A hit képmásai
Michael Isaac
Lengyelország, Bydgoszcz
„A betegség sok mindennel jár együtt” – mondja Michael, aki veseelégtelenséggel küzd. Mivel a betegsége fokozta az evangélium iránti háláját, úgy véli, hogy „ez egy jó próbatétel”.
Leslie Nilsson, fényképész
Etiópiában születtem 1942-ben, és 1965-ben mentem Lengyelországba tanulni. 1991-ben találkoztam a misszionáriusokkal, és csatlakoztam az egyházhoz. Három és fél évig szolgáltam gyülekezeti elnökként. 12 éven át a misszióelnökségben szolgáltam tanácsosként. Utána ismét gyülekezeti elnök lettem, majd pedig kerületi elnök. Aztán megbetegedtem és veseelégtelenségem lett.
Most már csak néhány dolgot tudok elvégezni az egyházban. Igyekszem vasárnaponként ott lenni.
Eleinte dühös voltam.
„Miért én? – tettem fel a kérdést az imáimban. – Uram, én szolgáltalak téged.” Idővel aztán megértettem. A szentírások azt mondják, hogy „akinek van belém vetett hite a gyógyuláshoz, és nincs halálra szánva, az meggyógyul” (T&Sz 42:48).
Ez a vers azt mondja, hogy meggyógyulunk, ha nem jött el a halálunk ideje.
Az egyháztagok folyamatosan imádkoznak értem, de az egészségem egyre romlik. Azt gondolják, hogy az imáik nem lettek meghallgatva, de én tudom, hogy igen, mert jobb emberekké válnak, és mert érzem az irántam tanúsított szeretetüket.
Még ha egészséges lennék is, az én koromban mennyi időm lenne még hátra? Azonban még így is sok minden vár rám.
Szeretem fellapozni a szentírásokat, és olyan hősöket keresni bennük, akik segítenek nekem. Amikor egészséges voltam és szolgáltam, szívesen követtem Nefit, most azonban sokszor jut eszembe Jób. Jó ember volt, és ő is szenvedett. Mindig van reménység az evangéliumban.
Egy olyan városban, mint mondjuk Bydgoszcz, ha be akarok jutni a polgármesterhez, akkor esélyem sincs, mert túl kicsi vagyok én ahhoz. Azonban az evangéliumon keresztül Isten ajtaja mindig nyitva áll. Ezért szeretem az egyházamat.
Itt van nekem az egyház. Kapcsolatba tudok lépni Istennel az imádkozáson, böjtölésen és minden olyan dolgon keresztül, amit teszünk. Hát mi másra lenne szükségem?
Néha ezt mondom magamnak: „Talán ezért vagyok beteg, hogy megérthessem, milyen nagyszerű dolog részese vagyok, milyen nagyszerű ez az ügy.”
Látom, hogy a feleségem, Renata, bánatos a betegségem miatt. Nem szeretném, hogy az legyen, de a bánat a szeretet mellékterméke. Ha nem szeretne, nem bánkódna. A szeretet segít azt érezned, hogy nem vagy egyedül, és hogy vannak, akiknek fontos vagy.
A halál semmiség. Mindenki meg fog halni. A lényeg, hogy miként állunk a halálhoz. Tudom, hogy Isten él. Mindannyiunkat szeret – engem is. Ennyit mondhatok.
Michael betegsége nehéz próbatétel a felesége, Renata számára. „Látom, hogy a feleségem, Renata, bánatos a betegségem miatt. [D]e a bánat a szeretet mellékterméke – mondja Michael. – A szeretet segít azt érezned, hogy nem vagy egyedül, és hogy vannak, akiknek fontos vagy.”
A betegsége által emelt korlátok ellenére Michael továbbra is megtalálja a módját, hogy szolgálja és felemelje a körülötte lévőket.
Michael a szentírásokban talál reményt és útmutatást. Amikor egészségesen szolgált, Nefi volt a példaképe. „[M]ost azonban sokszor jut eszembe Jób – mondja. – Jó ember volt, és ő is szenvedett.”