Jézus Krisztus volt az Ószövetség Jehovája

Kérd meg a tanulókat, mondják el, milyen neveit és titulusait ismerik a Szabadítónak. Válaszaikat sorold fel a táblán. Mondd el a tanulóknak, hogy ma Jézus Krisztus egy fontos nevéről vagy titulusáról fogtok beszélgetni, melyen halandó szolgálata előtt volt ismeretes. Kérd meg őket, hogy olvassák el magukban a János 8:52–53, 56–59-et, azután kérdezd meg:

• Milyen kérdéseket tettek fel a zsidók a Szabadítónak?

• Mit gondoltok, mit értett Jézus e válasza alatt: „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (58. vers)?

Hogy segíts a tanulóknak meghatározni az „én vagyok” kifejezést, oszd őket párokra, majd kérd meg őket, hogy olvassák el a 2 Mózes 3:11–14-et és 6:2–3-at, és keressék ki, miként utalt magára az Ószövetség Istene. Elegendő idő után tedd fel a következő kérdéseket:

• E versek szerint milyen neveket használt az Ószövetség Istene önmaga meghatározására? (Mutass rá, hogy a 2 Mózes 6:3 Joseph Smith fordításában így hangzik: „Én vagyok a mindenható Isten, JEHOVA, az Úr. Nem volt-e nevem ismeretes előttük?” Lásd még Ábrahám 1:16.)

• Miként tisztázzák e versek Jézus Krisztus e kijelentésének a jelentőségét: „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok”? (A tanulók ismerjék fel, hogy Jézus Krisztus Jehova volt, az Ószövetség Istene, a nagy VAGYOK.)

Tedd ki a következő kijelentéseket:

Kép

Elder Bruce R. McConkie

„Olyan egyenes és félreérthetetlen kijelentése ez az isteni mivoltnak, amilyet senki más emberfia nem tett és nem is tehetett. »Mielőtt Ábrahám lett, voltam én Jehova.« Vagyis: »Én vagyok a mindenható Isten, a nagy VAGYOK. Én vagyok az önmagában létező Örökkévaló. Én vagyok atyáitok Istene. Nevem: »VAGYOK A KI VAGYOK«” (Bruce R. McConkie, Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:464).

Jehova „Izráel Istenének szövetségben használatos, vagyis személyes neve. Arra utal, »Aki nem változik«” (Bible Dictionary, “Jehovah”).

• Miért fontos tudni, hogy Jézus Krisztus volt az Ószövetség Jehovája? (A válaszok között szerepeljen a következő igazság: Isten mindig Fián, Jézus Krisztuson keresztül biztosította evangéliumát. Lásd még 3 Nefi 15:5, amely feljegyzi a Szabadító azon tanítását, hogy Ő „az, aki a törvényt adta”.)

Megkérhetsz egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Joseph Fielding Smith elnöktől (1876–1972):

Kép

President Joseph Fielding Smith

„A bukás óta minden kinyilatkoztatás Jézus Krisztuson keresztül adatott, aki az Ószövetség Jehovája. […] Az Atya [Elohim] soha nem lépett kapcsolatba az emberrel közvetlenül és személyesen a bukás óta, és soha nem jelent meg, hacsak nem azért, hogy bemutassa Fiát és tanúságot tegyen Róla” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 1:27).

• Hogyan segít nektek hinni Jézus Krisztusban az a tudat, hogy Jehova, vagyis Jézus Krisztus soha nem változik? (A válaszok között szerepelhet az, hogy a tudat, hogy Jézus Krisztus soha nem változik, segít hinnünk abban, hogy amiképp betartotta azoknak tett ígéreteit, akikről a szentírásokban olvashatunk, úgy be fogja tartani nekünk tett ígéreteit is.)

Mutass rá, hogy közvetlenül a bibliai idők után Jehova héber nevét (melyet az irodalomban a Jahve néven jelenítettek meg) túlságosan szentnek tartották ahhoz, hogy kiejtsék. Ebből adódóan csekély kivételtől eltekintve (például 2 Mózes 6:3; Zsoltárok 83:19; Ésaiás 26:4) a Biblia fordítói a Jehova nevet az Úr megnevezéssel helyettesítették. A zsidóság a szintén Urat jelentő Adonáj nevet használja.

A tanulók továbbra is a párjukkal dolgozva olvassák el a Mózes 6:51–52, 64–66-ot, és figyeljék meg, mit tanított Jehova Ádámnak. Mondd el nekik, hogy az 51–52. versben Jehova az Atya nevében szólt. Ezután kérdezd meg:

• Mit figyeltetek meg az Ádámnak tanított evangéliumot illetően? (Ugyanaz az evangélium ez, mint amelyet ma tanítanak. [Lásd a 2 Nefi 31:10–16-ot, ahol ugyanezt az evangéliumot tanítják az amerikai földrészen.] Kiemelheted ezt az igazságot azzal, hogy felírod a táblára a következő kijelentést: Jézus Krisztus evangéliuma örökkévaló és változatlan minden evangéliumi adományozási korszakban.)

Jelezd a tanulóknak, hogy egy későbbi adományozási korszakban Jehova megújította örökkévaló szövetségét egy Ábrahámmal kötött szövetség révén, melyet az ábrahámi szövetségként ismerünk. Oszd ketté az osztályt. Az osztály egyik fele tanulmányozza az 1 Mózes 13:14–16; 17:2–8; Ábrahám 1:18–19; 2:8–11-et, és készítsen felsorolást az ígéretekről, melyeket az Úr Ábrahámnak tett. Az osztály másik fele tanulmányozza az 1 Mózes 17:1–5, 9; Ábrahám 1:19; 2:8–11-et, és sorolja fel, mit kellett Ábrahámnak megtennie annak érdekében, hogy elnyerje a megígért áldásokat. (Megjegyzés: Amikor a tanulók megtanulják észrevenni a szentírásokban szereplő felsorolásokat, jobban fel tudják majd ismerni azokat a kulcsfontosságú elemeket, amelyeket a szentírás szerzője hangsúlyozni szándékozott.)

Miközben a tanulók a nekik kiadott szakaszokat tanulmányozzák, másold fel a táblára az alábbi táblázatot, elegendő helyet hagyva a válaszok felsorolásának:

Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót mindkét csoportból, hogy jöjjenek ki a táblához, és írják fel a megfelelő fejléc alá, amit találtak. Összefoglalhatod az ábrahámi szövetséget azzal, hogy kiteszed és egy tanulóval felolvastatod a következő idézetet:

„Ábrahám megkapta az evangéliumot és el lett rendelve a magasabb papságba (T&Sz 84:14; Ábr. 2:11), celesztiális házasságra lépett, amely a felmagasztosulás szövetsége (T&Sz 131:1–4; 132:19, 29). Ábrahám ígéretet kapott arra, hogy e szövetségek minden áldása fel lesz ajánlva halandó utódainak (T&Sz 132:29–31; Ábr. 2:6–11). Együttesen ezek a szövetségek és ígéretek az Ábrahámi szövetségnek neveztetnek. E szövetség visszaállítása volt az evangélium visszaállítása az utolsó napokban, mert ez által áldatik meg a föld minden nemzete (Gal. 3:8–9, 29; T&Sz 110:12; 124:58; Ábr. 2:10–11)” (Kalauz a szentírásokhoz: ábrahámi szövetség; scriptures.lds.org).

Hangsúlyozd ki, hogy az Atya kezdettől fogva szövetséget kötött gyermekeivel, hogy összegyűjti őket az örökkévaló evangélium igazságain, szertartásain és áldásain keresztül. Az evangélium visszaállítása magában foglalja az ábrahámi szövetség visszaállítását. Vagyis az ábrahámi szövetség jelentős része az új és örök szövetségnek, amely Jézus Krisztus evangéliumának teljessége. Kérdezd meg a tanulóktól:

• Miként befolyásolja életviteleteket annak tudata, hogy Ábrahám leszármazottai vagyunk, mindannak örökösei, amit Isten neki ígért?

• Hogyan erősíti meg a családokat és vezet minket a döntéseinkben az, hogy elérhetőek az Ábrahámnak és utódainak ígért áldások?

Kérd meg a tanulókat, hozzanak példákat arra, hogyan tudják bebiztosítani e szövetség ígért áldásait saját maguk, illetve múltbéli, jelenlegi és jövőbeni családjuk számára.

Mondd el a tanulóknak, hogy az ábrahámi szövetség részeként Jehova megígérte az evangélium áldásait Ábrahám utódainak és azoknak, akik velük egybegyűlnek. Kérd meg az osztály egyik felét, hogy olvassa el a Józsué 24:3–13-at, az osztály másik fele pedig olvassa el az 1 Nefi 17:23–32-t. Kérd meg a tanulókat, keressenek olyan szavakat és kifejezéseket, amelyek arról tanítanak, mit tett Jehova az ősi Izráelért. Javasolhatod, hogy jelöljék meg, amit találnak. Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg, amit megtudott. Fogalmazd meg a tanulók válaszait a táblán. Hogy betekintést nyerjenek azzal kapcsolatban, hogy miért tette Jehova azt, amit tett, kérj meg egy tanulót, olvassa fel a 2 Mózes 6:2–6-ot. Kérdezd meg az osztálytól:

• Mivel indokolta Jehova, miért tett sok olyan dolgot, amelyről Józsué és 1 Nefi könyvében olvastatok?

• Mit sugall ez számotokra az Úr nektek tett ígéretei vonatkozásában? (A tanulók válaszai közben írd fel a táblára a következő tantételt: Ha hithűen élünk, az Úr be fogja tartani számunkra tett ígéreteit.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Dieter F. Uchtdorf elnök következő kijelentését:

Kép

President Dieter F. Uchtdorf

„Mivel Isten hűsége állandó, így ahogy a múltban is megtartotta ígéreteit, úgy a jelenben és a jövőben is bizton reménykedhetünk az Ő ígéreteiben. A nehéz időkben erősen belekapaszkodhatunk abba a reménybe, hogy… »minden dolog összefog a jav[unk]ért« [T&Sz 90:24]” (A remény végtelen hatalma. Liahóna, 2008. nov. 23.).

• Mi módon segíthet nektek a megpróbáltatások idején, ha tudtok Jehova ősi időkben véghezvitt cselekedeteiről?

• Mit tett Ő az ősi Izráelért, amit értetek is meg fog tenni?

Tégy bizonyságot arról, hogy Jézus Krisztus az idő minden adományozási korszakában megáldotta Isten gyermekeit az örökkévaló evangéliummal. Éppen úgy, ahogyan az ősi időkben élt szövetséges nép ígért áldásokban részesült az Úrtól, ez velünk is így lehet, engedelmességünk feltételével.