Máté 5; Lukács 6

A Szabadító által elmondott hegyi beszéd, mely elsősorban a legközelebbi tanítványainak szólt, a „boldogmondásokként” ismert kijelentésekkel kezdődik, melyekben Krisztus annak átgondolására kért minket, hogy mit jelent boldog, vagyis áldott életet élni – olyan életet, amelyet tartós boldogság jellemez. A tartós boldogságról beszélgetést kezdeményezhetsz azzal, ha megkéred az osztály tagjait, hogy mondják el, mi teszi őket boldoggá. A boldogmondások szerint mit mondott Jézus, mi tesz valakit boldoggá, vagyis tölti el őt örökkévaló boldogsággal? Miben különböznek Jézus tanításai azoktól az egyéb módoktól, amelyeken az emberek boldogságra próbálnak lelni?

Segíthetsz az osztály tagjainak megérteni az olyan kifejezéseket, mint a szívök tiszta vagy a békességre igyekezők, ha a 3–12. versek néhány kifejezését felsoroljátok a táblán, majd megkéred az osztály tagjait, hogy nevezzék meg a kifejezés ellentétét, és mondják el, hogy ezáltal mit tanulhatnak még arról a kifejezésről. Kérd meg az osztály tagjait, hogy gondolják át, min változtathatnának annak érdekében, hogy olyan emberek legyenek, amilyet ezek a versek leírnak. Mivel egészíti ki a 3 Nefi 12:3, 6 azt, amit a Máté 5:3, 6-ból megtudunk?

E versek feltárásának egy másik módja az, ha megkéred az osztály tagjait, hogy mindannyian tanulmányozzanak további szentírásokat a boldogmondások valamelyikéről, és mondják el az osztálynak, hogy mit tudtak meg. Milyen tekintetben példázza valamelyik ismerősük ezt a tantételt?

Milyen érzést kelt az osztály tagjaiban, ha elolvassák Jézus kijelentését, mely szerint ők „a világ világossága”? Mit jelent „véka alá” rejteni a világosságunkat, és miért érezhetünk erre kísértést? Robert D. Hales elder megállapítása a További források részben biztató lehet. Az osztályod tagjai számára ki volt már „világosság”?

Találd ki, hogyan szemléltethetnéd Krisztus azon tanítását, hogy a világ világossága vagyunk. Meg tudnád mutatni egy éjjelre kivilágított város képét? Be tudsz hozni egy zseblámpát, és kosár alá rejteni? Miért hasonlítja a tanítványait világossághoz a Szabadító? Hogyan használhatjuk ezt a tudásunkat arra, hogy világosság legyünk mások számára (lásd T&Sz 103:9–10)? Az osztály tagjai megbeszélhetik vagy eljátszhatják annak módjait, ahogyan az evangélium világossága fényleni tud az életükben, és meg tud áldani másokat.

További szentírások, amelyek kiegészíthetik a világosságról szóló beszélgetéseteket: 3 Nefi 18:24; Tan és szövetségek 50:24; 84:44–47; 88:50, 67; és 93:36–40. Lehet, hogy az osztály tagjai szívesen énekelnének a világosságról szóló himnuszokat, például: Az Úr a fényem és Vezess, kis fény! (Himnuszok, 41., 49. sz.). Mivel egészítik ki ezek a himnuszok és szentírások azt, amit a Máté 5:14–16-ból megtudunk?

A Máté 5-ben leírt helyzet a Szabadító korának sajátossága volt, azonban az általa tanított tantételek egyetemesek. Segíts az osztály tagjainak észrevenni ezek alkalmazhatóságát az életükben – kérd meg őket, hogy válasszanak ki egyet a következő szentírásrészek közül, és gondoljanak egy mai példára, mely szemlélteti azt, amit a Szabadító tanított: 21–24; 27–30; 33–37; 38–39; 40–42; és 43–44-es versek. Egyénileg vagy csoportokban is elvégezhetik ezt, majd mondják el az osztálynak, hogy milyen példákat hoztak.

A fiataloknak tetszhet egy párosító játék, mely segít nekik észrevenni, hogyan lépnek túl a Szabadító Máté 5:21–48-ban található tanításai Mózes törvényén. Készíthetsz olyan papírlapokat, melyekre felírod a Máté 5:21–44-ben található, „Hallottátok” szóval kezdődő mondatokat (amelyek leírják Mózes törvényét). Egy másik sorozatra pedig írd fel azokat a megállapításokat, amelyek az „Én pedig azt mondom” szavakkal kezdődnek (és Krisztus magasabb törvényét írják le). Tedd ki lefordítva mindkét lapcsomagot, majd az osztály tagjai válasszanak egyet a „Hallottátok” csomagból, egyet pedig a másik csomagból, és keressenek párokat. Folytassátok ezt addig, amíg az osztály tagjai össze nem párosították Mózes törvényét Krisztus új tanításaival. Minden pár vonatkozásában beszéljétek meg, hogy miért van szükség napjainkban a Szabadító adott tanítására.

Hogyan segíthetsz az osztály tagjainak észrevenni, hogy a Szabadító azon parancsa, mely szerint legyünk „tökéletesek”, azt jelenti – Russell M. Nelson elnök magyarázata szerint –, hogy legyünk „teljesek” vagy „befejezettek”? (Máté 5:48; “Perfection Pending,” Ensign, Nov. 1995, 86–88). Íme egy ötlet: Vágj össze kirakósnak egy Jézus-képet, és kérd meg az osztály tagjait, hogy a darabkák hátuljára írjanak rá egy-egy olyan tanítást a Máté 5-ből, amelynek az életükben történő alkalmazására sugalmazást éreznek. Engedd, hogy közösen dolgozva kirakják a kirakóst. Hogyan segít nekünk Jézus Krisztus engesztelése „teljessé” vagy „befejezetté” válni? (Lásd Kalauz a szentírásokhoz: kegyelem.)

Arra is megkérheted az osztály tagjait, hogy tűzzék ki célul egy olyan késztetés tettekre váltását, amelyet a Máté 5 tanulmányozása során kaptak. Gondold át, hogyan tudnád nyomon követni ezt a felkérést a következő órákon.