1 Korinthusbeliek 14–16

• Pálnak az 1 Korinthusbeliek 14-ben található tanításaival arra is emlékeztetheted az osztály tagjait, hogy az egyházi gyűléseken mindannyian tudjuk egymást építeni – támogatni és felemelni. E fejezet áttekintésének egyszerű módja lehet az, ha felírsz a táblára egy ehhez hasonló kérdést: Mi legyen a célunk, amikor összegyűlünk? Kérd meg az osztály tagjait, hogy keressenek lehetséges válaszokat az 1 Korinthusbeliek 14-ben. További ötleteket adhat a Moróni 6:4–5 és a Tan és szövetségek 50:17–23. Miközben az osztály tagjai elmondják, hogy mit találtak, megkérdezheted tőlük, hogy érzésük szerint hogy áll az osztály ezen célok elérésével. Olyan tapasztalatokról is mesélhetnek, amelyek során úgy érezték, hogy építi őket az, amit az osztály egyik tagja elmond.

• Segíthetsz az osztály tagjainak megérteni Pál arra vonatkozó tanácsát, hogy az egyháztagok igyekezzenek prófétálni, ha megkéred őket, hogy mondjanak meghatározásokat a prófétál szóra. Te, vagy az osztály egyik tagja felírhatja a táblára a meghatározásokat, majd közösen átnézhetitek, hogyan határozza meg a prófétál szót a Szentíráskalauz, és mit tanácsolt Pál az 1 Korinthusbeliek 14:3, 31, 39–40-ben. Mivel egészíthetjük ki a meghatározásainkat ezekből a forrásokból? (Lásd még Jelenések 19:10.) Pál tanításainak eredményeként mire érzünk késztetést, mit tegyünk az egyházi gyűléseken, illetve otthon?

• Hogyan használhatod Pálnak az 1 Korinthusbeliek 15-ben található bizonyságát arra, hogy megerősítsd az osztályod tagjainak bizonyságát a feltámadásról? Ennek egyik módja lehet az, ha két csoportra osztod az osztályt, és az egyik csoportot megkéred, hogy az 1 Korinthusbeliek 15-ben keressék ki, milyen következményekkel szembesülnénk akkor, ha Jézus Krisztus nem támadt volna fel. A másik csoport kikeresheti, milyen áldásokat kapunk az Ő feltámadása miatt. Ezt követően mindkét csoport felírhatja a táblára, hogy mit tudtak meg. Mivel egészíthetik ki a felsorolásukat, miután elolvasták a További források részben található idézetet D. Todd Christofferson eldertől? E beszélgetés során segíthetsz az osztály tagjainak érezni a Lelket, ha kiteszel egy képet a feltámadt Szabadítóról (lásd az e heti vázlatot a Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára című kiadványban).

• Mivel Pál olyan embereknek válaszolta ezt, akik nem hittek a feltámadásban, az osztályodnak javára válhat egy ehhez hasonló helyzet eljátszása. Hogyan erősítenék meg például egy általuk szeretett személy hitét a feltámadásban? Mit találnak az osztály tagjai az 1 Korinthusbeliek 15-ben, ami segíteni fog nekik elmagyarázni, hogy Jézus Krisztus feltámadására miért volt szükség és milyen bizonyítékok vannak rá? Milyen egyéb szentírásokat használhatnának? (Lásd például Lukács 24:1–12, 36–46; Alma 11:42–45.)

• Pál a leveleiben számos alkalommal utal a feltámadtak dicsőségének három fokozatára (lásd 1 Korinthusbeliek 15:40–42 és 2 Korinthusbeliek 12:1–2). Segíthetsz az osztályod tagjainak felfedezni, hogyan fejtik ki napjaink kinyilatkoztatásai Pál tanításait, ha három csoportra osztod az osztályt, és mindegyik csoportnak adsz egy-egy papírlapot: nap (T&Sz 76:50–70), hold (T&Sz 76:71–80), illetve csillag (T&Sz 76:81–89) formájút. Kérd meg őket, hogy olvassák el a kapcsolódó szentírásokat a Tan és szövetségek 76-ból, és mondják el, hogy mit kell tennünk a Pál által felvázolt különböző dicsőségek elnyeréséért. Lásd még Tan és szövetségek 131:1–4; 137:7–10.

  Kép

  napkelte

• Az 1 Korinthusbeliek 15 azon néhány helyek egyike a szentírásokban, ahol említésre kerül a halottakért való keresztelkedés (lásd 29. vers; lásd még T&Sz 128:18). Az osztály tagjai mesélhetnek esetleg olyan tapasztalatokról, amelyek során kereszteléseket vagy más szertartásokat végeztek az őseikért. A beszélgetés részeként elmesélheted Wilford Woodruff azon élményét, melyet a További források rész ír le. Miért utalhatott Pál a halottakért való keresztelkedésre a feltámadás bizonyítékaként? Ha ebben segítene annak megbeszélése, hogy miért van szükség a halottakért végzett keresztelésekre, akkor lásd Halottakért végzett keresztelés (www.mormon-sajtoszoba.hu/cikkek/halottakért-végzett-keresztelés). A “Glad Tidings: The History of Baptisms for the Dead” [Örvendetes hírek: A halottakért végzett keresztelkedések története] (LDS.org) című rövidfilm elmagyarázza, hogyan lett visszaállítva napjainkban ez a tantétel.

D. Todd Christofferson elder ezt tanította:

„Egy pillanatra gondoljatok bele, milyen jelentősége van a feltámadásnak a názáreti Jézus valódi kilétének, valamint az élet nagy filozófiai versengéseinek és kérdéseinek végleges tisztázásában. Ha ugyanis Jézus valóban szó szerint feltámadt, akkor ebből szükségszerűen következik, hogy Ő isteni lény. Nincs egyetlen földi halandó sem, aki saját maga hatalommal bírna arra, hogy a halál után ismét életre keljen. Mivel feltámadt, Jézus nem lehetett csupán egy ács, tanító, rabbi vagy próféta. Mivel feltámadt, Jézusnak Istennek kellett lennie, vagyis az Atya Egyszülött Fiának.

Ebből következik, hogy amit tanított, az igaz; Isten nem képes hazudni.

Ebből következik, hogy Ő volt a föld teremtője, ahogyan mondta.

Ebből következik, hogy a menny és a pokol valóságos, ahogyan tanította.

Ebből következik, hogy létezik lélekvilág, amelyet a halála után meglátogatott.

Ebből következik, hogy Ő ismét eljő, amint azt az angyalok megmondták, és »személyesen uralkodik majd a földön«.

Ebből következik, hogy van mindenkire vonatkozó feltámadás és végső ítélet” (Jézus Krisztus feltámadása. Liahóna, 2014. máj. 113.).

Wilford Woodruff elder azt mondta, hogy amikor megtudta, hogy az egyház élő tagjai szabadító szertartásokban részesülhetnek elhunyt őseik javára, akkor az „olyan volt, mintha egy fénycsóva szállt volna alá Isten trónusáról, egyenesen a szívünkbe! Az örökkévalóságot is betöltő széles teret tárt elménk elé.” Azt is hozzáfűzte: „Úgy tűnt számomra, hogy az az Isten, aki kinyilatkoztatta ezt az alapelvet az embernek, bölcs, igazságos és igaz; birtokában van a legjobb tulajdonságoknak, valamint a józan észnek és a tudásnak egyaránt. Úgy éreztem, Ő összhangban áll mind a szeretettel, mind az irgalommal, mind az igazsággal és az ítélettel, és nagyobb szeretet töltött el az Úr iránt, mint addigi életem során bármikor is. […] Úgy éreztem, halleluját kell kiáltanom, amikor feltárták előttünk a halottakért végzett keresztelésre adott kinyilatkoztatást. […]

Az első dolog, ami eszembe ötlött – mondta –, az volt, hogy van egy édesanyám a lélekvilágban. Akkor halt meg, amikor én 14 hónapos voltam.” Később mesélt arról az alkalomról, amikor végül megadatott neki a lehetőség, hogy édesanyját édesapjához pecsételje: „Édesanyámnak része lesz az első feltámadásban, és már egyedül ez elegendő fizetséget jelentene nekem életem minden munkálkodásáért” (vö. Az egyház elnökeinek tanításai: Wilford Woodruff [2005]. 189–190.).