Széttörte a halál kötelékeit

Egy este, amikor a gyermekeink még kicsik voltak, családi szentírás-tanulmányozást tartottunk. A Szabadítóról olvastunk, és arról beszélgettünk, hogy Ő soha nem követett el hibát.

Később aznap este, amikor a feleségem a hároméves kislányunkat, Susie-t próbálta lefektetni, Susie felnézett az édesanyjára, és ezt mondta: „Anyuci, Jézus követett el hibát.”

„Ezt hogy érted?” – kérdezte az édesanyja.

„Széttört valamit” – válaszolta Susie.

Kissé tanácstalanul az anyukája megkérdezte: „Mit tört szét?”

„Jézus széttörte a halál kötelékeit” – jött a felelet.

A feleségemnek eszébe jutott, hogy Susie és ő aznap többször is elénekelték az „Egy tavaszi napon” című elemis dalt, és Susie megtanulta ezeket a sorokat: „Egy tavaszi napon Jézus feltámadt; elhagyta a sírt, és széttörte a halál kötelékeit.”¹ Susie édesanyja elmagyarázta neki, hogy a halál kötelékeinek széttörése azt jelenti, hogy Jézus feltámadott, hogy mi mindannyian élhessünk a halál után.

E beszélgetés számos lehetőséget adott a feleségemnek és nekem, hogy megtaníthassuk leányainknak, Lizzie-nek, Susie-nak és Emmának, mit jelent nekünk valójában az engesztelés. Susie-nak igaza volt: Jézus valóban széttörte a halál kötelékeit. De ez nem hiba volt, hanem a legnagyszerűbb ajándék, melyet az Úr nekünk adhatott! (Lásd Tan és a szövetségek 14:7.)

A Szabadító azért halt meg és támadott fel, hogy mi újra élhessünk Mennyei Atyánkkal és a családjainkkal, az igazlelkűségünktől függően. Ha érdemesek vagyunk, egy nap mi is élvezhetjük a halhatatlanság és az örök élet áldásait. Hálás vagyok azért, hogy Jézus széttört valamit – a halál kötelékeit!