Az áfonya és a Mormon könyve

Néhány évvel ezelőtt a családunk a forgalmas és zsúfolt városból egy pici, vidéki birtokra költözött egy csendes falu mellé. A közelben volt egy elhagyatott áfonyafarm, és a tulajdonos barátain keresztül engedélyt kaptunk, hogy annyi áfonyát szedjünk magunknak, amennyit csak szeretnénk.

Azon a nyáron minden héten számos reggel zsúfolódtunk be a kocsiba, és indultunk útnak vödrökkel és tarisznyákkal, hogy eltöltsünk egy vidám, élvezetes órát áfonyaszedéssel. Egyik reggel a legkisebb fiunk, Hyrum, vonakodott csatlakozni hozzánk. Biztos volt benne, hogy már leszedtük az összes áfonyát, így felesleges időpocsékolás lenne újra kimenni. Hogy meglepődött, amikor több áfonyát találtunk, mint valaha! Fürtökben csüngtek olyan helyeken, melyeket korábban észre sem vett, a leglédúsabbak pedig olyan ágakon nőttek, melyekről biztos volt, hogy már korábban átbogarászta.

Ebben az időszakban az egyházközségi ifjúsági vezetők arra buzdították a fiatalokat, hogy olvassák el a Mormon könyvét, mielőtt megkezdődne az iskola augusztusban. Gyermekeink megosztották ezt a felhívást a családdal, így mindannyian belevágtunk a feladatba.

Éppen befejeztük a Mormon könyvét, amikor megkaptuk a 2005. augusztusi Ensign-t, melyben Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) azt a felhívást intézte felénk, hogy év végéig olvassuk el a Mormon könyvét. Hyrum és a fivére, Joseph, ujjongtak örömükben – mondván, mi már engedelmeskedtünk a prófétának! Ekkor idősebb testvéreik, Seth és Bethany, emlékeztették őket, hogy Hinckley elnök arra kért minket, olvassuk el újra, függetlenül attól, hogy korábban már hányszor olvastuk végig a könyvet.

„De miért? – kérdezték a fiúk. – Már minden szavát elolvastuk. Mit találhatunk még benne azon kívül, amit már elolvastunk?”

Néhány pillanattal később valaki megemlítette az áfonyákat. „Emlékszel arra, amikor azt gondoltuk, hogy már minden áfonyát leszedtünk? Ám amikor visszamentünk, mindig találtunk többet – mindig! Nem számított, hányszor mentünk vissza és milyen sűrűn, mindig találtunk még áfonyát az ágakon.”

Gyorsan megláttuk az összefüggést. A közeli farmhoz és annak bőséges és finom áfonyaterméséhez hasonlóan a Mormon könyve is állandó lelki táplálékforrás, mely mindig tartogat számunkra új igazságokat. Így hát újra belekezdtünk a Mormon könyve olvasásába.

Amikor elfogadtam a próféta felhívását, olyan dolgokat olvastam a Mormon könyvében, melyeket korábban már sokszor olvastam, ám más megvilágításba kerültek, illetve megértettem, hogyan alkalmazhatnám azokat az új körülményeim vagy kihívásaim közepette. Tudom, hogy valahányszor nyitott szívvel olvassuk a Mormon könyvét, új meglátásokat nyerhetünk, és közelebb kerülhetünk a Szabadítóhoz.