A Lélek által taníts!

A küldetésére való felkészülésként Jézus 40 napot töltött a pusztában „hogy Istennel legyen” (Joseph Smith-fordítás, Máté 4:1). A lelki felkészülése azonban már jóval korábban elkezdődött. Amikor Sátán megkísértette Őt, képes volt az „élet szavai[ból] meríteni”, melyeket kincsként gyűjtött arra az „adott órá[ra]”, amikor szüksége lehet rájuk (Tan és szövetségek 84:85). Gondolj a saját erőfeszítéseidre a tanításra való lelki felkészülést illetően. Mit tanulsz a Máté 4:1–11-ből arról, hogy miként követheted a Szabadító példáját a lelki felkészülésed során?

A Lélek a valódi tanító és a megtérés valódi forrása. Az erőteljes evangéliumi tanítás nem csupán azt követeli meg, hogy felkészülj a leckére, hanem azt is, hogy jóval a tanítás megkezdése előtt felkészítsd magad lelkileg. Ha lelkileg felkészült vagy, akkor tanítás közben jobban képes leszel meghallani és követni a Lélek útmutatását. Úgy hívhatod meg a Szentlelket a tanításodba, ha meghívod Őt az életedbe. Ebbe beletartozik az is, hogy szorgalmasan igyekszel követni a Szabadító példáját és teljes szívvel az Ő evangéliuma szerint élni. És mivel egyikünk sem teszi ezt tökéletesen, így azt is jelenti, hogy mindennap bűnbánatot tartunk.

Elgondolkodtató kérdések: Mit jelent számodra az, hogy lelkileg felkészülsz a tanításra? Mire érzel késztetést, miként tudnál javítani a lelki felkészüléseden? Szerinted milyen hatással lehet a lelki felkészülés a tanításodra?

A szentírásokból: Ezsdrás 7:10; Lukács 6:12; Alma 17:2–3, 9; Tan és szövetségek 11:21; 42:13–14

Jairus, a zsinagóga egyik elöljárója, Jézus lábai elé borult, és könyörgött Neki, hogy segítsen haldokló leányán. Jézus és a tanítványai átfurakodtak a zsúfolt utcákon Jairus háza felé, amikor Jézus hirtelen megállt. „Ki az, a ki engem illete?” – kérdezte. Furcsa kérdésnek tűnt – a tülekedő tömegben ki nem érintette meg Őt? A Szabadító azonban észrevette, hogy ebben a sokaságban valaki egy konkrét szükséglettel és az abba vetett hittel közeledett Hozzá, hogy részesülhet az Őáltala felkínált gyógyulásban. Így is marad még idő meglátogatni Jairus lányát. Először viszont azt mondta a nőnek, aki megérintette a ruháit: „Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!” (lásd Lukács 8:41–48).

Tanítóként néha arra lehetsz figyelmes, hogy sietve akarsz átvenni valamit, aminek a tanítására felkészültél. Bár ez is fontos lehet, ügyelj arra, hogy az igyekezeted során ne menj el véletlenül egy olyan ember sürgető szükséglete mellett, akit tanítasz. Azon túl, hogy a tanításra való felkészülésed során igyekeztél lelki útmutatást kapni, a tanítás közben is törekedj a Lélek útmutatására. Igyekezz tudatában lenni a tanulók szükségleteinek, kérdéseinek és érdeklődési körének. A Szentlélek segíthet felismerned, hogy az egyes tanulók miként fogadják be vagy értik meg, amit tanítasz. Időnként arra késztethet téged, hogy változtass a terveiden. Például az a benyomásod támadhat, hogy több időt tölts egy témával, mint azt tervezted, vagy hogy későbbre halassz egy beszélgetést valami másért, ami most fontosabb a tanulók számára.

Elgondolkodtató kérdések: Érezted már úgy, hogy egy szülő vagy egy másik tanító tudatában volt a szükségleteidnek tanulóként? Mikor? Tudják azok, akiket tanítasz, hogy jobban érdekel a tanulásuk, mint a lecke leadása? Hogyan tudnád jobban közvetíteni, hogy mi a fontos számodra?

A szentírásokból: 1 Péter 3:15; Alma 32:1–9; 40:1; 41:1; 42:1

Jézus idejében sokan nehezen tudták megérteni, hogy ki is Ő valójában, mégis mindenféle véleményt alkottak. „Némelyek Keresztelő Jánosnak [mondanak] – jelentették a tanítványai –, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.” Jézus azonban feltett nekik egy kérdést, amellyel arra hívta a tanítványait, hogy hagyják figyelmen kívül mások véleményét, és tekintsenek a saját szívük mélyére: „Ti pedig kinek mondotok engem?” Azt akarta, hogy ne „test és vér” által találják meg a válaszukat, hanem közvetlenül „az én mennyei Atyám[tól]”. Ez a fajta tanúság – a Szentlélektől kapott személyes kinyilatkoztatás – tette lehetővé Péter számára, hogy kijelentse: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia” (lásd Máté 16:13–17).

Ahhoz, hogy azok, akiket tanítasz, lelkileg túléljék az utolsó napokat, lelki tanúságra lesz szükségük az igazságról. Ezt te nem adhatod meg nekik, de kérheted, bátoríthatod és lelkesítheted őket, valamint megtaníthatod nekik, hogy törekedjenek rá. Szavaid és tetteid által világossá teheted, hogy a Szentlélek mennyire elengedhetetlen az evangélium tanulásához. Gondold át például az általad teremtett és szorgalmazott tanulási környezetet. Egy olyan egyszerű dolog, mint a székek elrendezése a teremben, vagy ahogyan üdvözlöd vagy kezeled a tanulókat, meghatározza azon élmény lelki alaphangulatát, amelyben a tanulóknak részük lesz. Arra is megkérheted a tanulókat, hogy ők maguk is készüljenek fel lelkileg a tanulásra, ahogyan te is felkészülsz lelkileg a tanításra. Kérd meg őket, hogy vállaljanak felelősséget az általuk hozott lelkületért. Lehetőséget adhatsz nekik arra is, hogy érezzék, amint a Lélek bizonyságot tesz Jézus Krisztusról és az Ő evangéliumáról. E tanúság „kősziklá[vá]” válik számukra, „és a pokol kapui sem vesznek rajt[uk] diadalmat” (Máté 16:18).

Elgondolkodtató kérdések: Mit figyeltél meg, mi segíti elő az evangélium tanulásához szükséges lelki környezetet? Mi az, ami eltérít tőle? Mi segít a Lélektől tanulni azoknak, akiket tanítasz? Gondolj arra a helyszínre, ahol a leggyakrabban tanítasz. Milyen érzéseid vannak, amikor ott vagy? Hogyan tudnád eredményesebben meghívni a Lelket, hogy jelen legyen ott?

A szentírásokból: Lukács 24:31–32; János 14:26; 16:13–15; Moróni 10:4–5; Tan és szövetségek 42:16–17; 50:13–24

Kép

családot tanító misszionáriusok

Az Úr szólni akar hozzánk – és azt akarja, hogy tudjuk, hogy Ő szól hozzánk. 1829-ben egy 22 éves iskolai tanító, akit Oliver Cowderynek hívtak, arról a merész, izgalmas tanról tanult, mely szerint bárki kaphat személyes kinyilatkoztatást. Voltak azonban olyan kérdései, amelyeket mi is sokan felteszünk: Vajon az Úr valóban próbál szólni hozzám? És honnan tudhatom, hogy mit mond? E kérdések megválaszolásához Jézus Krisztus arra kérte Olivert, hogy gondoljon vissza a lelki kutatás egy személyes pillanatára. „Nem szóltam-e békét elmédhez a dolgot illetően?” – kérdezte (lásd Tan és szövetségek 6:21–24). Később arról tanított Olivernek, hogy milyen módokon szólhat még hozzá a Lélek (lásd Tan és szövetségek 8:2–3; 9:7–9; lásd még Tan és szövetségek 11:12–14).

Mivel olyan világban élünk, amely oly gyakran megfeledkezik a lelki dolgokról, mindannyiunknak segítségre van szüksége a Lélek hangjának a felismeréséhez. Talán éreztük már a Lelket anélkül, hogy észrevettük volna. Továbbá mindannyian többet tanulhatunk arról, hogy miként törekedjünk a Lélekre, ismerjük fel a hatását, és cselekedjünk az Őtőle kapott késztetések szerint. Tanítás közben segíts a tanulóknak felfedezni, milyen módokon tud a Lélek hozzájuk szólni – és miként tette ezt már meg korábban. Az egyik legnagyobb ajándék, amelyet tanítóként adhatsz, az, hogy segítesz az általad tanítottaknak fejlődni a személyes kinyilatkoztatásra való élethosszig tartó törekvésben.

Elgondolkodtató kérdések: Miért fontos megtanulni a személyes kinyilatkoztatás elnyerését? Segített már neked valaki megérteni, hogyan törekedj kinyilatkoztatásra és ismerd fel azt? Miként buzdíthatod a tanulókat arra, hogy keressék és ismerjék fel a Szentlélektől érkező kinyilatkoztatást, és cselekedjenek is aszerint?

A szentírásokból: Galátziabeliek 5:22–23; Alma 5:45–47; Tan és szövetségek 42:61; 121:33; Joseph Smith-története 1:8–20

A tanítás és a szolgálattétel egy különösen gyengéd pillanatában Jézus igyekezett megvigasztalni a barátját, Mártát, akinek a fivére meghalt. Megosztott vele egy egyszerű bizonyságot egy örökkévaló igazságról: „Feltámad a te testvéred” (János 11:23). Tanúsága arra késztette Mártát, hogy ő is ossza meg a bizonyságát: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon” (János 11:24). Figyeld meg, miként ismétlődik ez a minta a János 11:25–27-ben. Mi tesz rád nagy benyomást a Szabadító példájából? Miért olyan fontos része a tanításnak az evangéliumi igazságokról való bizonyság megosztása?

A bizonyságod erőteljes hatással lehet azokra, akiket tanítasz. Nem kell ékesszólónak vagy hosszadalmasnak lennie. És nem kell úgy kezdened, hogy „szeretném bizonyságomat tenni”. Egyszerűen csak oszd meg, amit a Szentlélek hatalma által tudsz. A bizonyságod akkor a legerőteljesebb, ha közvetlen és a szívedből jön. Gyakran tegyél bizonyságot a Szabadítóról, az Ő evangéliumáról és hatalmáról az életedben, és buzdítsd a tanulókat, hogy ők is tegyenek így. És ne feledd, hogy néha a legerőteljesebb tanúságot nem a tanító, hanem egy tanulótárs teszi.

Elgondolkodtató kérdések: Keress olyan példákat a szentírásokban, amelyek azt szemléltetik, hogy milyen erőteljes hatással van másokra egy bizonyság megosztása. Mit tanulsz ezekből a példákból? Mikor részesültél már áldásokban valaki más bizonysága miatt? Milyen hatással volt már a bizonyságod megosztása azokra, akiket tanítasz? Milyen hatással volt rád?

A szentírásokból: Apostolok cselekedetei 2:32–38; Móziás 5:1–3; Alma 5:45–48; 18:24–42; 22:12–18; Tan és szövetségek 46:13–14; 62:3