Megbízatása van számomra

Emlékszem egy családi est leckéjére kislánykoromból, amikor az édesapám Moróni angyal, Joseph Smith prófétánál tett látogatásáról tanított minket. Elmondta, hogy egy őszinte ima után egy angyal jelent meg Joseph ágyánál. Az angyal Isten hírnöke volt, Moróninak hívták, és azt mondta Joseph-nek, hogy Istennek megbízatása van számára. (Lásd Joseph Smith – Története 1:33.) Emlékszem, édesapám ezt tanította: „Joseph nem azt mondta, hogy »Ó nem, angyal, én csak azt akartam tudni, hogy melyik egyház igaz. Nem tudtam, hogy tennem is kell majd valamit!«” De, természetesen, Joseph-nek tennie kellett valamit. Különleges elhívása volt az Úrtól.

Amit Joseph tett, az rendkívüli volt. Egyszerű földműves fiúként kezdte az életét, ám rajta keresztül került napvilágra és fordíttatott le a Mormon könyve, a papság és annak kulcsai visszaállíttattak a földre, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát megszervezték, és megkezdődött a szent templomok építése. Joseph Smith révén, mindazon szertartások, melyek Mennyei Atyánk gyermekei számára szükségesek a szabaduláshoz, most a földön vannak. Ez volt a csodák ideje, amiről Moróni beszélt (lásd Moróni 7:35–37), és a nagy és csodálatos dolog, amiről Nefi jövendölt évszázadokkal ezelőtt (lásd 1 Nefi 14:7).

A Joseph által elkezdett munkát továbbvitték az egyház korai tagjai, akik hittek az Úr Jézus Krisztusban és az Ő visszaállított evangéliumában. Erőfeszítéseiknek köszönhetően, Jézus Krisztus evangéliumát elkezdték hirdetni a világ minden táján. Ők valóban csodálatos munkát végeztek.

Ám a csodák ideje még nem járt le, és a csodálatos munka még mindig folyik. Amikor megkeresztelkedünk, mind részeseivé válunk ennek a munkának.

Az elmúlt évben, ahogy látogattam az egyháztagokat, láttam, hogy az egyszerű emberek hitén és munkáján keresztül az Úr szövetsége megalapoztatik a földön. (Lásd T&Sz 1:17–23.)

Van Koreában egy fiatal nő, aki első egyháztag a családjában. Magához ölelte a sokat forgatott Egyéni fejlődés című könyvét, és azt mondta, arról álmodik, hogy evangéliumközpontú családja legyen. Egy Fiatal Nők elnöke Örményországban hithűen alkalmazza a Fiatal Nők programját, bár az Utasítások egyházi kézikönyve nem áll rendelkezésére a saját nyelvén.

Az oroszországi egyháztagok rendszeresen látogatják a templomot. Összespórolják rubeljeiket és négy napig utaznak busszal, vonattal és hajóval, hogy eljussanak a legközelebbi templomhoz Svédországba.

Kilenc éves unokahúgom, Kimberly, olyan lelkesedéssel beszélt barátjának az egyházról, hogy a barátja ezt mondta: „Szeretnék feliratkozni az egyházadba. Hol iratkozhatok fel?”

Saját egyházközségemben a fiatal férfiak és a fiatal nők vezetői készségeket és tehetségeket fejlesztenek ki magukban. Szívesen énekelnek, játszanak hangszeren, mondanak beszédeket, végeznek szolgálatot, és vesznek részt még számos más dologban, hogy részesei lehessenek e csodálatos munkának.

Bogotában volt egy fiatal férfi, aki a következőket mondta: „A kolumbiai fiatal férfiak nevében beszélek. Érdemesek vagyunk és felkészülünk a szolgálatra!”

Voltam olyan helyen, ahol az egyház még kicsi és olyan helyen is, ahol már nagy létszámú, ahol még új és ahol már régen megszervezték, de mindannyiunk felelőssége ugyanaz: részesei vagyunk Jézus Krisztus igaz, visszaállított evangéliumának. Munkálkodnunk kell. Egyszerű módszerekkel szolgálunk, a bizonyságunk növekszik, és részei vagyunk a csodák idejének.

Életem során tanúja voltam a visszaállított evangélium csodájának. Amikor fiatal lány voltam, a családom Sao Pauloba, Brazíliába költözött, ahová édesapámat elhívták, hogy a Brazília Misszió felett elnököljön. Ez egy izgalmas időszak volt a számomra és egy nagyszerű hely, ahol felnőhettem. Fivéreimmel az egyik kedvenc játékunk az volt, hogy felöltöztünk és eljátszottuk, hogy misszionáriusok vagyunk. Órákat töltöttünk azzal, hogy saját misszionáriusi könyvecskénkbe írogattunk, „prédikáltunk” és „költöztünk” mindenfelé az udvarban. Öt éven keresztül az asztal körüli esti beszélgetéseink a misszionáriusi munkára koncentrálódtak, és én figyelmesen hallgattam a misszionáriusok által elmondott hitről szóló történeteket. Már abban a korban tudtam, hogy egy nagyszerű munkának vagyok a része.

Amikor odaérkeztünk, csupán úgy 3000 tagja volt az egyháznak Brazíliában. Emlékszem, nagyon kicsi Elemibe jártam néhány másik gyerekkel, és minden héten ugyanazt az öt dalt énekeltük, mivel csak azok voltak lefordítva portugálra. Az egyik kedvenc énekem „A Luz Divina” vagyis „Az isteni fény” (Hymns, 305. sz.) volt, a másik pedig egy dal valami nyusziról az erdő közepén (lásd „The Little Rabbit”, Children’s Friend, 1955. június, 257. o.).

Élményünk sok tekintetben hasonló volt a korai pionírokéihoz. Nem kaptunk sem énekeskönyveket vagy képeket, sem pedig tankönyveket az egyház központjából. Mindent, ami ahhoz volt szükséges, hogy az evangéliumot portugálul tanítsák, a misszióházunkban írtak és nyomtattak. Mindannyiunkat, még a gyermekeket is, befogtak, hogy segítsünk a misszionáriusi hírleveleket és leckéket összeállítani. Senki sem szállította az egyházat hozzánk. A próféta nem küldött nekünk cövekelnököket vagy püspököket. Nem küldött Segítőegylet elnököket vagy fiataloknak szóló programokat. Az egyház Brazíliában ugyanolyan alapanyagból lett felépítve, mint amilyennel a pionírok indultak. Az egyház felépítéséhez az alapanyag az emberekben volt.

A Brazíliában töltött éveink alatt hatalmas növekedést láttunk az egyházban. Ezrek váltak utolsó napi szentté. Hamarosan szétválasztották a missziót, kerületeket és gyülekezeteket szerveztek, és új kápolnákat építettek. Az új egyháztagok lelkesek voltak, és növekedtek hitben és egyre tapasztaltabbakká váltak az evangéliumi dolgokban.

Sok év elmúltával, tavaly visszatértem Brazíliába, hogy részt vegyek a Sao Paulo Templom újraszentelésén. Akkor megtudtam, hogy 187 cövek van Brazíliában. Mára már 26 misszió, 4 templom, és majdnem egy millió egyháztag van. Képzeljétek el, hogy meglepődtem, amikor beléptem a stadionba, ahol több mint 60 000 egyháztag gyűlt össze, hogy hallják Gordon B. Hinckley elnököt és megünnepeljék a templom felszentelését. Számomra csoda volt fiatalok ezreit látni, ahogy együtt táncolnak és énekelnek. Ahogy figyeltem az örömteli ünneplést, ezt ismételgettem magamban: „Ez elképesztő! Ez egy csoda! Hogyan történt ez a csoda?”

Egész este ámuldoztam azon, amit láttam. Ezután, a másnap reggeli templom felszentelésnél, újra találkoztam az Elemi tanárommal, Gloria Silveira nőtestvérrel. Akkor tudtam meg, hogyan is történt a csoda. Új megtértként, minden korábbi egyházi tapasztalat nélkül, Silveira nőtestvér úgy érkezett az Elemibe, hogy kész volt megosztani egyszerű bizonyságát és megtanítani nekem a Hittételeket portugálul. Ő és férje, Humberto, még mindig hithűek. Az évek folyamán számos egyházi elhívásban szolgáltak, és még mindig szolgálnak. Amikor láttam Silveira nőtestvért, rájöttem, hogy az egyház Brazíliában miatta nőtt, és azon ezrek miatt, akik olyanok, mint ő. Ő és Silveira testvér azokat képviselik világszerte, akik hisznek Jézus Krisztusban és az Ő evangéliumában. Növekedtek tudásban, készségben és szolgáltak az egyházban. (Lásd T&Sz 88:80.) Megosztották az evangéliumot barátaikkal. (Lásd T&Sz 30:5.) Dolgoznak a templomban. (Lásd T&Sz 138:48.) Öt gyermeküknek helyes tantételeket tanítottak. (Lásd T&Sz 68:28.) 43 leszármazottjukból 15-en szolgáltak teljes idejű missziót. Unokáik a templomban kötnek házasságot, és dédunokáik már a Silveira család negyedik nemzedéke, akik részei annak a csodálatos munkának, melyet Joseph Smith kezdett el. Nekik köszönhetően növekedett a hit a földön. Ők példái annak a csodának, melyről az Úr beszélt, amikor azt mondta, hogy evangéliuma a gyengék és alázatosak által hirdettetik majd (lásd T&Sz 1:23), és hogy kicsi és egyszerű eszközökkel nagy dolgok jönnek létre (lásd1 Nefi 16:29).

Az Úr egy angyalt küldött Joseph Smith-hez, hogy elmondja, megbízatása van számára. Az a munka ma is folytatódik bennünk, és egy élő próféta, Gordon B. Hinckley elnök irányítja, aki ezt mondta: „Dicsőséges ez a munka. Minden olyan férfi, nő, fiú és lány életét meg fogja áldani, aki elfogadja azt.” („Misszionáriusi szolgálat”, Világméretű papsági vezetőképző gyűlés, 2003. január 11., 21.o.) „Istennek legyen hála a Jézus Krisztus e visszaállított egyházával kapcsolatos bizonyság, felhatalma- zás és tan csodálatos ajándékáért!” („Hitünk csodálatos alapja”, Liahóna, 2002. nov., 81. o.) Jézus Krisztus nevében, ámen.