Ha Isten előre ismeri minden döntésünket, akkor mi értelme van az önrendelkezésünknek?

Ez a kérdés évszázadok óta foglalkoztatja az embereket. A mi válaszunk két alapvető, kinyilatkoztatott igazságon alapul:

Isten mindent tud. Isten látómezejét nem korlátozza az idő (lásd T&Sz 38:2). Volt továbbá egy örökkévalóságnyi személyes tapasztalata velünk, mielőtt e földre jöttünk volna, tehát jobban ismeri mindegyikünk hajlamait és jellemét, mint mi magunk.

Van önrendelkezésünk. Intelligens lények vagyunk, Isten gyermekei, aki szeret bennünket, és létrehozott egy tervet, amely lehetővé teszi, hogy hasonlóvá váljunk Őhozzá – ha azt választjuk, hogy engedelmeskedünk Neki (lásd T&Sz 93:27–32; Ábrahám 3:21–25). Az önrendelkezés azt jelenti, hogy önmagunk cselekedhetünk ahelyett, hogy velünk cselekednének (lásd 2 Nefi 2:14, 16, 27).

Az, hogy Isten töviről hegyire ismeri a jellemünket, és előre tudja a döntéseinket, nem okozója a döntéseink meghozatalának. Mivel ismer bennünket, és mivel van önrendelkezésünk, Ő arra hív és csalogat – de nem kényszerít! – minket, hogy jót tegyünk, és higgyünk Jézus Krisztusban (lásdMoróni 7:16–17).