Összefonott szívek

Üzenetem azoknak szól, akik megtértek az egyházban. Ma több mint az egyháztagok fele nyolc éves kora után döntötte el, hogy megkeresztelkedik. Úgyhogy, nem vagytok kivételek az egyházban. Szeretném nektek elmondani, mennyire szeret és bízik bennetek az Úr. És még inkább szeretném elmondani nektek, mennyire szüksége van rátok.

Valamilyen mértékben már éreztétek szeretetét, amikor megkeresztelkedtetek. Évekkel ezelőtt egy 20 éves fiatalembert vezettem a keresztelővízbe. A társam és én tanítottuk neki az evangéliumot. Ő volt az első a családjában, aki hallotta a visszaállított evangélium üzenetét. Kérte, hogy megkeresztelkedhessen. A Lélek bizonysága arra ösztönözte, hogy kövesse a Szabadító példáját, akit annak ellenére, hogy bűntelen volt, megkeresztelt Keresztelő János.

Ahogy kiemeltem azt a fiatalembert a keresztelővízből, meglepetésemre átölelt és arcán patakzó könnyekkel a fülembe suttogta: „Tiszta vagyok, tiszta vagyok.” Ugyanez a fiatalember, miután a melkisédeki papság hatalma által kezeinket a fejére helyezve a Szentlelket neki adományoztuk, ezt mondta nekem: „Amikor azokat a szavakat mondtad, úgy éreztem, mintha tetőtől talpig tűz járná át a testemet.”

A ti élményetek egyedülálló számotokra, de bizonyos mértékig éreztétek a titeket ért áldás nagyságát. Azóta éreztétek azon ígéreteknek a valóságát, melyeket nektek tettek, és amelyeket ti ígértetek. Jézus Krisztus engesztelése által éreztétek keresztelkedésetek tisztító hatását. És éreztétek a változást a szívetekben, ahogy a Szentlélek társatok lett. Vágyaitok kezdtek megváltozni.

Amikor valaki azt mondja nekem, hogy megtért az egyházba, megkérdezem: „Más is elfogadta az evangéliumot a családodban?” Amikor a válasz „igen”, rögtön következik egy szülő, vagy egy fivér, vagy egy nővér, vagy egy nagyszülő életében bekövetkezett boldog csodának az elmesélése. Örömmel tölt el a tudat, hogy valaki a családjában megosztja az áldást és a boldogságot. Amikor a válasz „nem, eddig még én vagyok az egyetlen egyháztag”, szinte mindig a szülőkről kezd el beszélni. Valami ilyesmit mond: „Nem, még nem. De még mindig próbálkozom.” És meg tudod mondani a hangjából, hogy a megtért soha nem fogja abbahagyni a próbálkozást, soha.

Amikor az Úr engedte, hogy részesüljetek a szertartásokban, melyek megáldják életeteket, tudta, hogy ilyen érzéseitek lesznek majd. Tudta, hogy vágyni fogtok arra, hogy megosszátok családotokkal azokat az áldásokat, melyeket ti éreztetek, amikor az egyházba jöttetek. Sőt, tudta, mennyire növekszik majd ez a vágy bennetek, amikor megismeritek a szent templomokban nekünk tett ígéreteiből származó örömet. Ott, azok számára, akik érdemesek rá, engedi, hogy szövetséget kössünk Vele. Megígérjük, hogy engedelmeskedünk parancsolatainak. És Ő megígéri nekünk, hogy ha hithűek vagyunk, akkor az eljövendő világban dicsőségben élhetünk Vele családokban.

Szerető jóságában tudta, hogy vágyni fogtok arra, hogy szüleitekkel és az ő szüleikkel örökre össze legyetek kötve. Talán volt egy nagypapátok, mint nekem, aki mindig nagy becsben tartotta látogatásaimat. Azt gondoltam, én vagyok a kedvenc unokája egészen addig, míg unokatestvéreim el nem mondták, hogy ők is ugyanígy éreznek. Már eltávozott. Minden nagyszülőm és elődeik meghaltak. Elődeitek közül sokan meghaltak anélkül, hogy valaha is lett volna lehetőségük elfogadni az evangéliumot és részesülni azokban az áldásokban és ígéretekben, melyekben ti részesültetek. Az Úr tisztességes és szeretetteljes. Ezért elkészített számotokra és számomra egy utat, hogy legyen vágy a szívünkben arra, hogy felajánljunk őseink számára minden áldást, amit Ő ajánlott nekünk.

A terv, mely lehetővé teszi ezt, kezdetektől fogva létezik. Az Úr réges-rég ígéreteket tett gyermekeinek. Az Ószövetség utolsó könyve Malakiás próféta könyve. És az utol-só szavak édes ígéretek és szigorú figyelmeztetések.

„Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.

És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg nem verjem e földet átokkal.”¹

Ezeknek a szavaknak a megértése elengedhetetlen. Az Úr nagy és félelmetes napja a világ vége. Jehova, a Messiás, el fog jönni dicsőségben. A gonoszok mind elpusztulnak. Az utolsó napokban élünk. Kifuthatunk az időből, hogy megtegyük, amit megígértünk.

Fontos tudni, miért ígérte az Úr, hogy elküldi Illést. Illés nagy próféta volt és Isten óriási hatalmat adott neki. A legnagyobb hatalmat birtokolta, amit Isten a gyermekeinek ad: birtokolta a pecsételő hatalmat, azt a hatalmat, mely összeköt a földön, s mely összeköttet a mennyben. Isten ezt Péter apostolnak adta. És az Úr betartotta ígéretét, hogy elküldi Illést. Illés 1836. április 3-án jött el Joseph Smith prófétához, közvetlenül a Kirtland Templom felszentelése után, mely az evangélium visszaállítása óta az első templom volt. Joseph így írta le e szent pillanatot:

„Egy további nagyszerű, dicsőséges látomás tárult elénk: Illés próféta állt előttünk, aki a halál megízlelése nélkül vitetett fel a mennybe, és így szólt:

Íme, beteljesedett az idő, amelyről Malakiás szólt, amikor tanúságot tett arról, hogy mielőtt eljön az Úr rettenetes és nagy napja, ő, Illés elküldetik,

Hogy az atyák szívét gyermekeikhez fordítsa, a gyermekekét pedig az atyáikhoz, nehogy átok sújtsa az egész földet.

Ezért adattak a ti kezetekbe ennek a sáfárságnak a kulcsai, és ebből tudhatjátok, hogy közel, sőt már az ajtó előtt van az Úr rettenetes és nagy napja.”²

Amint bejöttetek az egyházba, éreztétek, ahogy szívetek a család felé fordul, mind az élők, mind pedig azok felé, akik a lélekvilágban vannak. Az Úr adott egy másik látomást, hogy segítsen megértenetek, mit tegyetek azokkal az érzésekkel.

Joseph Smith után az Úr további prófétákat hívott el, hogy vezessék egyházát. Egyikük Joseph F. Smith volt. Látta látomásban, mi történt a lélekvilágban, amikor a Szabadító megjelent ott a halála és a feltámadása közötti időben.³ Smith elnök látta a lelkek örömét, amikor megtudták, hogy a Szabadító megoldotta a halál köteleit, és engesztelése által feltámadhatnak. Látta, ahogy a Szabadító csapatokba szervezte szolgáit a lelkek között, hogy hirdessék evangéliumát minden léleknek, és lehetőséget adjanak nekik, hogy elfogadják a szövetségeket és áldásokat, melyek nektek adattak, és melyeket szeretnétek, hogy őseitek is birtokoljanak. Mindenkinek megadatik a lehetőség.

Smith elnök látta azokat a vezetőket is, akiket a Szabadító ara hívott el, hogy elvigyék az evangéliumot Mennyei Atya gyermekeinek a lélekvilágban. Megnevezett néhányat: Ádám ősatyánk, Éva anyánk, Noé, Ábrahám, Ezékiel, Éliás, próféták, akiket a Mormon könyvéből ismerünk, valamint néhány az utolsó napokból, beleértve Joseph Smith-et, Brigham Youngot, John Taylort és Wilford Woodruff-ot. Gondoljatok azoknak a misszionáriusoknak az erejére, akik tanítják az evangéliumot és megérintik őseitek szívét. Nem meglepő, hogy Wilford Woodruff azt mondta életében, hogy kevesen lesznek azok – ha lesznek egyáltalán –, akik a lélekvilágban az utolsó napi szentek ősei közül elutasítják a szabadítás üzenetét, amikor hallják.⁴

Elhunyt őseitek közül sokan bizonyságot szereznek majd arról, hogy a misszionáriusok üzenete igaz. Amikor megszerezted azt a bizonyságot, kérhetted a misszionáriusokat, hogy kereszteljenek meg. Ám azok, akik a lélekvilágban vannak, ezt nem tehetik meg. A szertartások, melyeket oly nagy becsben tartotok, csak ebben a világban adatnak. Valakinek ebben a világban el kell mennie egy szent templomba, és el kell fogadnia a szövetségeket a helyett az ember helyett, aki a lélekvilágban van. Ezért kötelességünk megtalálni őseink neveit, és biztosítani, hogy általunk megadatnak nekik azok a dolgok, melyeket a mi segítségünk nélkül nem kaphatnak meg.

Ez a tudás szívemet nem csak várakozó őseim, hanem az őket tanító misszionáriusok felé is fordítja. Látni fogom azokat a misszionáriusokat a lélekvilágban, és ti is. Gondoljatok egy hithű misszionáriusra, ahogy ott áll azok között, akiket szeretett és tanított, és akik a ti elődeitek. Képzeljétek el a misszionárius mosolyát, amikor odasétáltok hozzá és az őseitekhez, akiket megtérített, ám nem tudtak megkeresztelkedni, sem a családjukhoz pecsételtetni, amíg te nem jöttél a megmentésükre. Nem tudom pontosan, mi lesz a protokoll egy ilyen helyen, de úgy képzelem, meg fogjuk ölelni egymást, és hálakönnyeket fogunk hullatni.

Ha el tudjátok képzelni a misszionárius és az őseitek mosolyát, gondoljatok arra, milyen lesz a Szabadítóval találkozni. Lesz egy beszélgetésetek vele. Megfizetett a ti és Mennyei Atya összes lélekgyermekének bűnéért. Ő Jehova. Ő küldte Illést. Tökéletes szeretettel adományozta nekünk a papság hatalmát, hogy összepecsételjen és megáldjon bennünket. És bízott bennetek annyira, hogy engedte, hogy még életetekben halljátok az evangéliumot, megadva nektek a lehetőséget, hogy elfogadjátok a kötelezettséget, hogy ezt azon őseiteknek felajánljátok, akiknek nem adatott meg ez a felbecsülhetetlen lehetőség. Gondoljatok a hálára, amit érez azok iránt, akik megfizetik a munka és hit árát, hogy megtalálják őseik nevét, és akik szeretik őket és az Urat annyira, hogy örök életet ajánljanak fel nekik családokban, ami Isten ajándékai közül a legnagyobb. Ő egy végtelen áldozatot ajánlott fel nekik. Szeretni és becsülni fogja azokat, akik bármilyen árat megfizettek azért, hogy lehetővé tegyék őseik számára, hogy az Úr által felajánlott örök életet válasszák.

Miután szívetek már amúgy is változáson ment keresztül, az ár talán nem tűnik olyan magasnak. Egyszerű dolgokkal kezdjétek! Írjátok le, amit már tudtok a családotokról! Le kell írnotok a szülők, valamint az ő szüleik nevét a születési, vagy halálozási, vagy házasságkötési dátummal. Ahol csak tudjátok, jegyezzétek fel a helységneveket! Néhányat emlékezetből fogtok tudni. Azonban megkérdezhettek rokonokat is. Náluk talán van néhány születési, házasságkötési, vagy halotti anyakönyvi kivonat. Másoljátok le és rendszerezzétek őket! Ha megtudtok valamit az életükről, írjátok le és tartsátok meg! Nem csupán neveket gyűjtötök. Azok, akikkel soha sem találkoztatok ebben az életben, szeretett barátaitokká válnak majd. Szívetek örökre egybefonódik majd az övékkel.

Kezdhetitek az első néhány generációval visszamenőleg. Közöttük sok olyan elődöt találtok majd, akiknek szükségük van a segítségetekre. Valaki az egyházközségetekben vagy gyülekezetetekben arra lett elhívva, hogy segítsen nektek előkészíteni azokat a neveket a templomra. Ott felajánlják nekik azokat a szövetségeket, melyek ki fogják őket szabadítani lélekbörtönükbõl, és összekötik őket családokban – a ti családotokban – egy örökkévalóságra.

Lehetőségeitek és a velük járó kötelezettségek rendkívüliek az egész világtörténelemben. Több templom van világszerte, mint valaha volt. Több embert indított Illés Lelke világszerte arra, hogy lejegyezzék őseik neveit és az életükről szóló adatokat. Több forrásanyag áll rendelkezésetekre őseitek felkutatásához, mint valaha a világ történelmében. Az Úr kiárasztotta tudását arról, hogyan lehet ezt az információt hozzáférhetővé tenni világszerte olyan technológiával, mely néhány évvel ezelőtt csodának számított volna.

Ezekkel a lehetőségekkel nagyobb felelősség is párosul, hogy megtartsuk az Úr belénk vetett bizalmát. Ahol sok adatik, ott sok követeltetik.⁵ Miután megtaláltátok az első néhány generációt, az út nehezebbé válik. Az ár nagyobb lesz. Ahogy visszamentek az időben, a feljegyzések egyre hiányosabbak lesznek. Ahogy családotok más tagjai is kutatnak ősök után, rá fogtok jönni, hogy az általatok találtak közül néhánynak már megadattak a templom teljes áldásai. Ekkor nehéz és fontos döntést kell hoznotok. Kísértést fogtok érezni arra, hogy megálljatok, és azokra hagyjátok a nehéz munkát, akik jártasabbak ebben, vagy esetleg egy későbbi időpontra az életetekben. Azonban, egy húzóerőt is fogtok érezni a szívetekben, hogy folytassátok a munkát, keményebben, mint valaha.

Ahogy döntést hoztok, emlékezzetek, hogy azoknak a nevei, akiket nehéz lesz megtalálni, valóságos emberek, akiknek köszönheted léted ezen a földön, és akikkel találkozni fogsz a lélekvilágban. Amikor megkeresztelkedtetek, őseitek reménnyel néztek le rátok. Talán évszázadok után, örvendeztek, hogy ez egyik leszármazottjuk szövetséget köt, hogy megtalálja őket, és hogy felajánlja nekik a szabadságot. Találkozásotokkor, vagy hálát, vagy szörnyű csalódást fogtok látni a szemükben. Szívük egybefonódott a tiétekkel. Reményük a ti kezetekben van. Több erőtök lesz, mint a sajátotok, amint azon dolgoztok, hogy megtaláljátok őket.

Néhány nappal ezelőtt volt egy álmom. Egy darab fehér papírt láttam, rajta egy névvel, amit nem ismertem, és egy dátummal, amit csak részben tudtam elolvasni. Felkeltem és megnéztem családom feljegyzéseit. Az utolsó név a papírdarabon arról az ágról származik, amely édesanyám elődeihez csatlakozott 300 évvel ezelőtt egy Eaton Bray nevű helyen. Valaki már nagyon várja egy hosszú várakozás végét. Még nem találtam meg azt az embert. Azonban újra meggyőződtem arról, hogy egy szerető Isten segítséget küld válaszul az imákra ebben a szent munkában, a családok megváltásában, amely az Ő munkája és az Ő dicsősége, és ami mellett elköteleztük szívünket. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.