Szeresd azokat, akiket tanítasz!

Jerikóban a legtöbben azt gondolták, hogy mindent tudnak Zákeusról, amit csak tudni lehet. Vám- és adószedő volt – sőt, ő volt a fő vámszedő –, ráadásul gazdag is. Azt gondolták, egyértelműen becstelennek és romlottnak kell lennie. Jézus azonban Zákeus szívébe tekintett, és Ábrahám egy tiszteletre méltó fiát látta benne (lásd Lukács 19:1–10). A Szabadító nem csupán olyannak látta az embereket, amilyennek tűntek, hanem olyannak, amilyenek valójában voltak – és amilyenekké válhattak. Az olyan csiszolatlan halászokban, mint Simon, András, Jakab és János, egyháza jövőbeli vezetőit látta. A mások által rettegett hitüldözőben, Saulban egy „választott edény[t]” látott, aki királyok és nemzetek előtt prédikálja majd az Ő evangéliumát (lásd Apostolok cselekedetei 9:10–15). Benned pedig és minden egyes emberben, akit tanítasz, Isten egy határtalan lehetőségekkel rendelkező fiát vagy leányát látja a Szabadító.

Azok között, akiket tanítasz, minden bizonnyal lesznek olyanok, akik hithűnek és megtértnek látszanak, és olyanok is, akik érdektelennek vagy akár lázadónak tűnnek. Ügyelj arra, hogy ne bocsátkozz feltételezésekbe pusztán az alapján, amit látsz! A Szentlélek segíthet minden egyes emberben meglátnod egy részét annak, amit a Szabadító lát – és segíthet neked úgy szeretni őket, mint Ő.

Elgondolkodtató kérdések: Gondolkodj el minden egyes személyen, akit tanítasz, és gondold át, mit érez Mennyei Atya és Jézus mindegyikük iránt. Mit láthatnak benne? Milyen hatással lesznek ezek a gondolatok arra, ahogyan az illetőt tanítod?

A szentírásokból: 1 Sámuel 16:7; Zsoltárok 8:5–6; Rómabeliek 8:16–17; Tan és szövetségek 18:10–14

A szamaritánus nő nem azért ment a kúthoz, hogy egy evangéliumi üzenetet halljon. Vízért ment oda. A Szabadító azonban felismerte, hogy nem csak fizikailag szomjazik. Tudta, hogy a múltja viharos és instabil kapcsolatokkal. Jézus tehát fogta a fizikai szükségletet, amely az asszonyt közvetlenül foglalkoztatta – vagyis az életet adó vizet –, és összekapcsolta azt az „élő víz…” és „örök élet…” iránti mélyebb lelki szükségletével. A beszélgetésük végére az asszonynak személyes tanúsága volt arról, hogy Jézus a Krisztus, melyet részben az ihletett, hogy Jézus milyen jól ismerte őt. „[M]egmonda nékem mindent, a mit cselekedtem – mondta. – Nem ez-é a Krisztus?” (János 4:6–29).

Krisztusi tanítónak lenni magában foglalja azok megismerését, akiket tanítasz, valamint az arra irányuló igyekezetet is, hogy megértsd, mi van a szívükben. Érdeklődést mutathatsz az életük iránt, és együttérzést tanúsíthatsz. Módokat kereshetsz a hátterük, a tehetségeik, az érdeklődési körük és a szükségleteik megértésére. Megtudhatod, hogyan tanulnak a legjobban. Feltehetsz kérdéseket, figyelmesen hallgathatsz és megfigyelhetsz. Mindenekfelett azonban imádkozhatsz olyan megértésért, mely csakis a Lélek által adatik. Minél jobban ismersz valakit, annál jobban tudsz segíteni neki személyes jelentésre és hatalomra lelni Jézus Krisztus evangéliumában. Amint megérted, mire szomjazik valaki, a Lélek meg tudja neked tanítani, miként segíts ezt a szomjat a Szabadító élő vizével oltani.

Elgondolkodtató kérdések: Mi az, amit már tudsz azokról, akiket tanítasz? Mi az, ami fontos számukra? Mik az erősségeik? Mivel küzdenek? Mit tehetsz azért, hogy jobban megértsd őket?

A szentírásokból: Zsoltárok 139:1–5; Máté 6:25–32; Márk 10:17–21; János 10:14; 3 Nefi 17:1–9

Képzeld el, mit érezhetett Simon Péter, amikor hallotta, amint a Szabadító ezt mondja neki: „Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, …de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited” (Lukács 22:31–32). Milyen hatással lett volna rád, ha tudod, hogy Jézus Krisztus imádkozott érted az Atyához? Az ősi Amerika népének volt egy ilyen élménye, amelyet így jellemeztek: „nincs oly ember, mely le tudja írni, és emberi szív elképzelni, oly nagyszerű és csodálatos dolgokat hallottunk és láttuk Jézust beszélni” (3 Nefi 17:17).

Arra is gondolhatsz, hogy mi történik benned, amikor te imádkozol valakiért – következetesen, név szerint. Milyen hatással vannak az imáid az adott ember iránti érzéseidre? Milyen hatással vannak a tetteidre? Mennyei Atyánk biztosan hallja és megválaszolja egy olyan tanító őszinte imáit, aki segíteni szeretne egy tanulónak. Sok esetben pedig úgy válaszolja meg ezeket az imákat, hogy megérinti a tanító szívét, és egy olyan dolog kimondására vagy megtételére ösztönzi őt, amely segíteni fog a tanulónak érezni az Ő szeretetét.

Elgondolkodtató kérdések: Amikor azokra gondolsz, akiket tanítasz, van köztük olyan valaki, akinek érzéseid szerint különösen szüksége van az imáidra? Mire érzel késztetést, mivel kapcsolatban kellene imádkoznod érte? Milyen áldások származhatnak abból, ha arra kéred a tanulókat, hogy imádkozzanak egymásért?

A szentírásokból: János 17; Alma 31:24–36; 3 Nefi 18:15–24; 19:19–23, 27–34

Jézus idejében a vallási vezetők általános hozzáállása az volt, hogy a bűnösöket messziről el kell kerülni. Ezért amikor e vezetők azt látták, hogy Jézus a bűnösökkel tölt időt, megdöbbentek. Hogyan lehet lelki tanító olyan valaki, aki kapcsolatban áll ilyen emberekkel?

Jézus ezt természetesen másként közelítette meg. Arra törekedett, hogy meggyógyítsa azokat, akik lelkileg betegek voltak (lásd Márk 2:15–17; Lukács 4:17–18). Következetesen felkarolta azokat, akik különböztek a körülöttük lévőktől, vagy viharos volt a múltjuk, és szóba elegyedett azokkal, akik bűnt követtek el. Dicsérte egy római katona hitét (lásd Máté 8:5–13). Elhívott egy mások bizalmát nem élvező adószedőt, hogy az Ő egyik megbízható tanítványa legyen (lásd Márk 2:14). Amikor egy nőt házasságtöréssel vádoltak, a biztonság érzését nyújtotta számára, valamint arra ösztönözte, hogy tartson bűnbánatot és éljen jobb életet (lásd János 8:1–11).

Azonban Jézus ennél többet tett. Az elfogadásnak és a szeretetnek ugyanezt a lelkületét szorgalmazta a követői között is. Példája bizonyosan fellelhető volt az apostolai szívében, amikor eljött az ideje, hogy minden embernek elvigyék az evangéliumot. Ez tükröződik Péter szavaiban is: „Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten” (Apostolok cselekedetei 10:34).

Jó eséllyel szinte mindenki, akinek a tanítására elhívtak, valamilyen módon küszködik azzal, hogy érezze: tisztelik és szeretik őt. Azzal, ahogyan te szereted és tiszteled őket, azt közvetíted, hogy nem csupán szívesen látják őket, hanem szükség is van rájuk. Felkarolhatod azokat, akik nem járnak az órára, akik küszködnek vagy akik kevés érdeklődést mutatnak, és türelmes lehetsz, ha a fejlődésük lassúnak tűnik. Segíthetsz mindenkinek azt érezni, hogy biztonságban vannak és nyugodtan megoszthatják az aggodalmaikat a hívőtársaikkal. És ennél többet is tehetsz. Minden tanulót arra ösztönözhetsz, hogy segítsenek olyan környezetet teremteni, ahol a tan tanítására a tisztelet, az összetartozás és a szeretet lelkületében kerül sor.

Elgondolkodtató kérdések: Mi segít valakinek abban, hogy érezze: tisztelik és értékelik őt? Mi ösztönöz valakit arra, hogy tiszteljen és értékeljen másokat? Miközben imádságosan azokra gondolsz, akiket tanítasz, minek a megtételére érzel késztetést, hogy mindannyian érezhessék, szívesen látják őket és szükség van rájuk?

A szentírásokból: János 4; 2 Nefi 26:27–28, 33; Alma 1:26; 3 Nefi 18:22–25

Kép

apa a gyermekeit tanítja

Egy, a nefiták közötti tanítással és szolgálattal töltött csodálatos és felemelő nap végén Jézus megjegyezte, hogy ideje elmennie. Másokat is meg kell még látogatnia. „Menjetek hát el az otthonaitokba – mondta –, …és készítsétek elő elméteket a holnapi napra”. A nép azonban csak „könnyez[ve]” ült ott, „állhatatosan reá tekint[ve], mintha arra kérnék őt, hogy maradjon még velük egy kicsit tovább”. Felismerve ki nem mondott szükségletüket és „könyörülettel” telve, Jézus még egy kicsit tovább maradt (3 Nefi 17:3, 5–6). Meggyógyította a betegeket és a szenvedőket. Letérdelt és imádkozott velük. Együtt sírt és örvendezett velük.

Imádságosan tanulmányozd a Szabadító szavait és tetteit a 3 Nefi 17-ben. Gondolkodj el az Őáltala kifejezett szereteten azok iránt, akiket tanított. Keresd ki az Ő szeretete megnyilvánulásait máshol is a szentírásokban. Azután gondolj azokra, akiket tanítasz. Miként fejezed ki irántuk megfelelő módon a szeretetedet? Hagyd, hogy a Lélek irányítson! Ha nehezedre esik érezni vagy kifejezésre juttatni a szeretetedet azok iránt, akiket tanítasz, kezdd azzal, hogy bizonyságot teszel Isten szeretetéről. Ezután „imádkozz… szíve[d] minden erejével az Atyához, hogy eltöltsön [Krisztus tiszta szeretete], melyet mindenkinek megadott, aki igaz követője Fiának, Jézus Krisztusnak” (Moróni 7:48). És ne feledd, hogy a tanítással kapcsolatos aggodalmaidnak soha nem szabad elvonniuk a figyelmedet attól, hogy a szavaid és a tetteid által kifejezd a szeretetedet. Gyakran az, hogy miként bánsz az emberekkel, ugyanolyan fontos, mint az, hogy mit tanítasz nekik.

Elgondolkodtató kérdések: Hogyan segített a Szabadító tudnod, hogy Ő szeret téged? Hogyan segített már neked egy szülő vagy egy másik tanító abban, hogy érezd az Ő szeretetét? Tudják azok, akiket tanítasz, hogy szereted őket? Tudják, hogy a Szabadító szereti őket?

A szentírásokból: Márk 6:31–42; János 13:3–16, 34–35; 15:12–13; 1 Korinthusbeliek 13:1–7; 1 János 4:7–11