Nyomtatásban nem jelenik meg
A keresztény szokások megismerése jelentőségteljesebbé tette számomra a húsvétot
Miután felvettem az egyetemen egy órát a világvallásokról, ráébredtem, hogy utolsó napi szentként még jelentőségteljesebbé tehetném a magam számára a húsvétot.
Abban a félévben, amikor egy apró előadóteremben ülve a világban lévő vallásokról tanultam, mindig találtam valamit, amit a Jézus Krisztus tanítványaként megtett személyes utazásomhoz tudtam kapcsolni: akár egy szertartás volt az, akár egy irányadó tantétel vagy egy szent szöveg verse.
A legnagyobb tanulság azonban, amit ebből az órából levontam, az a tudás volt, hogy Isten mindenhol sugalmazza az Ő gyermekeit. Nagyon tetszik, amit Dieter F. Uchtdorf elder mondott a Tizenkét Apostol Kvórumából:
„[B]ecsüljük és tiszteljük azokat az őszinte lelkeket, akik szerették Istent, még akkor is, ha nem rendelkeztek az evangélium teljességével. […] Testvérekként, Mennyei Atyánk gyermekeiként fogadjuk őket magunk közé. […]
[Ő] minden nemzet, nyelv és nép őszinte és alázatos imáját meghallgatja. Fényt ad azoknak, akik keresik és tisztelik Őt, és hajlandóak engedelmeskedni az Ő parancsolatainak.”1
A húsvéti időszak közeledtével íme néhány húsvéti szokás a világ különböző részeiről, amelyeket inspirálónak találok. Annak ellenére, hogy az egyház tagjaiként nem gyakoroljuk ezen szokások mindegyikét, ha megfigyeljük, hogy más keresztények miként emlékeznek a Szabadítóra, az segíthet jelentőségteljesebbé tenni a saját húsvéti ünneplésünket.
Nagyböjt
A nagyböjt egy olyan szokás, melyet a világ bizonyos keresztényei megtartanak. Ez a lelki alázatosság és fejlődés időszaka, mely a húsvét előtt hat héttel kezdődik, s mely során a hívők személyes áldozathozatallal készítik fel magukat az ünnepre. Különleges böjti napokat és adakozást is magában foglal. A nagyböjt során a hívőket arra is buzdítják, hogy tartózkodjanak valamilyen fizikai dologtól is – lehet ez például egy kedvenc étel, játék, tévéműsor vagy hobbi –, és az így felszabadult időt szenteljék a lelki tanulmányozásnak és imának.
Nagyon tetszik az elgondolás, hogy a húsvét egy jellemformáló élmény lehet a Szabadító és köztem. Utolsó napi szentekként nem tartjuk a nagyböjtöt, de amikor erről tanultam, én is több időt akartam szentelni az emlékezésnek, valamint a húsvétra való lelki felkészülésnek, akár böjt, akár azáltal, hogy többet tanulmányozom a Szabadító életét a szentírásokban, vagy akár a családtörténeti munka végzésén, illetve az indexelésen keresztül, hogy mindez segítsen emlékeznem arra, milyen sokat is jelent számomra és az őseim számára a Szabadító áldozata.
Húsvéti tojások
Én egy olyan otthonban nőttem fel, ahol a főtt tojás festése egy szeretett hagyomány volt. Néhány európai országban (mint például Ukrajnában vagy Litvániában) ennek egészen bonyolult menete van. A főtt tojások egyszerű színezése helyett a tojásokat kifújják, gyönyörű viaszmintákkal díszítik, majd pedig befestik. Az eredmény egy belül üres tojás, mely mind az üres sírkamrát, mind pedig a feltámadás általi gyönyörű reményt is szimbolizálja.
Nagyon könnyű megfeledkezni a számos hagyományunk mögött meghúzódó mély jelentésről, azonban fontos egy pillanatra elgondolkodnunk azon, hogy mit is jelentenek és miként segítenek nekünk. Amikor legközelebb tojást festek, több időt szeretnék tölteni azzal, hogy gondosan megalkossam a gondolataim gyönyörű ábrázolását.
Az Úr vacsorája
Számos keresztény vesz az Úr vacsorájából, azaz az úrvacsorából. Minél többet tudtam meg arról, hogy mennyire szimbolikus az úrvacsora, és hogy milyen fontos szerepe van számos vallásban, különösen Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában, annál inkább ráébredtem, hogy gyakran mennyire természetesnek vettem ezt a heti ajándékot.
Sok keresztény fektet hangsúlyt arra, hogy lélekben és elmében felkészüljön az úrvacsorára, mielőtt venne belőle. Mélyen megérintett az erő, amelyet az úrvacsora tartogat ezen hívők számára a felkészülésük miatt. A példájuk elgondolkodtatott az én saját felkészülésemről az úrvacsorára. Most már több módot is kigondoltam arra, hogy miként tudok hetente lelkileg felkészülni az úrvacsorára, így téve jelentőségteljessé ezt a szertartást az életemben, miközben arra összpontosítok, amit valóban jelképez.
Tanulni másoktól
Az emberek világszerte ünnepelnek különböző, mégis mélyreható módokon. Spanyolországban a húsvétot megelező pár napban nem harangoznak, ezzel tisztelegve Krisztus szenvedése és halála előtt. A harangozás húsvét napján indul újra. Oroszországban a családtagok, barátok és idegenek is a „Krisztus feltámadt!” köszöntéssel üdvözlik egymást, mire a másik így válaszol: „Valóban feltámadt!”
A húsvét a világtörténelem legörömtelibb eseményét ünnepli, mégpedig egy olyan eseményt, amelyből folyamatosan reményt merítek. A világszerte élő hívők és különféle kultúrák mind arra emlékeztetnek, hogy tegyem jelentőségteljessé az ünneplést azáltal, hogy gondosan felkészülök, és több időt szentelek arra, hogy közelebb kerüljek Istenhez. Legfőképp pedig arra emlékeztetnek, hogy miért tartjuk meg ezt az ünnepet, valamint hogy miként hozhat minket közelebb Krisztushoz.