Hitoktatás Ecuador őserdeiben

A fiatalok közül néhányan, úgy mint Oscar R., már egyháztagok voltak, amikor megalakult a gyülekezet, ám a legtöbben nemrég tértek meg, de mindannyiuk szívében lobog az evangélium lángja. „Erősek vagyunk” – mondja Oscar.

2010 szeptemberében, csupán egy évvel a gyülekezet megalakulása után, beindult az ifjúsági hitoktatás. „Amikor néhány évvel ezelőtt először kezdtünk el összegyűlni – magyarázza Oscar –, nagyon kevesen voltunk. Én voltam az egyetlen fiatal. De egyre bővült a létszám, és hamarosan hatan, majd tízen lettünk, mára pedig még több fiatal jár.”

Mivel néhány fiatal délelőtt, mások pedig délután járnak iskolába, két ifjúsági hitoktatási órát tartanak: az egyiket reggel 8:00 és 9:00 között, a másikat pedig délután 16.30 és 17.30 között.

Ha nincs is sok fiatal a programban, azok számára, akik járnak, a hitoktatás megváltoztatta az életet.

„A hitoktatás nagy áldás nekem – mondja Luis V., aki új megtért. – Segít felkészülnöm arra, hogy jó misszionárius legyek. Sok kihívással és kísértéssel kellett szembenéznem, amióta csatlakoztam az egyházhoz, de képes voltam erős maradni, mert tudom, hogy azt teszem, ami helyes.”

És nem csak Luis érez így. „Csak nemrégiben csatlakoztam az egyházhoz – mondja Ariana J. –, de a megkeresztelkedésem óta járok hitoktatásra. Boldogan megyek, mert sok olyan igaz dolgot tanulok ott Jézus Krisztus evangéliumáról, amely reménnyel tölti meg a szívemet, és értelemmel az elmémet.”

A hitoktatás segített Arianának gyökeret verni az evangéliumban. „Számomra áldás, hogy részt vehetek ezeken az órákon – mondja Ariana. – Megerősítik a lelkemet és segítenek felkészülnöm, hogy egy nap jó feleség, édesanya, egyházi vezető, és talán teljes idejű misszionárius legyek.”

Ariana fivére, Gerardo, ugyanígy érez. „Hálás vagyok, mert a hitoktatás fontos részévé vált az életemnek – mondja. – Felkészít a misszionáriusi szolgálatra. Az órákon tanultam a szabadulás tervéről, melyet Isten készített számomra. Minden egyes alkalom reményt nyújt, hogy egy nap a celesztiális királyságot örökölhetem, és megerősít, hogy Jézus Krisztus evangéliumát fogadtam be.”

Gerardo néha nagyon fáradt az órákon. Reggel el kell vinnie a kisöccsét iskolába, majd gyorsan haza kell mennie, hogy felvegye a húgát, hogy együtt tudjanak hitoktatásra menni. De ő ezt egyáltalán nem bánja.

„Ez az egész nagyon új a számomra, de tele vagyok boldogsággal – mondja Gerardo. – Tudom, hogy a helyes úton járok, amely lehetővé teszi, hogy egy nap újra láthassam Mennyei Atyámat. A Szentlélek biztosít engem erről. Csak meg kell tennem a rám eső részt, és mindvégig ki kell tartanom.”

Walter A. számára a hitoktatás kezdetben kissé ijesztő volt. „Amikor először jöttem, nagyon izgultam – mondja. – De amikor beléptem az osztályba, különleges érzésem volt, mert éreztem azt a szeretetet, melyet a szentírások tanulmányozása során érzel. Az óra végén pedig a szívemben lévő boldogság megerősített azzal kapcsolatban, amit tanultam. Mennyei Atyánk egyik legnagyobb áldása a fiatalok számára az ifjúsági hitoktatás.”

„Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza megváltoztatta az életemet – mondja Abel A., aki szintén misszióba készül. – A próféták tanításairól tanulok. Szeretem Joseph Smitht. Bátor volt az igaz egyház visszaállításában mindazon problémák ellenére, melyet ez okozott neki. Én is olyan bátor szeretnék lenni, mint ő.”

Sok fiatal számára áldozattal jár a hitoktatáson való részvétel. Nem mindig könnyű, de az ecuadori Puerto Francisco de Orellana város fiataljainak megér minden fáradozást.

„Amikor arra gondolok, hogy előre kell nyomulnunk, ahogy a szentírás mondja – magyarázza Abel –, az szerintem azt jelenti, hogy helyes prioritásokat kell felállítanunk az életünkben. A hitoktatás egyike a legfontosabbaknak. Ahogyan megváltoztatta az én életemet, úgy más fiatalokét is megváltoztathatja.”

Jézus Krisztus egyháza és annak ifjúsági hitoktatási programja még Ecuador legmélyebb őserdeiben is virágzik, és megváltoztatja azok életét, akik engedik.