Ösztönözd a szorgalmas tanulást!

Bárki számára nehéz feladat lenne olyan bárkákat építeni, amelyekkel biztonságosan át lehet szelni az óceánt. Járed fivérét „szüntelenül az Úr keze irányította” (Ether 2:6), miközben utasításokat kapott a bárkák formájára és arra vonatkozóan, hogy miként lehet őket szellőztetni. De mit veszel észre abban, ahogyan az Úr reagált, amikor Járed fivére a bárkákban lévő világosság biztosításáról kérdezte Őt (lásd Ether 2:22–25)? Miként áldotta meg Járed fivérét az a felkérés, hogy ily módon gyakorolja a hitét (lásd Ether 3:1–16)?

Könnyebbnek tűnhet csupán elmondani a tanulóknak mindazt, amit szerinted tudniuk kellene. David A. Bednar elder azonban ezt tanácsolta: „Ne arra gondoljunk, hogy mit mondjunk nekik. Inkább tegyünk fel magunknak ilyen kérdéseket: »Minek a megtételére kérhetem meg őket? Milyen sugalmazott kérdéseket tehetnék fel, hogy ha hajlandóak válaszolni, akkor elkezdik meghívni az életükbe a Szentlelket?«” (Egy est egy általános felhatalmazottal, 2020. febr. 7., broadcasts.ChurchofJesusChrist.org).

Gondold át, hogyan tudnád arra hívni a tanulókat, hogy vállaljanak felelősséget a tanulásukért. Például megkérheted őket, hogy tegyék fel a saját kérdéseiket, keressenek válaszokat, elmélkedjenek, valamint osszák meg vagy jegyezzék fel a gondolataikat és az érzéseiket. Miközben így tesznek, megerősítik a hitüket, igazságokat fedeznek fel Isten szavában, és saját élményeket szereznek ezekről az igazságokról. Amikor felelősséget vállalunk a saját tanulásunkért, Joseph Smithhez hasonlóan mi is kijelenthetjük, hogy „én magam tanultam meg” (vö. Joseph Smith-története 1:20).

Elgondolkodtató kérdések: Miért fontos, hogy a tanulók ne passzívan, hanem tevékenyen vegyenek részt a tanulásukban? Hogyan segíthetsz nekik felelősséget vállalni a saját tanulásukért? Miként segítettek neked ebben a te tanítóid? Fel tudsz idézni olyan szentírásokat, amelyekben arra kérnek valakit, hogy saját maga tanuljon? Milyen hatással vannak ezek a példák arra, ahogyan tanítasz?

A szentírásokból: 1 Nefi 11; Tan és szövetségek 9:7–8; 58:26–28; 88:118–125; Joseph Smith-története 1:11–20

Amikor eljött az idő, hogy a Szabadító hivatalosan megszervezze az egyházát az utolsó napokban, azt mondta a szolgáinak: „hagyatkozz[atok] a leírt dolgokra” (Tan és szövetségek 18:3). Mi több, a Mormon könyve, melynek a fordításával már majdnem végeztek, hasznos utasításokat tartalmazott a feladatra nézve, beleértve a keresztelés és az úrvacsora kiszolgálásának a módját, valamint más értékes részleteket. A Szabadító azonban azt is szerette volna, ha a szolgái annak a lehetőségeként tekintenének a kinyilatkoztatásaira, hogy meghallják és mélyebben megismerjék Őt. Ugyanebben a kinyilatkoztatásban azt mondta nekik: „Mert az én hangom az, amely mondja [e szavakat] nektek; …bizonyságot tehettek tehát arról, hogy hallottátok a hangomat, és ismeritek a szavaimat” (Tan és szövetségek 18:35–36).

Gondolj azokra, akiket tanítasz. Miként tekintenek a szentírás-tanulmányozásra? Ami azt illeti, te miként tekintesz rá? Több egy napi kötelezettségnél? Amikor a szentírásokat tanulmányozod, érzed, hogy a Szabadító közvetlenül hozzád szól? Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Hová mehetünk, hogy halljuk Őt? Fordulhatunk a szentírásokhoz. […] Az Isten szavában való mindennapos elmerülés döntő fontosságú a lelki túléléshez, különösen ezekben az egyre zavarosabb napokban. Amikor naponta lakmározunk Krisztus szavain, Krisztus szavai meg fogják mondani, miként reagáljunk azokra a nehézségekre, melyekkel soha nem gondoltuk volna, hogy szembe kell majd néznünk” (Őt hallgasd! Liahóna, 2020. máj. 89.). Tanítás közben buzdítsd a tanulókat, hogy azzal a céllal tanulmányozzák a szentírásokat, hogy megtalálják bennük a Szabadítót – hogy ne csupán verseket vagy tényeket találjanak Őróla, hanem Őt magát találják meg. Az Úr hangját hallani naponta a szentírásokban alapvető fontosságú az egész életen át tartó szorgalmas, független evangéliumi tanuláshoz.

Elgondolkodtató kérdések: Gondold át a saját szentírás-tanulmányozási szokásaidat. Miként erősítette meg Isten igéjének a tanulmányozása a Vele való kapcsolatodat? Mivel javíthatnál a tanulmányozásodon? Hogyan fogsz másokat arra ösztönözni, hogy szorgalmasan és rendszeresen tanulmányozzák Isten szavát? Milyen áldásokat kapnak majd, ha így tesznek?

A szentírásokból: Józsué 1:8; 2 Timótheus 3:15–17; 2 Nefi 32:3; Jákób 2:8; 4:6; Tan és szövetségek 33:16

Még a legjobb magok sem tudnak kemény, köves vagy tövises talajban növekedni. Hasonlóképpen még a legbecsesebb és leginkább hitet tápláló tan sem valószínű, hogy meg tud változtatni egy olyan szívet, amely nem készült fel a befogadására. Ez is része a Szabadító magvetőről, magokról és különböző állapotú talajokról szóló példázatának. A „jó földbe[n]” – azaz a meglágyított, lelki kövektől és tövisektől megtisztított szívben – terem életet adó gyümölcsöt Isten szava (lásd Máté 13:1–9, 18–23).

A lelki felkészülés számít – neked is, és azoknak is, akiket tanítasz. Miként segítünk tehát felkészíteni a szívünket, hogy az „jó föld” legyen Isten szavának? Gondold át a felkészülés következő tantételeit, amelyeket alkalmazhatsz az életedben, és ösztönözhetsz azok életében, akiket tanítasz. Imádkozz, hogy megtudd, az Úr mit szeretne, hogy megtanulj. Próbálj meg oly módon élni, ami meghívja az életedbe az Ő jelenlétét. Naponta tarts bűnbánatot. Tápláld a tanulás iránti vágyadat őszinte kérdések feltevésével. Tanulmányozd Isten szavát abba vetett hittel, hogy Ő válaszokhoz vezet majd téged. Nyisd meg a szívedet mindaz előtt, amit Ő tanítani fog neked.

Amikor a tanulók felkészülnek az ilyen tanulásra, lelki szemeik lesznek annak a meglátásra és füleik annak a meghallására, amit az Úr tudatni akar velük (lásd Máté 13:16).

Elgondolkodtató kérdések: Mit teszel azért, hogy felkészülj a tanulásra? Milyen hatással van a felkészülésed arra, ahogyan Isten szavát látod, hallod és megérted? Miként ösztönözhetsz másokat arra, hogy felkészüljenek a tanulásra? Milyen változást eredményezhet ez abban, hogy miként fogadják be az evangélium igazságait?

A szentírásokból: Énós 1:1–8; Alma 16:16–17; 32:6, 27–43; 3 Nefi 17:3

Kép

szentírást olvasó gyermek az órán

„[L]assú vagyok a beszédben” – kesergett Énók, amikor az Úr elhívta, hogy prédikálja az evangéliumot. Az ékesszólás azonban soha nem volt követelmény az Úr szolgái számára. Ehelyett az Úr megígérte Énóknak, hogy ha elegendő hite van ahhoz, hogy kinyissa a száját, akkor jönnek majd a szavak is. „Én szólást adok neked” – mondta (Mózes 6:31–32). Énók gyakorolta a hitét, és az Úr valóban szólt rajta keresztül, méghozzá olyan erőteljes szavakkal, hogy az embereket reszketés fogta el (lásd Mózes 6:47). Sőt, maga a föld is megremegett. A hegyek elmenekültek, a folyóvizek elfordultak irányuktól, és nemzetek féltek Isten népétől, „oly hatalmas volt Énók szava, és oly nagy volt azon nyelvezet hatalma, amit Isten adott neki” (Mózes 7:13).

Az Úr azt akarja, hogy mindannyiunknak – nemcsak az Ő prófétáinak – legyen hatalma az Ő szava szólására. Ez az Ő akarata mindannyiunk számára, beleértve azokat is, akiket tanítasz (lásd Tan és szövetségek 1:20–21). Szavaink nem biztos, hogy hegyeket mozdítanak el vagy folyókat térítenek más irányba, azonban segíthetnek szíveket megváltoztatni. Ezért olyan fontos lehetőségeket adni a tanulóknak arra, hogy megosszák egymással, amit a Szabadítóról és az Ő evangéliumáról tanulnak. Ha így tesznek, az segíteni fog nekik magukévá tenni a tanított igazságokat, és kifejezésre juttatni azokat. Abban is segíteni fog nekik, hogy magabiztosabbak legyenek azon képességükben, hogy más helyzetekben is megosszanak igazságokat.

Elgondolkodtató kérdések: Gondolj egy olyan alkalomra, amikor egy evangéliumi igazságról beszélgettél valakivel. Mit tanultál ebből az élményből? Mikor voltál már hálás azért, hogy valakinek volt bátorsága megosztani a gondolatait és a hitelveit? Az általad tanított embereknek miként válik majd javukra az, ha lehetőségeket kapnak arra, hogy beszéljenek a tanultakról? Milyen lehetőségeket teremthetsz számukra?

A szentírásokból: Alma 17:2–3; Moróni 6:4–6; Tan és szövetségek 84:85; 88:122; 100:5–8

„Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt”. „Szeressétek ellenségeiteket”. „Kérjetek és adatik néktek”. „Menjetek be a szoros kapun”. (Máté 5:16, 44; 7:7, 13.) A Szabadító egész földi szolgálatának a legélénkebb és legemlékezetesebb felhívásai közül néhány akkor hangzott el, amikor a tanítványait egy Galileai-tengerre néző hegyoldalon tanította. A Szabadító célja az volt, hogy életeket változtasson meg, amint azt záró felhívása is világossá tette: „Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát” (Máté 7:24; kiemelés hozzáadva).

Mindenkinek az életében előfordul olyan, hogy szakad az eső, jön az árvíz és fúj a szél. Az evangéliumról való tanulás nem elegendő ahhoz, hogy a tanulók leküzdjék az összes megpróbáltatást, amellyel majd szembenéznek. Ezért nem szabad haboznunk arra kérni a tanulókat, hogy gondolják át, miként élhetnek a tanultak szerint. Mások önrendelkezésének tiszteletben tartása végett számos kérdésünk csupán általános jellegű lesz: Minek a megtételére érzel késztetést? Időnként előfordulhat, hogy konkrétabb kérdésekre van szükség: Választotok egyet a Szabadító tulajdonságai közül, amelyen dolgozni szeretnétek? Amikor lehetőséget biztosítasz a tanulóknak arra, hogy hallják, felismerjék és megosszák a Szentlélektől érkező késztetéseket, Ő meg fogja tanítani nekik, hogy milyen személyes cselekedeteket kell véghez vinniük. Segíts a tanulóknak átgondolni, milyen áldásokban lesz részük, amikor a tanultak szerint cselekszenek, és buzdítsd őket, hogy akkor is tartsanak ki, amikor azt nehéz lesz megtenni. Az igazság szerinti élet a leggyorsabb út a nagyobb hithez, bizonysághoz és megtéréshez. Amint azt a Szabadító mondta, az Atya tana szerinti élet jelenti az utat mindannyiunk számára ahhoz, hogy valóban tudhassuk: a tan igaz (lásd János 7:17).

Elgondolkodtató kérdések: Mikor éreztél már késztetést arra, hogy megtegyél valamit egy másik személy felkérése nyomán? Miként változott meg az életed ennek az eredményeképpen? Figyeld meg a szentírásokban fellelhető és az egyházi vezetőktől elhangzott felhívásokat. Mi olyat tanulsz, ami segíthet abban, hogy cselekedetre buzdíts másokat? Milyen módokon tudod utókövetni a felkéréseidet?

A szentírásokból: Lukács 10:36–37; János 7:17; Jakab 1:22; Móziás 4:9–10; Tan és szövetségek 43:8–10; 82:10