Hit, remény és kegyelem – 1. rész
A békesség hangja
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, New Jersey államban él.
„Bármi történjék is, Isten gondoskodni fog a családunkról” – jelentette ki Anya.
1940-et írunk. Hollandiában járunk a második világháború idején, ahol a kilencéves kislány, Grace Vlam él. A náci Németország éppen az imént támadta meg Hollandiát.
BUMM! BUMM!
Hajnali három óra volt, és a városra egyre hullottak a bombák. Az egyik percben a kislány még az ágyában aludt, a következőben pedig Apa már mindenkit arra utasított, hogy húzódjon fedezékbe. Grace mostanra már a konyhaasztal alatt kuporgott az apukájával, anyukájával és az öccseivel, Heberrel és Alvinnal. Kintről behallatszott a robbanások döreje és az üvegszilánkok csörömpölése. Nagyon hangos volt!
„Mi lesz velünk?” – kérdezte Grace Apától.
Apa megsimogatta a kislány haját. „Nem tudom – mondta. – De mondjunk el egy imát.”
A Vlam család tagjai szorosan átkarolták egymást.
„Drága Mennyei Atyánk! – imádkozott Apa. – Kérünk, őrizd meg a családunkat biztonságban.”
Egy idő után a zajok elhalkultak. Nem hallatszott több robbanás. Biztonságban voltak!
Anya megfogta Grace kezét, és rámosolygott. „Emlékszel, amikor egymáshoz pecsételtek minket a templomban?”
Grace bólintott. Amikor Indonéziából Hollandiába költöztek, útközben meg tudtak állni Utah-ban, hogy egymáshoz pecsételjék őket a Salt Lake templomban.
„Bármi történjék is, Isten gondoskodni fog a családunkról” – jelentette ki Anya.
Másnap Grace éppen a város főterén volt, amikor meghallotta a légoltalmi szirénákat. Felnézett, és repülőgépeket látott a feje fölött, amelyekből apró fekete valamik hullottak. Csak állt, és tátott szájjal bámult.
Egy férfi elkezdett kiabálni neki: „Fuss! Azok bombák!”
Grace hazarohant, a szíve a torkában dobogott, ahogy biztonságban beesett a bejárati ajtón.
Pár nappal később a nácik – akik akkor kormányozták Németországot – hivatalosan is elfoglalták Hollandiát. Időnként elfogták azokat, akik korábban katonatisztként szolgáltak. Mivel Apa régebben a holland hadsereg tisztje volt, a náci tisztek állandóan figyelték.
„Ez úgysem történhet meg Apával – gondolta Grace. – Az egyház tagjai vagyunk, és Apa vezető a misszióelnökségben. Isten meg fogja őt védeni.”
A bombázások után a Vlam családnak el kellett költöznie a városukból. Az új iskolájában Grace az egyik nap meghallotta, hogy a többi tanuló sugdolózik.
„Ma elfogtak pár embert!”
„Visszajönnek valaha?”
Grace félt. Vajon Apával minden rendben? Hazaszaladt, amilyen gyorsan csak bírt. Amikor berontott az ajtón, Anyát az előszobában találta.
„Tényleg igaz? – kérdezte Grace. – Apa elment?”
Anya nem mondott semmit, de Grace kiolvasta a szomorú tekintetéből, hogy Apát elvitték. Hadifogoly lett. Grace nekidőlt a falnak. Még ahhoz is túlságosan félt, hogy sírjon.
„Most mit fogunk csinálni?” – gondolta.
Abban a pillanatban Grace meghallotta, ahogy egy hang ezt mondja: „Újra látni fogod az édesapádat.” A hang nyugodt és érthető volt. Grace tudta, hogy ez a Szentlélek hangja volt. Ettől egy kicsit jobban érezte magát.
Nem tudta, hogy pontosan mi fog történni, de azt tudta, hogy Mennyei Atya gondoskodni fog róla és a családjáról.
Folytatása következik…