Térjünk a lényegre!
A bizonyság csak érzés, vagy több annál?
A bizonyság az, amiről a Szabadító beszélt, amikor azt mondta Péternek, hogy „nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám” (Máté 16:17). Olyan tudás ez, amelyet Isten nyilatkoztatott ki a Szentlelken keresztül.
A Szentlélek olyan hangon szól, amelyet inkább érzünk, mint hallunk, de egyszerre érkezik „elmédben és szívedben” (T&Sz 8:2; kiemelés hozzáadva) – a gondolatainkban éppúgy, mint az érzéseinkben.
Joseph Smith próféta úgy jellemezte a kinyilatkoztatás lelkét, mint azt az érzést, hogy „tiszta intelligencia árad belétek, [melytől] hirtelen ötleteitek támadhatnak” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 136.).
Amikor az elménket és a szívünket – a gondolatainkat, érzéseinket és vágyainkat – Isten felé fordítjuk, Ő a Szentlélek halk, szelíd hangján szólhat az elménkhez és a szívünkhöz. Amikor Ő kapcsolatba lép a lelkünkkel, olyankor úgy tűnik, hogy bizonyos érzések és gondolatok áramlanak hozzánk. Ilyen az a bizonyság, amelyet Ő ad nekünk.