Míg újra találkozunk
A feltámadás valósága
Írta: D. Todd Christofferson elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
Részletek egy beszédből, amely a 2014. áprilisi általános konferencián hangzott el.
Jézus Krisztus valóban az egyetlen név és mód, amely által szabadítás érkezhet az emberiséghez.
Illusztráció: Yajaira Ramos
Egy pillanatra gondoljatok bele, milyen jelentősége van a feltámadásnak a názáreti Jézus valódi kilétének, valamint az élet nagy filozófiai versengéseinek és kérdéseinek végleges tisztázásában. Ha ugyanis Jézus valóban szó szerint feltámadt, akkor ebből szükségszerűen következik, hogy Ő isteni lény. Nincs egyetlen földi halandó sem, aki saját maga hatalommal bírna arra, hogy a halál után ismét életre keljen. Mivel feltámadt, Jézus nem lehetett csupán egy ács, tanító, rabbi vagy próféta. Mivel feltámadt, Jézusnak Istennek kellett lennie, vagyis az Atya Egyszülött Fiának.
Ebből következik, hogy amit tanított, az igaz; Isten nem képes hazudni.
Ebből következik, hogy Ő volt a föld teremtője, ahogyan mondta.
Ebből következik, hogy a menny és a pokol valóságos, ahogyan tanította.
Ebből következik, hogy létezik lélekvilág, amelyet a halála után meglátogatott.
Ebből következik, hogy Ő ismét eljő, amint azt az angyalok megmondták, és „személyesen uralkodik majd a földön” [Hittételek 1:10].
Ebből következik, hogy van mindenkire vonatkozó feltámadás és végső ítélet.
Krisztus feltámadása valóságának fényében megalapozatlanok a kétségek az Atyaisten mindenhatóságával, mindentudóságával és jóakaratával kapcsolatban, aki Egyszülött Fiát adta a világ megváltásáért. Az élet értelmével és céljával kapcsolatos kétségek alaptalanok. Jézus Krisztus valóban az egyetlen név és mód, amely által szabadítás érkezhet az emberiséghez. Krisztus kegyelme valós, ez teszi lehetővé a megbocsátást és a bűnbánó bűnös megtisztítását is. A hit tényleg több, mint képzelgés vagy pszichológiai találmány. Létezik végső és egyetemes igazság, és léteznek objektív és változatlan erkölcsi normák, ahogyan azt Ő tanította.
Krisztus feltámadása valóságának fényében az Ő törvényeinek és parancsolatainak bármily fokú megszegését meg lehet és sürgősen meg is kell bánni. A Szabadító csodái valóságosak voltak, ahogyan tanítványainak tett azon ígérete is, hogy ők is megtehetik ugyanezt, sőt még hatalmasabb dolgokat is. Papsága szükségszerűen valódi hatalom, mely „irányítja az evangélium dolgait, és rendelkezik a királyság rejtelmeinek kulcsával, méghozzá Isten ismeretének kulcsával. Ezért annak szertartásaiban megnyilvánul az isteniség hatalma” [T&Sz 84:19–20]. Krisztus feltámadása valóságának fényében a halál nem jelenti a végünket, és bár a férgek elpusztítják testünket, mégis testünkben látjuk meg majd Istent [lásd Jób 19:26].