2 Korinthusbeliek 1–7

• Előfordulhat, hogy az osztályodban valaki éppen nehéz próbatételen megy keresztül. A Pál által leírt tapasztalatok és a 2 Korinthusbeliekben adott tanácsa segíthet az osztály tagjainak átgondolni, hogy milyen áldások származhatnak a próbatételeikből. A beszélgetést kezdhetitek azzal, hogy az osztály egy általad erre előre felkért tagja elmondja, hogyan áldotta meg az életét egy bizonyos próbatétel, vagy mit tanult valaki mástól, aki kitartott egy próbatételben. Ezt követően adhatsz az osztály tagjainak pár percet, hogy áttekintsék a 2 Korinthusbeliek 1:3–7-et; 4:6–10, 17–18-at és 7:4–7-et, és megnézzék, hogy mit tanított Pál a próbatételek céljairól és áldásairól. (Tanításainak példáiért lásd az e heti vázlatot a Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára című kiadványban.) Kérd meg az osztály tagjait, hogy mondják el, mit találtak. Javasolhatod, hogy olvassák fel hangosan azt a verset, amelyben az adott tanítást találták, majd osszanak meg egy hozzá kapcsolódó élményt vagy bizonyságot.

• Adhatsz időt az osztály tagjainak annak átgondolására, hogy miként áldhatják meg az életünket a próbatételek, amihez átnézhetik Pálnak a 2 Korinthusbeliek 1:3–7-ben; 4:6–10, 17–18-ban és 7:4–7-ben található tanításait. Ezen idő alatt azt is leírhatják, hogyan vonatkoznak Pál tanításai azokra a megpróbáltatásokra, amelyekkel a saját életükben szembesülnek.

• A beszélgetés kiegészítéseként el is énekelhetitek közösen az osztály tagjainak a Mennyei Atyánk és a Szabadító által felajánlott vigaszról és áldásokról bizonyságot tevő kedvenc himnuszait, például Mily szilárd alap az Isten igéje (Himnuszok, 37. sz.). A közös éneklés után megkérheted az osztály tagjait, hogy keressenek olyan kifejezéseket a 2 Korinthusbeliek 1 és 4-ben, melyekről úgy érzik, hogy illenek ennek a himnusznak az üzenetéhez.

• Mindannyian megtapasztaltuk már, hogy valaki „megszomorított” minket vagy a családunkat (5. vers). Az osztály tagjai kereshetnek a 2 Korinthusbeliek 2:5–11-ben arra vonatkozó tanácsokat Páltól, hogy miként bánjunk azzal, aki megbántott minket. Megkérheted az osztály tagjait, hogy a Lukács 15:11–32-t; a János 8:1–11-et; valamint a Kevin R. Duncan eldertől származó idézetet (lásd További források) átnézve tudjanak meg többet arról, hogy miként bánjunk azokkal, akik bűnt követtek el. Miként okozunk kárt magunknak és másoknak akkor, ha nem vagyunk hajlandóak a megbocsátásra?

• Sokan azért jönnek el az egyházi gyűlésekre, mert közelebb szeretnék érezni magukat Istenhez, és a 2 Korinthusbeliek 5:14–21 megbeszélése segíthet nekik ebben. Kezdésként az osztály tagjai utánajárhatnak a megbékéltet szó jelentésének, először talán kikeresve azt egy szótárban. Milyen meglátásokat ad ez az Istennel való megbékélésről? Milyen további meglátásokat kapunk a Szentíráskalauz engesztel, engesztelés szócikkéből? Hogyan segítenek nekünk ezek a meglátások megérteni a 2 Korinthusbeliek 5:14–21-et? Megkérheted az osztály tagjait, hogy osszák meg érzéseiket a Szabadítóról, akinek az engesztelése lehetővé teszi számunkra azt, hogy újra Istennel legyünk.

• A 2 Korinthusbeliek 7:8–11 hasznos magyarázatot ad az Isten szerint való szomorúságra és annak a bűnbánatban betöltött szerepére. Mit tanulhatunk az Isten szerint való szomorúságról a 2 Korinthusbeliek 7:8–11-ből és Dieter F. Uchtdorf elnöknek a További források részben található szavaiból? Miért van feltétlenül szükség Isten szerint való szomorúságra a bűnbánathoz?

• Késztetést érezhetsz arra, hogy tágabb értelemben is beszélgessetek a bűnbánatról. Ha ez így van, akkor próbálhatsz valami ehhez hasonlót: Írd fel a táblára, hogy A bűnbánat . Kérd meg a tanulókat, hogy egészítsék ki a mondatot annak alapján, amit a 2 Korinthusbeliek 7:8–11-ből, valamint a További források részben található szentírásokból és egyéb írásokból megtudnak. Hogyan használhatják fel ezeket a tanításokat arra, hogy segítsenek valakinek megérteni, hogyan tartson őszinte bűnbánatot?

Kevin R. Duncan elder azt tanította: „A másoknak való megbocsátás egyik kulcsa az, hogy igyekezzünk úgy látni őket, ahogyan Isten. Időnként Isten félrevonhatja a függönyt, és megáldhat bennünket azzal az ajándékkal, hogy belelássunk egy olyan ember szívébe, lelkébe és lényébe, aki megbántott bennünket. Ez a bepillantás akár odáig is vezethet, hogy túlcsorduló szeretet ébred bennünk e személy iránt” (A megbocsátás gyógyító balzsama. Liahóna, 2016. máj. 34.).

Dieter F. Uchtdorf elnök a következő magyarázattal szolgált:

„Az Isten szerint való szomorúság változásra és reményre ösztönöz Jézus Krisztus engesztelése által. A világ szerint való szomorúság lehúz bennünket, kioltja a reményt, és arra sarkall minket, hogy engedjünk a további kísértésnek.

Az Isten szerint való szomorúság megtéréshez és szívbéli változáshoz vezet. A bűn gyűlöletére és a jóság szeretetére indít bennünket. Arra ösztökél, hogy álljunk fel és járjunk Krisztus szeretetének világosságában. A valódi bűnbánat a változásról szól, nem a kínról és a gyötrelemről” (Most már menni fog! Liahóna, 2013. nov. 56.).

• Ezékiel 18:30–31

• Móziás 3:19; 5:2

• Alma 5:11–21; 42:29–30

• 3 Nefi 9:13–14, 20–22

• Tan és szövetségek 58:42–43

• Szentíráskalauz: bűnbánat.

• Dale G. Renlund: Bűnbánat: az örömteli választás. Liahóna, 2016. nov. 121–124.

Neil L. Andersen elder azt tanította:

„Amikor bűnt követünk el, elfordulunk Istentől. Amikor bűnbánatot tartunk, visszafordulunk Isten felé.

A bűnbánatra való felhívás ritkán érkezik dorgáló hang formájában, ehelyett inkább szeretetteljes esdeklés, hogy forduljunk meg, és Isten felé induljunk tovább [lásd Hélamán 7:17]. Egy szerető Atya és az Ő Egyszülött Fia hívogat bennünket, hogy legyünk többek annál, mint akik vagyunk, hogy életünket emeljük egy magasabb szintre, hogy változzunk meg, és érezzük át a parancsolatok betartásából fakadó boldogságot. Krisztus tanítványaiként örvendezünk a bűnbánat áldásában és a megbocsátás nyújtotta örömben. A részünkké válnak, átformálva gondolkodásmódunkat és érzéseinket. […]

Legtöbbünk számára a bűnbánat inkább egy utazás, mintsem egy egyszeri alkalom. Nem könnyű. Változni nehéz. Széllel szemben kell futnunk, és árral szemben kell úsznunk. Jézus azt mondta: »Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem« (Máté 16:24). A bűnbánat azt jelenti, hogy elfordulunk az olyan dolgoktól, mint például a tisztességtelenség, kevélység, harag és tisztátalan gondolatok; és olyanok felé fordulunk, mint a kedvesség, önzetlenség, türelem és lelkiség. Annyit jelent, hogy visszafordulunk Istenhez” („Bánjátok meg bűneiteket, …hogy meggyógyíthassalak benneteket”. Liahóna, 2009. nov. 40–41.).