Nyomtatásban nem jelenik meg
Előítélettel szembesülni a munkahelyen
A szerző Mexikóban, Zacatecasban él.
Nagyon nehéz volt, amikor azért nem vettek fel egy állásra, mert Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagja vagyok.
Fiatalabb koromban egy helyi magánegyetemre jártam Mexikóban. Mindig nagyon jól kijöttem a tanárokkal és az egyetem igazgatónőjével. Remek tanuló voltam és jó jegyeket kaptam, és az igazgatónővel azután is tartottuk a kapcsolatot, hogy megszereztem a diplomámat.
2010-ben az egyik nap az igazgatónővel beszélgettem. Elmondta, hogy az egyetemnek szüksége lenne néhány tanárra, és a képességeim és a tapasztalatom miatt munkát ajánlott nekem.
Ezt egy nagy áldásként éltem meg. Akkoriban munkanélküli voltam, és még ennivalóra is alig jutott pénzünk. Egy megtestesült álom lett volna, ha taníthatok és el tudom tartani a feleségemet és a gyermekeinket.
„Természetesen – feleltem. – Örömömre szolgálna.”
Erre ő: „Nagyszerű! A következő félév 15 nap múlva kezdődik. Szeretnénk, ha kitöltené ezt a papírt, és eljönne az eligazításra, hogy megkezdhesse a munkát.”
Váratlan és méltatlan
Amikor elmentem kitölteni a nyomtatványokat, egy másik tanár meglátott, és megkérdezte, mit fogok írni oda, ahol a vallásomra kérdeznek rá.
„Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának tagja vagyok” – mondtam.
„Azt javaslom, hogy ezt ne írja be. Ha így tesz, akkor azonnal elutasítják a papírjait” – válaszolta.
Azt kérdeztem magamtól, hogyan lehetséges ez? Ez a huszonegyedik század. Hogy okozhatna gondot a vallás? Emellett úgy éreztem, hogy őszintének kell lennem, így hát őszinte voltam. Befejeztem a papírmunkát, és elküldtem ímélben. Másnap vártam, hogy tájékoztatást kapjak a tanítási beosztásomról. Nem kaptam választ.
Harmadnap felhívtam az igazgatónőt, hogy érdeklődjek. Ezt mondta a telefonba: „Ez nem fog összejönni.”
„Miért, mi történt?” – kérdeztem.
„A tárgya tanterve nem felel meg a tanulmányi követelményeknek” – válaszolta.
Ennek semmi értelme nem volt, hiszen eleve ő volt az, aki felajánlotta nekem az állást. Az adminisztrátorok később elmondták az igazságot: a vallásom miatt utasítottak el.
Mivel az egyetemnek nem voltak írásos szabályai vagy irányelvei a tanárok hitére vagy vallására vonatkozóan, igazságtalanul diszkrimináltak engem. Ez személyesen nagyon nehéz volt számomra, de különösen azért, mert nem tudtam, hogyan fogom eltartani a családomat.
Istenhez fordulni segítségért
Az egyik dolog, ami segített nekem, az volt, amikor elgondolkodtam, miként volt képes Nefi megépíteni egy hajót úgy, hogy mielőtt nekivágott, még nem tudta, hogyan kell ilyet csinálni (lásd 1 Nefi 17:7–55; 18:1–4). Az a tudat, hogy Isten képes vezetni engem, és biztosítani azokat a dolgokat, amelyekre a családomnak szüksége van, segített átvészelni ezt az emberpróbáló időszakot. Miközben átgondoltam a helyzetemet, Mennyei Atya segített, hogy soha ne érezzem magam dühösnek, és úgy döntöttem, el kell engednem a dolgot. Ő segített, hogy a családomra összpontosítsak, és egy másik munkát találjak riporterként, ami nagy áldás volt.
Segíteni másoknak
Jézus Krisztus tökéletes példát mutat nekünk. Ahelyett, hogy előítéletesen viselkednénk másokkal szemben, úgy bánhatunk másokkal, ahogyan Ő.
Felsőfokú hitoktatói elhívásom miatt nemrégiben az irgalmas szamaritánus példázatáról tanítottam (lásd Lukács 10:25–37). Az élet hozhat olyan fájdalmakat, amelyeket nem érdemlünk meg, és sokszor úgy érezhetjük magunkat, mint a helybenhagyott és kirabolt ember, aki csak abban reménykedik, hogy valaki segít rajta. Ebben a példázatban azonban a Szabadítónk, Jézus Krisztus azt akarja, hogy inkább olyanok legyünk, mint a szamaritánus vagy a fogadós, aki gondoskodott azokról, akiket bántottak. Ezt tette a Szabadító a vele szembeni erős elutasítás és az általa átélt fájdalom ellenére is. Rájöttem, hogy az áldozat szerepének választása helyett dönthetek úgy is, hogy a gyógyító szerepét veszem magamra.
Mindannyian törekedhetünk arra, hogy jó szomszédok, jó barátok, jó emberek és jó polgárok legyünk. Ez könnyebbé válik, ha szeretjük felebarátainkat, és megpróbáljuk megérteni, hogy az emberek hibáznak. Néha ezek a hibák számunkra kellemetlenek lehetnek. De ha megértést és megbocsátást tanúsítunk, az segíteni fog nekünk abban, hogy szeressünk másokat, támogassuk a szükséget szenvedőket, és megváltoztassuk a világot.
Isten megerősít bennünket, hogy segíteni tudjunk másoknak, akik küszködnek. Csak készen kell állnunk, hogy Ő megtaníthassa nekünk, miként tegyük ezt.