A visszaállítás korai napjaiban élő nők
Emma megvédelmezte a szentírást
Emma Smithhez hasonlóan mi is tisztelettel tudunk viszonyulni a szentírásokhoz és bátran meg tudjuk védelmezni az igazságot.
Illusztrálta: Toni Oka
Alig múlt éjfél, amikor 1827. szeptember 22-én egy lovaskocsi zötykölődött csendesen a New York állambeli Manchestert övező vidéken. Joseph és Emma Smith egy domboldalra tartott épp, ahol egy aranylemezekre írt ősi feljegyzés várt rájuk. Egy Moróni nevű angyal megmondta Josephnek, hogy a megfelelő személyt magával hozva jöjjön el a feljegyzésért. Személyes kinyilatkoztatás útján Joseph tudta, hogy a felesége, Emma az a személy.
Emma várakozott, mialatt próféta-férje átvette a lemezeket, majd pedig egy üreges farönkbe rejtette őket. A nap felkelőben volt, mire a házaspár hazaért.
Emma másnap azt hallotta idősebb Joseph Smithtől, hogy férfiak egy csoportja összeesküvést sző az aranylemezek ellopására. Az egyik tartalék lovat felszerszámozva Emma több mint egy órát lovagolt, hogy figyelmeztesse Josephet, aki így biztonságba tudta helyezni a lemezeket egy zárható ládában.
Nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor Emma felbecsülhetetlen értékű szentírást védelmezett meg. A pár Pennsylvaniába tartó utazása során ő segített az aranylemezeket egy hordó bab közé rejteni. A fordítás folyamata idején Emma egy lenvászonból készült ruhát adott Josephnek a lemezek letakarására, amikor azok napközben a konyhaasztalon feküdtek, illetve vett egy vörös bőrdobozt is a kézirat papírlapjai számára. Kért egy ládát a sógorától is, amelyet ő és Joseph az ágyuk alatt tartottak, és amelybe a lemezeket zárták minden éjszakára. Sok évvel később Emma védelmet nyújtott a Próféta bibliafordítása kéziratának is, a szoknyája alatt víve azt, miközben átkelt a befagyott Mississippi-folyón.
A szentírások megóvása mellett Emma a Mormon könyve lefordításában is segédkezett. Ő volt Joseph első írnoka, gondosan leírva a verseket, amelyeket napjainkban is olvasunk. Egy erszényt is varrt annak a látókőnek, amelyet Joseph időnként a fordításhoz használt.
Élete végén Emma felidézte, milyen szerepet játszott ő abban, hogy ezek a szentírások eljutottak a világhoz. „Tevékeny résztvevő voltam” – mondta. Bizonyságát tette, miszerint Joseph a visszaállítás prófétája volt, és hogy a Mormon könyve „bámulatos mű és csoda”1.