A Mormon könyve vallásunk záróköve

Szeretett testvéreim, ma az egyik legjelentőségteljesebb ajándékról szeretnék beszélni, amelyet a modern korban kapott a világ. Az ajándék, amelyre gondolok, fontosabb az ipari és technológiai újításokból származó minden találmánynál. Olyan ajándék ez, amely a modern orvostudományban látható sok csodás előrelépésnél is nagyobb értékkel bír az emberiség számára. Többet ér az emberiségnek, mint a repülés vagy az űrutazás fejlődése. A Mormon könyve ajándékáról beszélek, amelyet 156 évvel ezelőtt kapott az emberiség.

Ezt az ajándékot több mint ezer éven át készítette elő az Úr keze, majd Ő rejtette el, hogy tisztán megmaradjon a mi nemzedékünk számára. Talán semmi nem tanúskodik egyértelműbben e mai szentírás fontosságáról annál, amit maga az Úr mondott róla.

Saját szájával tett tanúbizonyságot arról, (1) hogy igaz (T&Sz 17:6), (2) hogy az igazságot és az Ő szavait tartalmazza (T&Sz 19:26), (3) hogy a magasságból érkező hatalom által lett lefordítva (T&Sz 20:8), (4) hogy Jézus Krisztus evangéliumának teljességét tartalmazza (T&Sz 20:9; 42:12), (5) hogy sugalmazás által adatott, és angyalok szolgálata erősítette meg (T&Sz 20:10), (6) hogy bizonyítja a szentírások igaz voltát (T&Sz 20:11), és (7) hogy akik hittel fogadják, azok örök életet kapnak (T&Sz 20:14).

A Mormon könyve fontosságának másik erőteljes bizonysága az, ahová az Úr a kiteljesedő visszaállítás idővonalán elhelyezte az előkerülését. Egyedül az első látomás előzte meg. Ebben a csodálatos megnyilvánulásban Joseph Smith próféta megismerte Isten valós természetét, és megtudta, hogy Istennek elvégzendő munkája van számára. Ezután rögtön a Mormon könyve előhozatala következett.

Gondoljatok bele, mit is jelent ez. A Mormon könyve előhozatala megelőzte a papság visszaállítását. Pár nappal azelőtt adták ki, hogy sor került az egyház megszervezésére. A szentek megkapták a Mormon könyvét, hogy olvashassák azt, mielőtt olyan kinyilatkoztatásokat kaptak volna, amelyek felvázolják a dicsőség három fokozatának, a celesztiális házasságnak vagy a halottak megváltásának nagyszerű tanait. Megelőzte a papsági kvórumokat és az egyházi szervezetet. Elárul ez nekünk valamit arról, hogy miként tekint az Úr erre a szent műre?

Ha felismerjük, hogyan érez az Úr ez iránt a könyv iránt, akkor nem fogunk meglepődni azon, hogy komoly figyelmeztetéseket adott nekünk azt illetően, ahogyan fogadnunk kell azt. Miután jelezte, hogy akik hittel, igazlelkűséget cselekedve fogadják a Mormon könyvét, azok az örök dicsőség koronáját kapják (lásd T&Sz 20:14), az Úr így figyelmeztetett: „Ám akik hitetlenségben megkeményítik a szívüket és elutasítják, azoknak az saját kárhoztatásukra fordul” (T&Sz 20:15).

1829-ben az Úr figyelmeztette a szenteket, hogy ne űzzenek tréfát szent dolgokból (lásd T&Sz 6:12). A Mormon könyve biztosan szent dolog, mégis sokan űznek tréfát belőle, vagyis más szóval könnyelműen veszik, úgy kezelik, mintha nem lenne igazán fontos.

Amikor 1832-ben az első megkeményítik közül néhányan visszatértek a szolgálatukból, az Úr megfeddte őket azért, mert könnyedén vették a Mormon könyvét. Ennek eredményeként – mondta – elméjük elsötétedett. E szent könyv könnyedén vétele nem csak az ő számukra eredményezte a világosság elvesztését, hanem az egész egyházat kárhoztatás alá vonta, méghozzá Sion minden gyermekét. És az Úr azt mondta erre: „És ezen kárhozatás alatt maradnak, míg bűnbánatot nem tartanak, és nem emlékeznek az új szövetségre, méghozzá a Mormon könyvére” (T&Sz 84:54–57).

Vajon annak ténye, hogy már több mint másfél évszázada rendelkezünk a Mormon könyvével, kevésbé jelentőségteljessé tette azt számunkra? Emlékezünk-e az új szövetségre, méghozzá a Mormon könyvére? A Bibliában ott van az Ószövetség és az Újszövetség. Az angolban szereplő testamentum szó egy olyan görög szóra utal, amely úgy is fordítható: szövetség. Vajon erre gondolt az Úr, amikor a Mormon könyvét így nevezte: az „új szövetség”? Mert bizony Jézus másik testamentuma, azaz tanúbizonysága ez. Ezért egészítettük ki nemrég a Mormon könyve címét a következő szavakkal: „egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról”.

Ha a korai szentek feddésben részesültek, mert könnyedén vették a Mormon könyvét, vajon mi kisebb kárhoztatás alatt vagyunk, ha ugyanezt tesszük? Az Úr maga tesz bizonyságot arról, hogy ez örök jelentőséggel bír. Vajon néhányan közülünk kárhoztatás alá vonhatják az egész egyházat amiatt, hogy tréfát űznek szent dolgokból? Mit mondunk majd az ítélet napján, amikor az Úr elé állunk, és szembenézünk fürkésző pillantásával, ha azok között leszünk, akikről azt mondják, hogy elfelejtkeztek az új szövetségről?

Három nagy indoka van annak, hogy miért tegyék élethossziglan tartó törekvéssé az utolsó napi szentek a Mormon könyve tanulmányozását.

Az első az, hogy a Mormon könyve vallásunk záróköve. Ezt Joseph Smith próféta jelentette ki. Bizonyságot tett róla, hogy „a Mormon könyve a leginkább hibátlan könyv a földön, és vallásunk záróköve”¹. A zárókő a boltív központi köve. Az összes többi követ ez tartja a helyén, és ha eltávolítják, akkor a boltív beomlik.

A Mormon könyve háromféle szempontból tekinthető vallásunk zárókövének. Záróköve a Krisztusról való tanúbizonyságunknak. Záróköve a tanunknak. Záróköve a bizonyságnak.

A Mormon könyve a zárókő a Jézus Krisztusról való tanúbizonyságunkban, aki Maga a szegletköve mindannak, amit teszünk. A könyv hatalommal és világosan tesz tanúbizonyságot az Ő valóságáról. Míg a Biblia másolók, fordítók és a szöveget elferdítő romlott vallásszakértők nemzedékeinek kezén ment keresztül, addig a Mormon könyve egyetlen ihletett fordításon keresztül jutott el az olvasóhoz. Ennél fogva a Mesterről tett bizonysága világos, higítatlan és hatalommal teljes. De még ennél is többet tesz. A mai keresztény világ nagy része elutasítja a Szabadító isteni voltát. Megkérdőjelezik csodálatos születését, tökéletes életét, dicső feltámadásának valóságát. A Mormon könyve mindezek igaz voltáról világos és félreérthetetlen szavakkal tanít. Az engesztelés tanának legteljesebb magyarázatával szolgál. Biztos, hogy ez az isteni ihletettségű könyv zárókő a világnak tett tanúbizonyságban, mely szerint Jézus a Krisztus.²

A Mormon könyve a feltámadás tanának is záróköve. Amint azt már említettem, maga az Úr jelentette ki, hogy a Mormon könyve tartalmazza „Jézus Krisztus evangéliumának teljességét” (T&Sz 20:9). Ez nem jelenti azt, hogy minden tanítást, minden valaha is kinyilatkoztatott tant tartalmaz. Inkább azt jelenti, hogy a Mormon könyvében megtaláljuk a szabadulásunkhoz szükséges tanok teljességét. És ezeket oly világosan és egyszerűen tanítja, hogy még a gyermekek is megismerhetik a szabadulás és a felmagasztosulás útját. A Mormon könyve oly sok mindent ad, ami kitágítja a szabadulás tanairól szerzett ismereteinket. Nélküle a más szentírásokban tanított dolgok korántsem lennének annyira világosak és értékesek.

Végül, a Mormon könyve bizonyságunk záróköve. Ahogyan a zárókő eltávolításával leomlik a boltív, éppen úgy az egyház egésze is a Mormon könyve igaz voltán áll vagy bukik. Az egyház ellenségei nagyon jól tudják ezt. Ezért tesznek meg oly sok mindent azért, hogy megpróbálják meghazudtolni a Mormon könyvét, mert ha meg lehet hazudtolni, akkor az Joseph Smith próféta, valamint a papsági kulcsokra, a kinyilatkoztatásra és a visszaállított egyházra vonatkozó állításaink hitelességét is magával vonja. Ugyanígy, ha a Mormon könyve igaz – és mostanra már milliók tettek bizonyságot arról, hogy a Lélek tanúságtétele szerint valóban igaz –, akkor el kell fogadni a visszaállításra vonatkozó állításokat és mindazt, ami azzal jár.

Igen, szeretett testvéreim, a Mormon könyve vallásunk záróköve – bizonyságunk záróköve, tanunk záróköve, Urunkról és Szabadítónkról való tanúságtételünk záróköve.

A második nagy indok, amely miatt tanulmányozásunk központjába kell helyeznünk a Mormon könyvét, az, hogy napjainkra íródott. A nefitáknak nem volt meg ez a könyv, és az ősi lámánitáknak sem. Nekünk szánták. Mormon a nefita civilizáció vége felé írt. Isten sugalmazására, aki mindent kezdettől fogva lát, több évszázadnyi feljegyzést vonatolt ki, kiválasztva azokat a történeteket, beszédeket és eseményeket, amelyek leginkább hasznosak lesznek számunkra.

A Mormon könyve minden fő írója bizonyságot tett róla, hogy eljövendő nemzedékeknek ír. Nefi azt mondta: „[A]z Úristen [megígérte nekem], hogy megtartják és megőrzik ezeket a dolgokat, amiket írok, és nemzedékről nemzedékre továbbadják magomnak” (2 Nefi 25:21). Fivére, Jákób, aki utána következett, hasonló szavakkal írt: „Mert [Nefi] azt mondta, hogy népének története a másik lemezeire legyen vésve, és hogy ezeket a lemezeket őrizzem meg és adjam tovább magomnak nemzedékről nemzedékre” (Jákób 1:3). Énós és Járom is jelezték, hogy ők sem saját népüknek írnak, hanem eljövendő nemzedékeknek (lásd Énós 1:15–16; Járom 1:2).

Mormon maga mondta: „…igen, hozzátok szólok, ti Izráel házának maradéka” (Mormon 7:1). Moróni pedig, az utolsó ihletett író, valóban látta napjainkat és korunkat. „Íme – mondta –, az Úr nagy és bámulatos dolgokat mutatott meg azon eseményeket illetően, melyeknek hamarosan be kell következniük, azon a napon, amikor ezek a dolgok előkerülnek közöttetek.

Íme, úgy beszélek hozzátok, mintha jelen lennétek, pedig nem vagytok. De íme, Jézus Krisztus megmutatott nekem titeket, és én ismerem cselekedeteiteket” (Mormon 8:34–35).

Ha látták napjainkat és azon dolgokat választották ki, amelyek leginkább értékesek lesznek számunkra, vajon nem így kell-e tanulmányoznunk a Mormon könyvét? Állandóan fel kellene tennünk magunknak a kérdést: „Miért sugalmazta az Úr Mormonnak (vagy Moróninak vagy Almának), hogy vegye bele ezt a feljegyzésébe? Mit tanulhatok ebből, ami segíteni fog nekem ebben a korban és időben élni?”

Egyik példa a másikat követi arra, ahogyan ez a kérdés válaszra lel. A Mormon könyvében például mintára lelünk a második eljövetelre való felkészülés vonatkozásában. A köny nagy része a Krisztus amerikai látogatását közvetlenül megelőző néhány évtizedre összpontosít. Ha figyelmesen tanulmányozzuk ezt az időszakot, meghatározhatjuk, miért pusztultak el némelyek az eljövetelét megelőző borzalmas csapásokban, és mi juttatott el másokat oda, hogy a Bőség földjén ott állhassanak a templomnál, és kezeikkel megérinthessék az Úr kezein és lábain a sebeket.

A Mormon könyvéből megtudjuk, hogyan élnek Krisztus tanítványai háborús időkben. A Mormon könyvében látjuk a titkos összeesküvések gonoszságainak képi megjelenítését és dermesztő valóságát. A Mormon könyvében tanulságokra lelünk az üldöztetés és a hitehagyás kezelését illetően. Sok mindent megtanulunk arról, hogyan végezzünk misszionáriusi munkát. És a Mormon könyvében minden más helynél jobban meglátjuk az anyagiasságnak és annak veszélyeit, ha a világ dolgaira helyezzük a szívünket. Kételkedhet-e valaki is abban, hogy ezt a könyvet nekünk szánták, és hatalmas erőt, hatalmas vigaszt és hatalmas védelmet meríthetünk belőle?

A harmadik indok, amiért a Mormon könyve oly nagy értékkel bír az utolsó napi szentek számára, Joseph Smith próféta ugyanazon kijelentésében található, amelyet már idéztem. Így szól: „Megmondtam a testvéreknek, hogy a Mormon könyve a leginkább hibátlan könyv a földön, és vallásunk záróköve, és aki annak előírásai szerint él, közelebb kerül Istenhez, mint bármely más könyv által.” Ez a könyv tanulmányozásának harmadik indoka. Segít nekünk, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Nincs-e ott valami mélyen a szívünkben, ami közelebb szeretne kerülni Istenhez, és hasonlóbbá szeretne válni Őhozzá a mindennapjainkban, hogy állandóan érezhessük a jelenlétét? Ha van, akkor a Mormon könyve minden más könyvnél nagyobb segítséget nyújt nekünk ebben.

Nem csak arról van szó, hogy a Mormon könyve igazságot tanít nekünk, bár ezt kétségtelenül megteszi. Nem csak arról van szó, hogy a Mormon könyve bizonyságot tesz Krisztusról, bár ezt is kétségtelenül megteszi. Ezen kívül tartalmaz még valamit. Csodálatos hatalom rejtőzik a könyvben, mely abban a pillanatban elkezd kiáradni az életetekre, amint hozzáláttok a könyv komoly tanulmányozásához. Nagyobb erővel tudtok majd ellenállni a kísértéseknek. Olyan hatalomra tesztek szert, amely segíthet elkerülnötök a megtévesztéseket. Képesek lesztek arra, hogy a szoros és keskeny ösvényen maradjatok. A szentírásokat „az élet szavainak” (lásd T&Sz 84:85) is hívjuk, és ez mindennél jobban vonatkozik a Mormon könyvére. Ha éhezni és szomjúhozni kezditek ezeket a szavakat, akkor mind nagyobb és nagyobb bőségben leltek rá az életre.

Szeretett testvérünk, Marion G. Romney elnök… bizonyságot tett róla, milyen áldások érkeznek el azok életébe, akik olvassák és tanulmányozzák a Mormon könyvét. Azt mondta:

„Biztos vagyok abban, hogy ha otthon a szülők imádságos lélekkel és rendszeresen olvasnak a Mormon könyvéből, magukban és a gyermekeikkel is, akkor ennek a nagyszerű könyvnek a lelkisége eljön, hogy átjárja otthonainkat, valamint mindazokat, akik ott laknak. Egyre nagyobb lesz az áhítatos lelkiség; növekedni fog az egymás iránti tisztelet és figyelmesség. A viszálykodás lelke eltávozik. A szülők nagyobb szeretettel és bölcsességgel adnak majd tanácsokat a gyermekeiknek. A gyerekek fogékonyabbak és engedékenyebbek lesznek szüleik tanácsaival szemben. Növekszik majd az igazlelkűség. Hit, remény és jószívűség – Krisztus tiszta szeretete – árasztja el az otthonainkat és az életünket; békét, örömöt és boldogságot hozva magával.”³

Ezek az ígéretek – a nagyobb szeretet és összhang otthon, a nagyobb tisztelet szülő és gyermek között, a fokozott lelki fogékonyság és igazlelkűség – nem üres ígéretek, hanem pontosan erre gondolt Joseph Smith próféta, amikor azt mondta, hogy a Mormon könyve segíteni fog nekünk közelebb kerülni Istenhez.

Testvéreim, teljes szívemből könyörgök nektek, hogy nagyon komolyan fontoljátok meg, milyen fontos számotokra személyesen és az egyház egészét illetően a Mormon könyve!

Jó 10 évvel ezelőtt a következő kijelentést tettem a Mormon könyvéről:

„Függenek-e örök következmények attól, hogy miként fogadjuk ezt a könyvet? Igen, függnek, méghozzá áldásunkra vagy kárhozatunkra szolgálók.

Minden utolsó napi szent tegye egész életen át tartó törekvéssé e könyv tanulmányozását! Különben kockára teszi a lelkét, és elhanyagolja azt, ami lelki és szellemi összhangot hozhatna az életébe. Különbség van azon megtért között, aki a Mormon könyvén keresztül Krisztus sziklájára épít, és folyamatosan fogja azt a vasrudat, és aközött, aki nem.”⁴

Megerősítem nektek ma ezeket a szavakat. Ne maradjunk kárhoztatás, valamint az azzal járó ostor és ítélet alatt amiatt, hogy könnyedén vesszük ezt a nagyszerű és csodálatos ajándékot, amelyet megadott nekünk az Úr! Inkább nyerjük el a hozzá kapcsolódó ígéreteket azáltal, hogy kincsként őrizzük a szívünkben!

A Tan és a szövetségek 84. szakaszának 54–58. verseiben azt olvassuk:

„És elmétek a múltban elsötétült, hitetlenség miatt, és mert könnyedén vettétek az általatok megkapott dolgokat –

Amely hiúság és hitetlenség az egész egyházat kárhoztatás alá vonta.

És ez a kárhoztatás nyugszik Sion gyermekein, méghozzá mindegyiken.

És ezen kárhoztatás alatt maradnak, míg bűnbánatot nem tartanak, és nem emlékeznek az új szövetségre, méghozzá a Mormon könyvére, és a korábbi parancsolatokra, amelyeket nekik adtam, valamint arra, hogy ne csak beszéljenek, hanem cselekedjenek is a szerint, amit megírtam –

Hogy Atyjuk királyságához illő gyümölcsöt hozhassanak; különben megmarad egy ostor és egy ítélet, hogy rázúduljon Sion gyermekeire.”

A legutóbbi általános konferencia óta sok levelet kaptam a szentektől, fiataloktól és idősektől is, szerte a világon, olyanoktól, akik elfogadták a kihívást, mely szerint olvassák és tanulmányozzák a Mormon könyvét.

Rendkívül örülök arról szóló beszámolóiknak, hogy elkötelezettségük révén miként változott meg az éltük, és hogyan kerültek közelebb az Úrhoz. Ezek a dicső bizonyságtételek megerősítették lelkemnek Joseph Smith próféta szavait, hogy a Mormon könyve valóban „vallásunk záróköve”, és minden férfi és nő, „aki annak előírásai szerint él, közelebb kerül Istenhez, mint bármely más könyv által”.

Ez az én imám, hogy a Mormon könyve váljon életünk zárókövévé.