A Mormon könyve: Egy másik bizonyság Jézus Krisztusról – Világos és értékes részek

Joseph Smith azt mondta: „Megmondtam a testvéreknek, hogy a Mormon könyve a világon a legtökéletesebb könyv, ez vallásunk záróköve, és aki annak tanításai szerint él, közelebb kerül Istenhez, mint bármely más könyv által.” (Mormon könyve bevezetése; lásd még History of the Church, 4:461. o.)

A Mormon könyve: Egy másik bizonyság Jézus Krisztusról 1830 márciusában jött ki először a nyomdából Palmyrában, New York államban. Joseph Smith – egy tanulatlan, vidéki fiú – épp csak elmúlt 24 éves. Az azt megelőző évben összesen kb. 65 napot töltött a lemezek lefordításával. Majdnem felét azután, hogy megkapta a papságot. A nyomtatáshoz hét hónap kellett.

Amikor először elolvastam a Mormon könyvét elejétől a végéig, azt az ígéretet olvastam, hogy ha megkérdezem Istent, az Örökkévaló Atyát Krisztus nevében, vajon igazak-e az olvasottak, és ha őszinte szívvel kérdezek, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel, ő megjeleníti nekem annak igazságát a Szentlélek hatalma által (lásd Moróni 10:4). Próbáltam az utasításokat követni, amennyire értettem azokat.

Ha azt vártam, hogy dicsőséges megnyilatkozás érkezzen lehengerlő élményként, nos, ilyen nem történt. De ettől még jó érzés volt, és elkezdtem hinni.

A következő vers egy még nagyobb ígéretet tartalmaz: „És a Szentlélek ereje által mindenről megtudhatjátok az igazat.” (Moróni 10:5; kiemelés hozzáadva.) Nem tudtam, hogyan működik a Szentlélek, noha a Mormon könyve számtalanszor, számtalan módon elmagyarázza.

Tanulmányoztam és megtudtam, hogy „az angyalok is a Szentlélek ereje által beszélnek, tehát ők is Krisztus szavával szólnak.” Azt is mondta, hogy Krisztus szavával kell élnünk, azzal az ígérettel, hogy Krisztus szava mindent megmond nekünk, hogy mit kell cselekednünk (lásd 2 Nefi 32:3).

És világosan megmondja, hogy „ha most nem tudjátok megérteni, … az azért van, mert nem kértetek és nem zörgettetek” (2 Nefi 32:4).

Azt is olvastam, hogy „ha rátértek az útra, és elnyeritek a Szentlelket, akkor az mindent megmutat nektek, hogy mit kell cselekednetek” (2 Nefi 32:5). Ezt már megtettem korábban, amikor az egyház tagjává konfirmáltak „kézrátétel[lel] a Szentlélek adományozásáért” (Hittételek 1:4).

Ha kisfiús ártatlanságomban valami különös lelki élményt vártam, az bizony nem történt meg. Az évek során beszédeket és leckéket hallgatva, illetve a Mormon könyvében olvasva kezdtem megérteni.

Nefivel nagyon rosszul bántak a fivérei, és ő emlékeztette őket, hogy egy angyal szólt már hozzájuk, „[de ti] érzéketlenek maradtatok és nem voltatok fogékonyak szavaira” (1 Nefi 17:45). Amikor megértettem, hogy a Szentlélek az érzéseink által tud velünk kommunikálni, rájöttem, hogy Krisztus szavai – legyenek azok az Újszövetségből, a Mormon könyvéből vagy egyéb szentírásból – miért hoztak olyan jó érzéseket. Idővel megláttam, hogy a szentírások válaszokat adnak arra, amit tudnom szükséges.

Azt olvastam, hogy ezek azok a szavak, amelyeket magunkra és minden emberre vonatkoztathatunk (lásd 2 Nefi 11:8; kiemelés hozzáadva; lásd még 1 Nefi 19:23–24; 2 Nefi 6:5; 11:2). Ez azt jelentette számomra, hogy a szentírások személyesen rám vonatkoznak, és hogy ez mindenki másra is igaz.

Amikor egy olyan vers, melyen többször átsiklottam, személyes jelentést nyert, azt gondoltam, hogy aki azt a verset írta, mélyen és jól megértette az életemet és az érzéseimet.

Például azt olvastam, hogy Léhi próféta vett az élet fájának gyümölcséből, és ezt mondta: „Azt kívántam, hogy bárcsak a családom is ehetne belőle, mert az kívánatosabb volt minden más gyümölcsnél.” (1 Nefi 8:12) Sokszor elolvastam már korábban. Nem jelentett túl sokat számomra.

Nefi próféta azt is mondta, hogy leírta lelkének dolgait, gyermekei tanítására és javára (lásd 2 Nefi 4:15). Korábban ezt is olvastam, és ez sem jelentett túl sokat számomra. Később azonban, amikor gyermekeink lettek, megértettem, hogy Léhi és Nefi ugyanúgy éreztek gyermekeik iránt, mint ahogy mi érzünk gyermekeink és unokáink iránt.

Világosnak és értékesnek találtam e szentírásokat. Azon csodálkoztam, honnan voltak az ifjú Joseph Smith-nek ilyen meglátásai. Az a helyzet, hogy nem hiszem, hogy neki voltak ilyen éles meglátásai. Nem kellett, hogy legyenek.. Csak lefordította azt, ami a lemezeken volt.

Ilyen világos és értékes meglátásokkal tele van a Mormon könyve. A bölcsesség és tapasztalat mélységéből merítenek, amelyek bizonyosan nem jellemzőek egy 23 éves emberre.

Megtudtam, hogy bárki, bárhol olvashat a Mormon könyvéből, és sugalmazást kaphat.

Egyes meglátások a második, vagy akár a harmadik olvasatra jöttek, és valahogy vonatkoztak a mindennapokban tapasztaltakra.

Megemlítek még egy világos és értékes meglátást, melyet nem a Mormon könyve első olvasásából kaptam. Amikor 18 éves voltam, besoroztak a hadseregbe. Bár addig nem volt okom ilyesmin gondolkozni, nagyon aggódtam, hogy vajon helyes-e háborúba mennem. Idővel megleltem a választ a Mormon könyvében:

„Ők [a nefiták] nem hódítani akartak, nem hatalomért harcoltak, hanem otthonaikért, asszonyaikért és gyermekeikért; igen, mindenért, amilyük volt, a vallásért, az egyházért és a szabadságért.

És azt cselekedték, amit Istenükkel szemben kötelességüknek tartottak, mert az Úr megmondta nekik és már atyáiknak is, hogy: Ha sem az első, sem a második támadásért nem ti vagytok a felelősek, akkor ne engedjétek, hogy ellenségeitek legyilkoljanak.

Továbbá azt is mondta az Úr: Védjétek meg családjaitokat, ha kell, még vérontással is. A nefiták tehát azért harcoltak a lámániták ellen, hogy önmagukat, családjaikat, földjeiket, országukat, jogaikat és vallásukat védjék.” (Alma 43:45–47)

Ezt tudva készséggel és becsülettel szolgálhattam.

Egy másik példa: Egyszer egy jelentős döntést kellett meghoznunk. Amikor imáink sem segítettek, megkerestem Harold B. Lee eldert. Azt tanácsolta, hogy folytassuk. Érzékelve, hogy még mindig nagyon bizonytalankodok, ezt mondta: „Az a baj veled, hogy már az elején akarod látni a végét.” Majd ezt a verset idézte a Mormon könyvéből: „Ne vitatkozzatok tehát, amiért nem láthatjátok azokat, mert addig úgysem kaptok bizonyságot, amíg hitetek ki nem állja a próbát.” (Éther 12:6)

Majd hozzátette: „Meg kell tanulnod pár lépést előremenni a sötétben, és akkor felgyúl a fény, és előtted halad majd.” Ez a Mormon könyvéből vett vers megváltoztatta az életemet.

Nem éreztetek néha ti is úgy, mint Nefi, aki ezt mondta: „Engem akkor a Lélek vezérelt, mert nem tudtam előre, hogy mit kell a következők-ben cselekednem”? (1 Nefi 4:6) Nem éreztétek magatokat néha nagyon gyengének?

Moróni gyengének érezte magát, és attól félt, hogy gyengeségeik miatt kigúnyolják majd a szavaikat.

„És az Úr így szólt [hozzá]: Csak a balgák gúnyolódnak, de ők majd sírni fognak. A szelídeknek pedig elég az én kegyelmem, és azok nem fogják kihasználni gyengeségeiket.

És akik hozzám fordulnak, azoknak majd én megmutatom az ő gyengeségeiket. Mert gyengeséget ruházok az emberekre, hogy megalázkodjanak, és akik megalázkodnak előttem, azok mind részesülnek majd az én kegyelmemben. Mert ha megalázkodnak énelőttem és hisznek bennem, akkor gyengeségüket megerősítem.” (Éther 12:25–27; kiemelés hozzáadva)

Az élet túl gyorsan elmúlik. Amikor gyengének, csüggedtnek, lehangoltnak érezzük magunkat, vagy félünk, nyissuk ki a Mormon könyvét, és olvassunk! Ne teljen el túl sok idő, mielőtt ismét elolvasunk egy verset, egy gondolatot vagy egy fejezetet.

Tapasztalatom szerint a bizonyság nem tör ránk hirtelen. Inkább – ahogy Alma mondta – a hit magjából növekszik. „Erősíteni fogja a hiteteket; mert azt fogjátok mondani: Tudom, hogy ez a mag jó, mert íme, kihajt és növekedni kezd.” (Alma 32:30) Ha tápláljátok, nőni fog; ha nem tápláljátok, elfonnyad (lásd Alma 32:37–41).

Ne legyetek csalódottak, ha olvastatok, újraolvastatok, és mégsem kaptatok erőteljes bizonyságot! Ebben némileg hasonlíthattok azokhoz a Mormon könyvében említett tanítványokhoz, akik nagy dicsőségben elteltek Isten hatalmával, de „ezt nem tudták” (3 Nefi 9:20).

Minden tőletek telhetőt tegyetek meg! Gondoljatok erre a versre: „Buzgólkodjatok, hogy mindezt okosan és helyesen tegyétek, mert senkitől sem lehet kívánni, hogy gyorsabban fusson, mint ahogy azt ereje engedi. És újra csak azt mondom, hogy igyekezzetek, mert csak így nyerhetitek el jutalmatokat. Ezért mindent helyesen tegyetek.” (Móziás 4:27)

A Mormon könyvében leírt lelki ajándékok ma is jelen vannak az egyházban – sugallatok, benyomások, kinyilatkoztatások, álmok, látomások, látogatások, csodák. Biztosra vehetitek, hogy az Úr megmutathatja, és időnként meg is mutatja magát hatalommal és nagy dicsőséggel. Csodák történhetnek.

Mormon azt mondta: „Hogyan múlhatott volna el a csodák ideje?

Vagy nem jelennek már meg többé angyalok az emberek fiainak? Vagy megvonta már tőlük erejét a Szentlélek? Vagy meg fogja-e vonni valamikor is, amíg az idő idő lesz és a föld fennáll és egyetlen megváltásra szoruló ember is él rajta?

Bizony mondom nektek, hogy nem, mert hit által történnek a csodák.” (Moróni 7:35–37)

Mindig imádkozzatok – egyedül és családotokkal is! A válaszok sokféleképpen érkeznek.

Egy pár szó vagy kifejezés egy versben, például ez: „a gonoszság még sohasem volt boldogság” (Alma 41:10), szólni fog hozzátok a gonosz valóságáról, és arról, hogyan működik.

„Mert ez az ördög módszere, és ő senkit, egyetlen embert sem akar jó cselekedetre bírni, de még angyalai sem, és azok sem, akik alattvalói lettek.” (Moróni 7:17)

Próféták nemzedékei tanították az örökkévaló evangélium tantételeit, hogy megvédjék „Krisztus békés követői[t]” (Moróni 7:3).

Mormon látta napjainkat. Így figyelmeztetett: „Ha az Úr nem fenyíti meg népét sok megpróbáltatással, ha nem látogatja meg őket halállal és rémülettel és ínséggel és mindenféle nyavalyákkal, akkor megfeledkeznek róla.” (Hélamán 12:3)

Amikor az Úr meglátogatta a nefitákat, ők azt kérdezték: „mi legyen ennek az egyháznak a neve, mert a nép sokat vitatkozik erről[?]

Az Úr pedig ezt mondta nekik: Ugyan miért zajong és vitatkozik a nép?

Nem olvasták talán a szentírásokat, amelyek megmondják, hogy Krisztus nevét, vagyis az én nevemet kell magatokra vennetek? Mert ezen a néven fognak benneteket hívni az utolsó napon.” (3 Nefi 27:3–5)

A Mormon könyve fő célja, hogy bizonyságot tegyen Jézus Krisztusról. A Mormon könyve több mint 6 000 verséből jóval több mint a fele közvetlenül utal Őrá.

Ezért „Krisztusról beszélünk, Krisztusban örvendünk, Krisztusról prédikálunk, Krisztusról jövendölünk, és jövendöléseink szerint írunk, hogy gyermekeink tudják, milyen forráshoz forduljanak bűneik bocsánatáért” (2 Nefi 25:26).

A Mormon könyve a bölcsesség, sugalmazás, tanácsadás és korrigálás végtelen kincstára, „a gyengék, sőt a leggyengébbek képességéhez mérve” (T&Sz 89:3). Egyben a legtanultabbaknak is gazdag táplálékot jelent, amennyiben megalázkodnak (lásd 2 Nefi 9:28–29).

Az alábbiakról tanulunk a Mormon könyvéből:

A megváltás, vagyis a „boldogság nagyszerű terv[éről]” (Alma 42:8; lásd még Alma 42:5, 8, 12, 30).

Krisztus és az engesztelés tanáról (lásd 2 Nefi 31:2–21; 32:1–6; 3 Nefi 11:31–40; 27:13–21).

A halál szükségességéről (lásd 2 Nefi 9:4–6; Móziás 16:8–9; Alma 12:25–27).

A halál utáni életről a lélekvilágban (lásd Alma 40:11–14).

A gonosz működéséről (lásd 2 Nefi 2:27; Alma 28:13; 3 Nefi 2:2).

A papság rendjéről (lásd Móziás 29:42; Alma 4:20; 5:3, 44; 13:1–10).

Az úrvacsorai imákról (lásd Moróni 4:3; 5:2).

A jó és a rossz közti biztos különbségtételről (lásd Moróni 7:16).

Bűneink bocsánatának megőrzéséről (lásd Móziás 4:26).

Világos, prófétai figyelmeztetéseket és sok-sok egyéb, az ember megváltásához és az életünkhöz kapcsolódó dolgot. Mindez része az evangélium teljességének (lásd T&Sz 20:9).

A Mormon könyve megerősíti az Ószövetség tanításait. Megerősíti az Újszövetség tanításait is. „Sok világos és értékes dolgot” visszaállít (1 Nefi 13:38), amik elvesztek, vagy amiket elvettek azokból (lásd még 1 Nefi 13:20–42; 14:23). Valóban egy másik bizonyság Jézus Krisztusról.

Az idén ünnepeljük az egyház megszervezésének 175. évfordulóját, valamint Joseph Smith próféta születésének 200. évfordulóját. Az egyházban sokat írnak és mondanak majd a tiszteletére.

Szokás szerint a lejáratására is sokat fognak írni és mondani. Mindig voltak, vannak és lesznek olyanok, akik felkavarják a 200 éves port, hátha találnak valamit, amit állítólag Joseph mondott vagy tett, hogy kicsinyítsék szerepét.

A kinyilatkoztatások olyanokról szólnak, „akik felemelik sarkukat felkentjeim ellen, mondja az Úr, és kiáltoznak, hogy vétkeztek, holott ők az én szememben nem vétkeztek, hanem csak azt tették, ami helyes volt, és amit én parancsoltam nekik” (T&Sz 121:16). Valóban nagyon komoly büntetésnek néznek elébe.

Nem kell védelmünkbe vennünk Joseph Smith prófétát. A Mormon könyve: Egy másik bizonyság Jézus Krisztusról, majd megvédi helyettünk. Azoknak, akik elvetik Joseph Smith-t mint prófétát és kinyilatkoztatót, maguknak kell egy másik magyarázatot lelni a Mormon könyvére.

Második hatásos védelemként itt a Tanok és szövetségek; harmadikként pedig az Igazgyöngy. Egyesített kiadásban e szentírások megingathatatlan bizonyságot alkotnak arról, hogy Jézus a Krisztus, és hogy Joseph Smith próféta.

Én is csatlakozom azok millióihoz, akiknek erről bizonysága van, és teszem tanúságomat nektek Jézus Krisztus nevében, ámen.