Istenimádat egy digitális korban

Írta: Adam C. Olson

Egyházi folyóiratok

Gondold át ezt a három alapelvet az eszközök helyénvaló kápolnai használatát illetően.

Kép

sitting in sacrament meeting

Az egyik vasárnap, miközben éppen az úrvacsorát osztották, az egyik ismerősöm, egy egyházközségi segítőegyleti elnök, elővette az okostelefonját, hogy elolvassa Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága című dokumentumot. Megihlette a Szabadítóról tett ezen apostoli bizonyság, és úgy érezte, hogy megújult elkötelezettséggel tud mindig emlékezni Őrá.

Néhány nappal később azonban minden jó érzése elpárolgott, amikor a postaládájába névtelen levél érkezett az egyik egyháztagtól. A szerzője azért bírálta őt, mert szerinte rossz példát mutatott azzal, hogy az úrvacsorai gyűlés alatt az okostelefonját nézegette. Ez teljesen letörte.

Határozottan nem állt szándékában bárkit is megsérteni azzal, hogy a mobileszközét használta. A kápolnában ritkán vette elő, és azt is csak akkor, amikor helyénvalónak érezte, de a levél kézhezvétele után kételkedni kezdett magában.

Új kihívás

Minden nemzedéknek megvannak a maga kihívásai. Egy tanulmány szerint 2020-ra több embernek lesz mobiltelefonja (5,4 milliárd), mint vezetékes vize (3,5 milliárd).¹ Vegyük hozzá a táblagépeket, a „phableteket” és a többi felcsatlakozó eszközt, és máris itt van egy olyan világ, amelyikben komoly fejtörést okoz a kérdés: Mi a helyénvaló „digitális illemszabály”?

Miközben a szülők, vezetők és tanítók annak eldöntésével küszködnek, hogy egyházi környezetben mi a helyénvaló „digitális illemszabály”, az eltérő vélemények időnként ellentmondó megoldásokat eredményeztek az egyházi gyűlések alatti digitáliseszköz-használatot illetően.

Egyházi vezetők is adtak már tanácsokat a technika használatával járó áldásokat és veszélyeket illetően. Az egyházi vezetők azonban nem mindig magyarázzák el pontról pontra, hogy mit szabad és mit nem szabad megtenni az evangélium szerinti élet során (lásd Móziás 4:29–30). Az egyháztagoktól elvárják, hogy saját maguk tanulmányozzák a témát, és a döntéseik meghozatalában törekedjenek a Szentlélek iránymutatására. Néha azonban – ahogy a fenti helyzetben is látjuk – sajnos nem csupán egy álláspontot alakítunk ki, hanem egy bíráló hozzáállást is azokkal szemben, akiknek a miénktől eltérő az álláspontja.

Isten által ihletve, Sátán által kihasználva

Isten a mi javunkra és a munkája előmozdítására biztosította a technika áldásait.² Így aztán bár vannak egyháztagok, akik nem helyénvaló módon használják a digitális eszközeiket, David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy „ne engedjük, hogy a hibáktól való félelem visszatartson bennünket azon nagyszerű áldások elnyerésétől, amelyeket ezen eszközök biztosíthatnak”³. Meg kell tanulnunk helyesen használni őket, és a gyermekeinket is megtanítani erre.

A mobileszközök segítségükre vannak az egyháztagoknak az evangélium tanulmányozásában, a családtörténeti és templomi munkában, valamint az evangélium megosztásában. 2018 januárjában például több mint 3 millió ember használta az Evangéliumi könyvtár alkalmazást. Ha összeadjuk az általuk tanulmányozással töltött időt, több mint ezer évet kapunk.

Amellett, hogy felhívják a figyelmet az áldásokra, az egyházi vezetők az olyan lehetséges veszélyekre is figyelmeztetnek, mint az elpazarolt idő, a sérülő kapcsolatok, és a bűn csapdájába esés.⁴ Egyházi környezetben a helytelen használat elvonhatja a saját figyelmünket és másokét is arról a hódolatról és tanulásról, amely döntő fontosságú az Istennel való kapcsolatunk elmélyítéséhez.

Ezek a veszélyek azonban nem kizárólag a digitális eszközökre jellemzőek. „Ezen eszközök némelyike – mint ahogy bármely eszköz, ha gyakorlatlan vagy fegyelmezetlen kézbe kerül – veszélyes lehet – tanította M. Russell Ballard elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezető elnöke. – [E]z nem különbözik attól, ahogy az emberek a televízió vagy a filmek vagy akár a könyvtár használatáról is döntenek. Sátán mindig gyorsan kihasználja az új találmányok negatív erejét, hogy megrontson és lealacsonyítson, és hogy semlegesítsen minden jóra irányuló hatást.”⁵

Mobileszközök az úrvacsorai gyűlésen

Tekintve az ezekben a digitális eszközökben rejlő lehetséges áldásokat – és a lehetséges figyelemelterelő képességüket is –, mi alapján döntik hát el az egyháztagok, hogy milyen megközelítést alkalmaznak? Joseph Smith az alapelvekre összpontosító megközelítés erejére utalt, amikor ezt mondta: „Helyes tantételeket tanítok nekik, és ők magukat kormányozzák.”⁶

Most olyan alapelveket veszünk szemügyre, amelyek hasznosak lehetnek az úrvacsorai gyűlések alatti mobileszköz-használattal kapcsolatos döntések meghozatalában. Ami a digitális eszközök órák alatti helyénvaló használatát illeti, lásd e lapszám 30. oldalán a Technika a tanításban: A fiatalok bevonása egy digitális világban című cikket, melyet Brian K. Ashton testvér, a Vasárnapi Iskola Általános Elnökségének második tanácsosa írt.

1. alapelv: A döntéseim segítik hódolatomat.

Az úrvacsorai gyűlés arra szolgál, hogy „odaadásodat leródd a Magasságosnak” (T&Sz 59:10). Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa azt tanította, hogy ilyenkor a szövetségeink, valamint az Úr Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe vetett hitünk megújítására kellene összpontosítanunk.⁷ Olyan tevékenységeket válasszunk az úrvacsorai gyűlés alatt, amelyek hozzásegítenek minket ehhez.

Ha ezekre összpontosítunk, akkor szükség esetén helyénvaló lehet az eszközeink használata:

A hódolatunk fokozására. Lehet, hogy az úrvacsorai gyűlés alatt az egyháztag a szentírások kikeresésére, a himnuszok énekléséhez, vagy a lelki benyomások lejegyzésére használ egy digitális eszközt.
Szolgálattételre. A püspök észreveszi, hogy egy új vagy kevésbé tevékeny ember csusszan be hátul a kápolnába az úrvacsorai gyűlés alatt, ő pedig késztetve érezheti magát arra, hogy SMS-ben kérje az egyházközségi misszióvezetőt az illető üdvözlésére és meghívására a gyűlés utáni Evangélium tantételei órára.
A nélkülözhetetlen kapcsolattartás elősegítésére. Vannak olyan orvosok, készenlétiek és egyéb ügyeletben lévő szakemberek, akik azért tudnak részt venni az istentiszteleteken, mert tudják, hogy szükség esetén a mobileszközeiken bármikor elérhetőek.

Miközben arra törekszünk, hogy a Szabadítóra összpontosítsunk, fontos emlékeznünk arra, hogy az eszközeink megkönnyíthetik számunkra a tanulmányozást, de nem tanulhatnak helyettünk. Elénk tárhatnak valamit, amin eltöprenghetünk, de nem gondolkodhatnak helyettünk. Még abban is segíthetnek, hogy eszünkbe jusson imádkozni, de az imát már magunknak kell elmondanunk.

Bednar elder azt tanította, hogy az Istennel való kapcsolatunk valóságos, nem virtuális.⁸ Nem dupla kattintással vagy letöltéssel működik.⁹ Úgyhogy amikor a cikk elején említett segítőegyleti elnök a telefonja segítségével összpontosította a gondolatait Krisztusra, eközben nem a telefonjával újította meg a szövetségét, hanem Krisztussal. Az eszköze segített elindulni egy úton, amelyet azonban a gondolataiban, az imáiban és a cselekedeteiben kellett végigjárnia.

Kép

youth on phone during church

2. alapelv: A lehető legkevesebbre csökkentem a figyelemelterelő tényezőket.

Mindannyiunknak olyan körülményekre kell törekednünk, amelyek segítenek nekünk abban, hogy erősebben összpontosítsunk az istenimádatra és a tanulásra. Fontos, hogy minél kevesebb legyen a figyelemelterelés. Ez a tantétel sok helyzetre érvényes, kezdve az egymás közti beszélgetések vagy a nyűgös gyermekek kezelésének mikéntjétől, egészen addig, hogy hogyan használjuk a digitális eszközeinket.

Az igen sok dolog elvégzésére tervezett eszköz igen sokféleképpen képes elterelni a figyelmünket. A filmnézés, a zenehallgatás vagy a játékok nyilván megnehezítik az istentiszteletre való odafigyelést. Csakhogy ugyanezt teszi az ímélek, a szöveges üzenetek, a közösségi média és a sporteredmények nézegetése, valamint az a sok pittyegés, rezgés és felugró ikon, amelyek a gyűlésen kívül zajló eseményekbe, kapcsolatokba és beszélgetésekbe szippantanak be minket. Ezek – és még sok más is – elvonhatják a figyelmünket és mások figyelmét, akár több sorral odébb is.

Azok számára, akik teljesen ki akarják zárni a digitális figyelemelterelést, helyénvaló lehet az eszközeik otthonhagyása vagy kikapcsolása. Azok számára, akik az istenimádatuk megtámogatására használják az eszközeiket, de nem szeretnék elvonni mások figyelmét, elegendő lehet az eszköz elnémítása, a „ne zavarj” üzemmód vagy a repülőgép-üzemmód beállítása.¹⁰

3. alapelv: A saját hódolatomra összpontosítok.

Valamilyen figyelemelterelés mindig lesz, és ezeknek nem mindegyike digitális. Lehet köztük egy nyűgös gyerek, egy zümmögő rovar vagy a forgalom beszűrődő zaja. Miénk az elsődleges felelősség azt illetően, hogy mit hozunk ki a saját hódolatunkból. Ha tehát valaki elfelejti repülőgép-üzemmódba kapcsolni a telefonját, akkor nekünk kell megpróbálnunk saját magunkat „zavar semmibevétele” üzemmódba kapcsolni.

Nelson elnök azt tanította, hogy „az egyház minden egyes tagja felelősséggel tartozik azért, hogy lelkileg gazdagodjon az úrvacsorai gyűlésen való részvétel által”¹¹.

Ha azt vesszük észre, hogy egyesek a közelünkben a készülékeiket használják, vigyáznunk kell, nehogy rosszra gondoljunk, csupán azért, mert digitális eszköz van a kezükben. Ha gyermekről van szó vagy olyasvalakiről, akiért az elhívásunk alapján felelősséggel tartozunk, akkor helyénvaló lehet a Lélek irányítása alapján leellenőrizni, hogy mit csinálnak. Egyébként pedig próbáljunk meg újra a saját hódolatunkra figyelni.

Közös tanulás

Egy olyan kijelentésben, amely magában foglalja ezeket az alapelveket, Oaks elnök a következő tanácsot adta: „Az úrvacsorai gyűlés közben – és főleg az úrvacsora szertartása alatt – az istenimádatra összpontosítsunk, és tartózkodjunk minden más tevékenységtől, különösen az olyan viselkedéstől, amely megzavarhatja mások hódolatát.”¹²

Számos további alapelv segíthet irányt szabni a saját eszközhasználatunknak. Ahogy a digitális eszközök egyre inkább a mindennapjaink részévé válnak, közösen kell megbirkóznunk az olyan kérdésekkel, hogy mi illik és mi nem. Mivel minden helyzet egyedi, a technika pedig egyre változik, folyamatosan meg kell vizsgálnunk a saját szokásainkat, új vagy eltérő nézőpontokat kell fontolóra vennünk, és hajlandónak kell lennünk megbocsátani másoknak, miközben közösen tanulunk.