Május 6–12. Lukács 12–17; János 11: „Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala”. Jöjj, kövess engem! – a Vasárnapi Iskola számára: Újszövetség, 2019 (2019).
Május 6–12. Lukács 12–17; János 11. Jöjj, kövess engem! – A Vasárnapi Iskola számára: 2019.
A tékozló fiú. Készítette: Liz Lemon Swindle
Május 6–12.
Lukács 12–17; János 11
„Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala”
Kezdd a felkészülésedet a Lukács 12–17 és a János 11 imádságos lelkű tanulmányozásával. Milyen „juh” jut eszedbe az osztályodból, aki „elveszett vala”? Használd a Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára című kiadványt és ezt a vázlatot, miközben az Úr arra vonatkozó útmutatását keresed, hogy miként tudnád legjobban kielégíteni az osztály tagjainak szükségleteit, még akkor is, ha nem járnak az órákra.
Jegyezd fel a benyomásaidat!
Kérd fel a tanulókat gondolataik megosztására!
Az alkalmazás fontos részét képezi a tanulásnak, ezért kérd meg az osztály tagjait, hogy mondják el, hogyan döntöttek amellett, hogy valami olyan szerint élnek, amit ezen a héten tanultak a szentírásokból.
Tanítsd a tant!
Az evangélium elutasítására nincs jó kifogás
-
Segíthetsz az osztály tagjainak tanulmányozni a nagy vacsora példázatát, ha meghívod őket egy képzeletbeli összejövetelre, ahol te leszel a vendéglátó. Mondjanak olyan indokokat, amelyek miatt eljönnének vagy nem jönnének el. Olvassátok el együtt a Lukács 14:15–24-et, és beszéljétek meg, hogy milyen kifogásokkal éltek az emberek a példázatban, amikor meghívták őket egy olyan lakomára, mely az evangélium áldásait jelképezi. Ma milyen kifogásokkal élnek az emberek, amikor nem fogadják el a Szabadító arra vonatkozó felkérését, hogy részesüljenek Mennyei Atyánk áldásaiban? Az osztály tagjai mesélhetnek olyan áldásokról, melyekben akkor részesültek, amikor meghozták az ahhoz szükséges áldozatokat, hogy bizonyos evangéliumi tantételek szerint éljenek.
Felkutathatjuk azokat, akik elvesztek, és az Atyával együtt örvendezhetünk, amikor visszatérnek
-
Hogyan lelkesítheted az általad tanítottakat olyan emberek felkutatására, akik „elvesztek”, mert nem rendelkeznek az evangélium áldásaival, és a meghívásukra, hogy térjenek vissza? Megkérheted az osztály tagjait, hogy gondoljanak egy általuk ismert személyre, aki „elveszett juh”, majd rá gondolva olvassák el a Lukács 15:1–7-et. Minek a megtételére éreznek késztetést, amivel érzékenyen és szeretettel közelíthetnek az illetőhöz? A Thomas S. Monson elnök által elmondott történet a További források részben, vagy Mervyn B. Arnold elder Mentésre fel: képesek vagyunk rá! című beszéde (Liahóna, 2016. máj. 53–55.) segíthet ebben a beszélgetésben.
-
Segítene az osztály tagjainak, ha megértenék, milyen módokon válhat elveszetté valaki? Megteheted, hogy az osztály tagjait csoportokra osztva megkéred őket a Lukács 15 három példázata valamelyikének tanulmányozására. Mit sugallnak a példázatok, hogyan próbáljuk meg megtalálni azokat, akik elvesztek? A Lukács 15 mely szavai árulják el, hogyan érez Mennyei Atyánk azok iránt, akik elvesztek? A Drága a Pásztor szívének (Himnuszok, 142. sz.) című himnusz közös eléneklése jelentőségteljes kiegészítése lehet a példázatok tanításának.
-
Az osztályod tagjainak javára válhat az, ha a tékozló fiú példázatában szereplő nagyobbik fiú szavaira és tetteire összpontosítanak. Azt is megtehetik, hogy írnak egy alternatív befejezést a példázathoz, melyben a nagyobbik fiú másként áll hozzá a fivéréhez. Mit tanít nekünk az atya tanácsa a példázatban, hogyan érezzünk azok iránt, akik elvesztek, és azok iránt, akik visszatérnek az evangéliumhoz? (Lásd még Jeffrey R. Holland elder megállapítását a További források részben.) Arra is megkérheted az osztály tagjait, hogy képzeljék magukat a példázatban szereplő apa helyébe. Még milyen tanácsot adnának a nagyobbik fiúnak, hogy segítsenek neki örülni mások fejlődésének vagy sikerének?
Jézus Krisztus a feltámadás és az élet
-
Ezen a héten Lázár feltámasztásáról olvasva talált az osztályod bármelyik tagja valamit, ami megerősítette az abba vetett hitét, hogy Jézus Krisztus Isten Fia és a megígért Messiás? Kérd meg őket, hogy mondják el, mit találtak. Még milyen élmények erősítették meg a Jézus Krisztusba vetett hitüket? Rámutathatsz, hogy amikor ez a csoda történt, Lázár nem feltámadt, hanem visszahozatott a halandó életbe.
KépJézus könnyekre fakadJézus könnyekre fakadt. Készítette: James Tissot
-
A János 11:1–46 tanulmányozásának egyik módja lehet az, ha megkéred az osztály tanulóit, hogy egymást váltva olvassák fel a verseket, és álljanak meg, amikor bizonyítékot találnak a Jézus Krisztusba vetett hitre. Kérd meg őket, hogy beszéljék meg, mit találtak. Hogyan erősíthetik meg az Őbelé vetett hitünket a próbatételek és az erőtlenségek?
-
E beszámoló elolvasásának másik módja az lehet, ha az osztály néhány tagját megkéred a benne szereplő emberek szemszögének átgondolására – hogy látta mindezt a Szabadító, az apostolok, Mártha, Mária vagy Lázár. Melyiküktől mit tanulhatunk? Mit tudhatunk meg a Szabadítóról a János 11:33–35-ből? Miért fontos tudni Róla ezeket a dolgokat?
Ösztönözz otthoni tanulásra!
Ösztönözheted az osztály tagjait a Máté 19–20; Márk 10; és Lukács 18 elolvasására, ha felteszel egy ehhez hasonló kérdést: „Milyen érzés lenne, ha egész nap dolgoznátok, és ugyanannyit fizetnének nektek, mint annak, aki csak egy órát dolgozott?” Mondd el nekik, hogy a jövő heti olvasmányban van egy példázat, mely elmondja, miért tekinthető ez igazságosnak.
További források
„Megtaláltál”
Thomas S. Monson elnök mesélt egy élményéről, melyben még püspökként volt része: „Egyik vasárnap reggel felfedeztem, hogy Richard, az egyik papunk, aki csak ritkán jött el, megint hiányzott a papsági gyűlésről. A kvórumot a tanácsadóm gondjaira bíztam, én pedig elmentem Richard házához. Az édesanyja azt mondta, hogy egy helyi autószerelő műhelyben dolgozik. Elhajtottam a műhelyhez, hogy megkeressem Richardot. Mindent átkutattam utána, de nem találtam meg. Hirtelen az az érzésem támadt, hogy nézzek meg egy régi szerelőaknát a műhely egyik félreeső zugában. A sötétből egy ragyogó szempár nézett fel rám. Hallottam, amint Richard ezt mondja: »Püspök, hát megtaláltál! Mindjárt feljövök.« Beszélgettünk egy kicsit, majd elmondtam neki, hogy mennyire hiányzik nekünk, és hogy szükségünk van rá. Megígértettem vele, hogy el fog járni a gyűléseire. […] [Később] Richard elmondta, hogy életének fő fordulópontja az volt, amikor a püspöke rátalált az olajos szerelőaknában, és segített, hogy újra tevékeny legyen” (vö. Cukorrépák és egy lélek értéke. Liahóna, 2009. júl. 4–5.).
Tanulni a másik tékozló fiútól
Jeffrey R. Holland elder a következő megfigyelést osztotta meg a tékozló fiú nagyobb testvérét illetően:
„Ez a fiú nem is annyira azért dühös, mert a másik hazatért, hanem azért, hogy a szülei ilyen boldogok ettől. Mellőzötten, és talán nem is kis önsajnálattal telve, ez a kötelességtudó fiú – aki csodálatosan kötelességtudó – egy pillanatra megfeledkezik arról, hogy neki sohasem kellett megismernie a mocskot vagy a kétségbeesést, a félelmet vagy az önutálatot. Egy pillanatra elfelejti, hogy a birtokon lévő összes borjú már az övé, ahogyan minden köntös a szekrényben és minden gyűrű a fiókban. Egy pillanatra megfeledkezik arról, hogy hithűsége már elnyerte és mindig is el fogja nyerni a jutalmát.
Nem – belőle, akinek gyakorlatilag mindene megvan, és aki csodálatosan, kemény munkával szerezte vagyonát, belőle hiányzik az az egy valami, ami az Úr tökéletes férfijává tehetné, amihez már oly közel áll. Még nem jutott el arra a könyörületre és irgalomra, a jószívűséggel áthatott széles látókörre, hogy felismerje: nem egy vetélytárs tért vissza. Ez az ő testvére. Amit az apja könyörögve kért, hogy lássa meg: ő az, aki meghalt, és most életben van. Aki egykor elveszett, és most megtaláltatott” (vö. A másik tékozló fiú. Liahóna, 2002. júl. 70.).
Tanításunk fejlesztése
Karold fel azt az egyet! A Szabadító példázatában szereplő pásztorhoz hasonlóan (lásd Lukács 15:4) „te is felkarolhatod azokat, akik hiányoznak az órádról. A lehetőségeid, hogy tanítsd és felemeld az osztály tagjait, és segíts nekik Krisztushoz jönni, túlnyúlnak az osztálytermen és azokon, akik jelen vannak az órádon” (A Szabadító módján tanítani. 8.).