Máté 21–23; Márk 11; Lukács 19–20; János 12

Valószínűleg előfordult már az osztályod tagjaival, hogy életük során valamikor mellőzve vagy elfeledve érezték magukat. Zákeus története segíthet nekik megérteni, hogy Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus ismerik őket és törődnek velük. Segíts az osztály tagjainak magukra vonatkoztatni ezt a történetet – kérd meg őket, hogy képzeljék magukat Zákeus helyébe. Mit gondoltok, mit tudott meg a Szabadítóról ebből az élményből? Mit tanulhatunk Zákeus erőfeszítéseiből a Szabadító kereséséről?

Az is segíthet, ha megkéred az osztály tagjait, hogy gondoljanak más olyan alkalmakra a szentírásokban, amikor az Úr a nevén nevezett valakit. (A További források rész megad néhány példát.) Arra is megkérheted az osztály tagjait, hogy meséljenek olyan élményekről, amelyek megerősítették bennük, hogy az Úr személyesen ismeri őket.

Egy egyszerű tevékenység jó gondolatébresztő lehet a Szabadító diadalmas bevonulásáról Jeruzsálembe: Az osztály számos tagja felrajzolhat a táblára különböző, királyhoz kapcsolódó dolgokat, például koronát vagy trónt, míg a többiek kitalálják, hogy mit rajzol. Ezt követően a többiek rajzolhatnak szamarat és faágakat. Mi közük ezeknek a dolgoknak egy királyhoz? Ezután mutathatsz egy képet a Szabadító diadalmas bevonulásáról Jeruzsálembe az e heti vázlatból a Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára című kiadványból, és megkérheted az osztály tagjait, hogy olvassák el a Márk 11:1–11-et. Hogyan ismerték fel ezek az emberek Jézusban a királyukat? Hogyan hódolunk Jézus Krisztusnak királyunkként a szavainkon és a cselekedeteinken keresztül?

Segíthetsz az osztály tagjainak megérteni, hogy Jézus Krisztus a királyunk, ha megkéred őket, hogy nézzék át a Jöjj el, ó, nagy Király! (Himnuszok, 25. sz.) című himnuszt, vagy egy másik olyat, mely arról szól, hogy Jézus a királyunk. A himnusz mely szavai emlékeztetnek minket a Máté 21:1–11; Márk 11:1–11; Lukács 19:29–44; és a János 12:12–16-ban található igazságokra?

Dieter F. Uchtdorf elnök azt tanította, hogy ha nem a két nagy parancsolatot, hanem más dolgokat állítunk az életünk középpontjába, az olyan, mintha egy üres falra lőnénk ki nyílvesszőket, majd céltáblákat rajzolnánk köréjük (lásd Célozzunk középre. Liahóna, 2017. jan. 4–5.). Ennek a hasonlatnak az elemzése vajon segítene az osztály tagjainak megérteni a Máté 22:34–40-et? Módot adhat erre az, ha kiteszel a padlóra egy nagy papírlapot, és az osztály tagjai egymást váltva leejthetnek rá egy tollat vagy ceruzát. Ezt követően céltáblát rajzolhatnak oda, ahol a toll vagy a ceruza a papírra esett, és ezekre a céltáblákra írhatnak egy-egy parancsolatot. A Máté 22:34–40 közös elolvasása után rajzolhatsz egy új céltáblát, mely az összes többi céltáblát magában foglalja, és ráírhatod, hogy „szeresd Istent és szeresd a felebarátodat”. Hogyan segít nekünk Isten többi parancsolatát betartani az, ha a két nagy parancsolatra összpontosítunk? Hogyan biztosíthatjuk azt, hogy erre a két parancsolatra összpontosítsuk az engedelmességünket?

Hasznos lenne az osztály tagjainak, ha megbeszélnétek a „vak vezérek” kifejezést, mellyel a lelki értelemben vak farizeusokat és írástudókat jellemezte a Szabadító (Máté 23:16)? Kigondolhatod, hogyan szemléltethetnéd, hogy milyen lehet követni valakit, aki nem lát. Azt is megtehetitek, hogy az osztály felsorolja a táblán egy vak vezér jellemvonásait, amint ezeket a Máté 23:13–33 leírja. A felsorolás kiegészítéseként további szentírásokat is megnézhettek, amelyek a lelki vakságról tanítanak, mint például: 2 Korinthusbeliek 4:3–4; 2 Nefi 9:28–32; és Jákób 4:14. Hogyan ismerhetjük fel és kerülhetjük el a vak vezéreket?

Segíthetsz az osztály tagjainak megérteni, hogy az írástudók és a farizeusok inkább a templomban található aranyra és ajándékokra összpontosítottak, nem pedig a templom valódi jelentésére (lásd Máté 23:16–22). Ehhez elmondhatod az igazgyöngy és a ládika példázatát Boyd K. Packer elnöktől, mely a További források részben található. Mi vonhatja el a figyelmünket attól, hogy a templom vagy az úrvacsorai gyűlés valódi áldásait élvezzük?

Vannak, akik hisznek Jézus Krisztusban, de nem hajlandóak kiállni az Ő evangéliumáért, különösen olyan társadalmakban, amelyek semmibe veszik vagy kigúnyolják a vallási hitelveket. Milyen tanulságot hordoz ma számunkra a János 12:42–43? Megkérheted az osztályt, hogy nézzék át a következő szentírásokat, és nevezzék meg azokat az embereket, akik az embereknek kívántak kedvében járni, valamint azokat, akik Istennek kívántak kedvében járni: 2 Mózes 32:1–8; 1 Sámuel 15:18–25; Máté 14:1–10; 1 Nefi 6:1–6; Móziás 17:1–12; és Moróni 8:16. Mit tanulhatunk ezekből a példákból? Az irányú felelősségünkről, hogy a nagyközönség előtt is kifejezésre juttassuk a hitünket, lásd Robert D. Hales elder: Az önrendelkezés megőrzése, a vallásszabadság védelme. Liahóna, 2015. máj. 111–113.