Máté 4; Lukács 4–5

Az arról szóló beszámoló, amikor a Szabadító ellenállt Sátánnak, segíthet az osztály tagjainak felismerni, hogy Sátán milyen módokon próbálja őket megkísérteni. Az osztály tagjai kiválaszthatják a Máté 4:1–11-ben vagy a Lukács 4:1–13-ban szereplő kísértések valamelyikét, aztán gondolhatnak egy ahhoz kapcsolódó mai kísértésre (a További források részben található megállapítások segíthetnek). Miért hasznos tudni azt, hogy a Szabadító hasonló kihívásokkal szembesült, mint amilyenekkel mi magunk is szembenézünk ma? Miért tudott Krisztus ellenállni a kísértésnek? További szentírásbeli példákért olyan emberekre, akik ellenálltak Sátánnak, lásd 1 Mózes 39:7–20; 2 Nefi 4:16–35; és Mózes 1:10–22.

Elősegítheted a Máté 4:1–11-hez és a Lukács 4:1–13-hoz kapcsolódó beszélgetést azzal, ha felírsz a táblára két kérdést: Mit tudunk meg Krisztusról ebből a történetből? és Mit tudunk meg Sátánról? Ezt követően kérd meg az osztály tagjait, hogy nézzék át a szentírásrészeket, keressenek válaszokat ezekre a kérdésekre, és írják fel válaszaikat a táblára.

Mi segíthet az osztályodnak abban, hogy ellenálljanak a kísértésnek? Megkérheted az osztály tagjait, hogy nézzék át azokat a helyzeteket a Máté 4:1–11-ben vagy a Lukács 4:1–13-ban, amelyek során a Szabadítónak a szentírásokban való jártassága segített Neki megválaszolni Sátánnak (ahol azt mondja: „meg van írva”). Adj az osztály tagjainak időt olyan szentírások kikeresésére és megosztására, amelyek megerősíthetik őket, ha kísértve érzik magukat. (Ötletekért megnézhetik a Kalauz a szentírásokhoz kísért, kísértés szócikkét.)

Segíthetsz az osztály tagjainak jobban megérteni ezt a beszámolót, ha elmagyarázod, hogy a Messiás és a Krisztus megnevezés egyaránt azt jelenti, hogy „a Felkent”. Kérd meg őket, hogy a Lukács 4:18–21 elolvasása közben gondolják át, mit jelent az a kijelentés, hogy Jézus a Krisztus, a Messiás, a Felkent. Azt is hasznosnak találhatják, ha elolvassák a Kalauz a szentírásokhoz Felkent szócikkét. Ma hogyan jelenti ki Jézus, hogy Ő a Messiás? Kérd meg az osztály tagjait, hogy mondják el, ők hogyan ébredtek tudatára annak, hogy Jézus Krisztus a Szabadítójuk.

Leszűrhető néhány hasznos tanulság abból, ha felfedezzük, hogy vajon miért nem fogadta el Názáret népe Jézust a megjövendölt Messiásként. Ennek egyik módja lehet az, ha összevetitek az ő hozzáállásukat a sareptai özvegyasszony, valamint Naámán hozzáállásával az Ószövetségből. Előre fel is kérheted az osztály néhány tagját ezeknek a beszámolóknak az összefoglalására (lásd 1 Királyok 17:8–24; 2 Királyok 5:1–17; Lukács 4:16–30). Mit tanítanak nekünk ezek a beszámolók a csodákról és arról, hogy miként viszonyuljunk Isten szolgáihoz? Vajon az osztály tagjai észrevesznek a mai egyháztagoknak szóló üzenetet a Szabadító Názáret népének elmondott szavaiban?

Időnként az Úrtól kapott útmutatásnak először talán nincs semmi értelme. Az osztály tagjai átnézhetik a Lukács 5:1–11-et, kikeresve, hogy mit kért a Szabadító Pétertől, és miért kételkedhetett Péter a Tőle kapott utasításban. Milyen hatással lehetett ez az élmény arra, ahogyan Péter a Szabadítóra és önmagára tekintett? Felkérheted az osztály tagjait, hogy meséljenek olyan élményekről, melyek során az isteni útmutatásba vetett hitről tettek tanúbizonyságot, annak ellenére, hogy nem teljesen értették azt. Mit eredményezett a hitük gyakorlása?

Kép

Jézus elhívja Pétert és Andrást a tengernél

Miként a halászok is „elhagyák mindenöket” azért, hogy kövessék Jézus Krisztust (Lukács 5:11), a mi esetünkben is lehetnek olyan dolgok, amelyeket el kell hagynunk azért, hogy az Ő tanítványaivá váljunk. Mit árul el a Máté 4:18–22 Péter, András, Jakab és János hozzáállásáról és hitéről? Hasznos lehet, ha beviszel az órára egy halászhálót, és megkéred az osztály tagjait, hogy írják le, mi az, amiről már lemondtak, vagy miről hajlandóak még lemondani Krisztus követéséért, és tegyék be ezeket a hálóba. Megkérheted az osztály néhány tagját, hogy mondja el, az ő életét miként változtatta meg az a döntés, hogy mindenét elhagyja a Szabadító követéséért.