Úgy éreztem, el kell jönnöm

Két és fél évvel a keresztelőm után Buenos Airesben, az egyik elder szavai, aki tanított engem, még mindig a fülemben csengtek: „Tudom, hogy te egy misszionárius vagy.” Arra az erőteljes válaszra is emlékeztem, melyet akkor kaptam, amikor azért imádkoztam, hogy valóban igaz-e a szívem mélyére hatoló érzés. 20 évesen tudtam, hogy készülnöm kellene a misszióra.

De hogyan lehetnék én misszionárius? Közel sem voltam olyan, mint az a csodás fiatalember, aki tanította nekem az evangéliumot. És hogyan hagyhatnám itt a munkámat? Hol fogok élni, miután visszatérek? Nagyon nehéz volt rátalálni a jelenlegi lakhelyemre, bár csak egy kicsiny szobáról van szó egy másik ember házának a végében.

Miközben hazafelé tartottam egyik este, ezeken az érzéseken és kétségeken járt az eszem. Amikor hazaértem, megpróbáltam döntést hozni. Elhatároztam, hogy letérdelek, és segítségért imádkozom. Ahogy ezt tettem, az az erős benyomásom támadt, hogy menjek el az egyik barátomhoz, Leandróhoz, aki mindig nagy segítség volt számomra a nehéz időkben.

Ám annak gondolatára, hogy felébresszem éjfélkor, elvetettem az ötletet. Tudtam, hogy reggel korán indul munkába, így nem mertem ilyen későn bekopogtatni hozzá. Még mindig erősen éreztem, hogy menjek el hozzá, de tovább küzdöttem a gondolat ellen, és figyelmen kívül hagytam.

Ehelyett úgy döntöttem, sétálok egyet a ház körül a friss levegőn. Amikor azonban eszembe jutott, hogy nyitva hagytam a bejárati ajtót, visszafordultam. Ahogy beléptem a házba, megláttam Leandrót a szobámban ülni. Elteltem a Lélekkel, a lélegzetem is elállt. Érzelemtől elcsukló hangon ezt kérdeztem: „Mit keresel te itt?”

„Nem tudom – mondta. – Úgy éreztem, el kell jönnöm hozzád.”

Elmeséltem neki a misszióval kapcsolatos kétségeimet. Ő a bizonyságát tette, ellátott bátorító szavakkal, majd pedig segített kitöltenem a missziós papírokat, melyeket másnap reggel elvittem a püspökömnek. Két hónappal később megkaptam az elhívásomat az Argentínai Salta Misszióba.

Tudom, hogy a barátom eszköz volt az Úr kezében azon az estén, és teljes szívemmel tudom, hogy Mennyei Atyánk meghallgatja és megválaszolja az imáinkat, melyeket őszinte szívvel és igaz szándékkal mondunk.