A te atyádfiait erősítsed!

Arra a kérdésre, hogy „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” Jézus ezt válaszolta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”¹

Az ősi Izraeltől a mai időkig, az Ő volt és jelenlegi prófétái mindig tanították nekünk azt a mindent felölelő, örök igazságot, hogy ahhoz, hogy örök életet nyerjünk, szeretetnek kell lenni a szívünkben: Isten, a mi örökkévaló Atyánk és minden ember felé.

Földi szolgálatának utolsó óráiban Jézus ezt mondta Péternek: „De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te agyádfiait erősítsed.”²

Péternek a Lélek tett bizonyságot Jézus Krisztus isteni mivoltáról. Péter tudta, és tudása kinyilatkoztatás által jött. Az ő megtérése, egész életvitelének és lénye egész természetének megváltozása azonban sokkal nyilvánvalóbb volt a pünkösd napján, miután elnyerte a Szentlélek szívet megújító ajándékát és tanúbizonyságát.

Igen, fivéreim és nővéreim, nekünk is van bizonyságunk. De a megtérés folyamatos része életeteknek? Nem folyamatban lévő munkák vagyunk Teremtőnk kezében? Isten rajtatok keresztül megáld másokat? Imádkoztok útmutatásért, hogy az Úr kit szeretne, hogy megáldjatok, hogy kinek a terhein könnyítsetek? Szerettek másokat annyira, mint önmagatokat?

Mikor Jézus megmondta a törvénytudónak, hogy az örök élet elnyeréséhez szeretnie kell a felebarátját, az így válaszolt: „De ki az én felebarátom?” Jézus az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédével válaszolt, majd megkérdezte: „E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett? Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta.”³ Ezzel a példabeszéddel Jézus megtanította, hogy mindannyiunknak élő szeretetet és jóakaratot kell mutatnunk Mennyei Atyánk minden gyermekének.

Benjámin király az akkori szenteknek ezt tanította: „Hogy nap mint nap bűnbocsánatot nyerhessetek, … mindenki a maga tehetsége szerint ossza meg a vagyonát a szegényekkel, tápláljátok az éhezőket, ruházzátok a mezteleneket, látogassátok a betegeket, és … nyújtsatok nekik testi vagy lelki segítséget.”⁴ Nyújtasz testi vagy lelki segítséget azoknak, akiknek szükségük van rá? Ahogy napjaink prófétái kérik tőlünk, kinyújtjátok-e kezeteket, hogy erősítsétek azok hitét, akik a nyájhoz csatlakoznak?

A megtérés annyit jelent, hogy feláldozzátok életeteket azok szolgálatára és gondozására, akiknek szüksége van a segítségetekre, és hogy megosztjátok velük áldásaitokat és ajándékaitokat. Az Úr nem azt mondta: „Akkor őrizd juhaimat, amikor neked alkalmas; akkor vigyázz juhaimra, mikor nem vagy elfoglalt.” Azt mondta: „Tápláld a juhaimat! Segíts nekik életben maradni ebben a világban; tartsd őket közel magadhoz! Vezesd őket biztonságba – az igazlelkű választások biztonságába, melyek az örök életre készítik fel őket.”⁵

Minden önzetlen cselekedet és szolgálat gyarapítja lelkiségeteket. Isten mások megáldására akar titeket használni. Folyamatos lelki gyarapodásotok és örökkévaló fejlődésetek a kapcsolataitokban rejlik. Abban, hogy hogyan bántok másokkal. Valóban szerettek másokat és áldássá váltok-e az életükben? Nem a másokkal való bánásmódotok mutatja megtérésestek mértékét? Az az ember, aki az egyházban csak olyan dolgokat tesz, melyek egyedül vele kapcsolatosak, soha nem fogja a tökéletességet elérni. Az evangélium és a felmagasztosult élet mások szolgálatáról szól.

Az élet nagy utazásában az a dolgotok, hogy megáldjátok a veletek utazó felebarátaitok életét, hogy azoknak adjátok oda magatokat, akiknek szüksége van rátok. A Mester azt mondta: „Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.”⁶

Jakab „az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek”⁷ szánta levelét. Az ő tanításai nekünk szólnak, az Úr népének, akik az utolsó napokban elfogadják a visszaállított evangéliumot. Olyan alapelveket tanít, melyek az egyház többi tagjával való kapcsolatotokat kellene, hogy irányítsa. A „szeresd felebarátodat, mint magadat” törvényt „királyi törvényként” kezeli.⁸ Jakabnak a bizonyság önmagában nem elég. Az evangéliumnak élő valósággá kell válnia az életetekben. „És én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.”⁹ „Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói.”¹⁰ Jakab a következőképp fogalmazza meg a megtérést: „Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”¹¹ Rövid levelét a következő szavakkal zárja: „Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy a ki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg … és sok bűnt elfedez.”¹² Egy eltévelyedett testvér visszanyerésével őt is és magatokat is megmentitek. A bűneitek is megbocsáttatnak, mert egy másik ember megmentésén munkálkodtok.

Abban az áldásban lehetett részem, hogy Latin-Amerikában élhettem, és első kézből lehettem tanúja az Úr és az Ő prófétái által adott a jövendölések és ígéretek beteljesedésének.

„Izrael házát hosszan tartó szétszórtságából [fogom] összegyűjteni és Sionomat köztük újra megalapítani. (…)

Felállítom köztük egyházamat és akkor ők is szövetségeseim lesznek, és Jákób maradékai közé számláltatnak, akiknek örökségül adtam ezt a földet.”¹³

Szó szerint többszázezren gyűltek össze Latin-Amerika szinte minden nemzetéből. A jövendölések biztosítanak minket arról, hogy ez a növekedés folytatódni fog. A növekedés jelenti mindannyiunk számára a legnagyobb kihívást, de ugyanakkor a legnagyobb lehetőséget is.

Pál apostol az ő idejében a következőket mondta az új egyháztagoknak: „Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek.”¹⁴

Úgy tűnik, hogy bárhol, ahol az egyház gyors növekedésen ment keresztül, túl sokan úgy érzik, hogy ők csak jövevények és zsellérek, és ott hagyták őket az út szélén. Ha ezek az ígéretek beteljesednek, úgy kell tennünk, ahogy Moróni is mondta: „Miután tehát a keresztelésre elfogadták őket, … Krisztus egyházának tagjai közé számláltattak; nevüket felírták, hogy számontartsák, … táplálják, és a helyes úton tartsák őket.”¹⁵

Sok aktív egyháztag úgy hiszi, hogy az útfélre vetődött kevésbé tevékeny egyháztagok és új megtértek azért viselkednek másképp, mert nem hisznek az egyház tanaiban. A tanulmányok nem támasztják alá ezt a feltételezést. Azt mutatják, hogy a megkérdezett kevésbé tevékeny egyháztagok hiszik, hogy Isten létezik, hogy Jézus a Krisztus, hogy Joseph Smith próféta volt, és hogy az egyház igaz.

Számos egyházközségben és gyülekezetben sok olyan jó és tisztességes férfi és nő van, akik egyszerűen csak nem tudják, hogyan jöjjenek vissza az egyházba. Jó apák és anyák vannak közöttük. Nemrég mentek csak el és senki sem jött, hogy megnézze, mi van velük. Ők pedig így azt gondolják, hogy senkit sem érdekelnek. Mikor hithű férfiak és nők meglátogatják ezeket az egyéneket, a barátaikká válnak, erősítik őket, imádkoznak velük és az evangéliumot tanítják nekik, a családjaikkal együtt vissza fognak térni [az egyházba]. „A mennyiben megcselekedtétek egygyel ez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.”¹⁶ Kik azok a „legkisebb atyámfiai”? Lehet, hogy az Úr azokra gondol, akik újként érkeztek a nyájba, vagy akik az inaktivitás árnyékába tévedtek, de visszatérnének, ha igaz baráti jobbot nyújtanánk nekik?

Ebben az emberek lelkeiért vívott hatalmas csatában a misszionáriusi munkában való részvétel szabályai mindannyiunk számára tisztábban láthatóak. Az egyháztagoknak el kell kísérni a teljes idejű misszionáriusokat, mikor a leckéket tanítják, és életbevágó szerepet kell játszaniuk mások megtérési folyamatában. A misszionáriusoknak a saját szívükből jövő szavakkal, a Lélek által kell az evangéliumot tanítani¹⁷. Az igazság azon szavaival, melyeket sok ima és tanulás előz meg. Mások fokozatos megtérésének folyamatában misszionáriusaink szerepe nem ér véget a keresztelőnél. Továbbra is tanítaniuk kell az új egyháztagokat és másokat is, akiknek lelki táplálékra van szükségük.

Az Első Elnökség nemrég írt levelei emlékeztetik a papsági vezetőket arra a felelősségükre, hogy erősítsék és támogassák az új egyháztagokat. „Az egyházközség minden tagja nyújtson pártfogást! (…) A házi- és látogató tanítók felbecsülhetetlen szerepet játszhatnak.” Lehetőséget kell biztosítani az új egyháztagoknak, hogy „szolgáljanak és hozzájáruljanak az egyházközség erejéhez”¹⁸.

Fivérek és nővérek! Ha a megtérésünknek továbbra is folytatódnia kell, új és régi egyháztagoknál egyaránt, akkor szeretnünk, szolgálnunk és lelkileg táplálnunk kell egymást. Segítenünk kell másoknak elnyerni a visszaállítás áldásait, beleértve a templom áldásait is.

Joseph Smith próféta az ő idejében a következőket írta levelében a szenteknek: „Kedves testvéreim! Minden szentnek kötelessége testvéreivel szemben, hogy mindig szeretetet és támaszt nyújtson nekik. Szeretnünk kell egymást, ha igazolni akarjuk magunkat Isten előtt: … szerethetjük felebarátunkat, mint önmagunkat és hithűek tudunk lenni a megpróbáltatás idején.”¹⁹

Prófétánk, Gordon B. Hinckley elnök azt mondta: „Remélem és azért imádkozom, hogy mindannyiunk … kutassa azokat, akiknek segítségre van szükségük. (…) A szeretet szellemében emeljék fel őket az egyház ölelésébe, ahol erős kezek és szerető szívek fogják őket melegíteni, vigasztalni, támogatni és a boldog és tevékeny élet útjára terelni.”²⁰

A szeretet nem csak egy szó vagy kijelentés, hanem az első és legnagyobb parancsolat. Egy olyan parancsolat, ami cselekvést követel: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”²¹ És, ha szeretjük Őt, legeltessük az Ő juhait!²²

Azt kell tennetek, amit a Szabadító és az Ő prófétái, régiek és újak, mindig is tanítottak: szolgáljatok, erősítsétek a hitet és tápláljátok azokat, akiknek a ti szeretetetekre és áldásotokra van szükségük! Az Úrtól a következő ígéretet kaptátok: „És ahol befogadnak benneteket, veletek leszek én is ott, mert előttetek fogok járni. (…) És Szellemem szívetekben lesz.”²³

Fivéreim és nővéreim, miközben kinyújtjátok kezeteket, hogy megáldjátok egymást, mindegyik fél megáldatik az Ő Lelkével. Az Úr azt tanítja nekünk: „Megért[jük] egymást, együtt okul[unk] és együtt örvendez[ünk].”²⁴

Azért imádkozom, hogy Mennyei Atyánk megáldjon titeket a mások iránti szeretettel, „amit ő, Fia … minden igaz követőjének megad”²⁵. Bizonyságomat teszem, hogy Fia, Jézus Krisztus, él és hogy evangéliuma a szeretet evangéliuma. Jézus Krisztus nevében, ámen.