéziratnak megfelelően, ahogyan azt a próféta az aranylemezekről fordította.

5. Egyéb változások új fejezet- és verstördelést, valamint lábjegyzeteket és keresztutalásokat vezettek be.

Függetlenül attól, hogy milyen kérdést tesznek fel az emberek a Mormon könyvéről, legjobban a könyv védi meg magát. Bizonyságot tehetsz a könyvről, adhatsz valakinek egy példányt, és megkérheted, hogy imádkozzon felőle. Ha valaki őszinte szívvel, igazán tudni szeretné, hogy igaz-e a könyv, akkor az Úr „a Szentlélek hatalma által ki fogja nyílvánítani [az illetőnek] ennek igazságát” (Moróni 10:4).