2020
Három életre szóló lecke Morónitól
2020. december


Három életre szóló lecke Morónitól

Kép
actor portraying Moroni

A Mormon könyve az elejétől a végéig, megállás nélkül hathatós örök igazságokat, bámulatos ígéreteket és leckéket, valamint a Jézus Krisztusba vetett hit lélekemelő példáit sorakoztatja fel. És az a legjobb az egészben, hogy ezek mind igazak!

Moróni fejezeteinek végéhez közeledve és oda elérve azonban azt látjuk nála, hogy igen erőteljes igazságokat és az életet megváltoztató leckéket tanít nekünk. Moróni a bámulatos bizonyságával és azzal zárja a Mormon könyvét, hogy személyes felhívást intéz hozzánk, miszerint jöjjünk Krisztushoz, és törekedjünk mi magunk megismerni az igazságot. Ezen erőteljes kijelentések között azonban van további három életre szóló tanulság, amelyeket e fantasztikus könyv utolsó fejezeteiből vonhatunk le.

1. Lessünk a célvonalon túlra!

Megelégedést nyújtó érzést ad, amikor elkészülünk egy kemény, de gyümölcsöző projekttel – amikor a helyére illesztjük a legutolsó kirakósdarabkát, vagy beadunk egy kiváló munkát az iskolában.

Moróni úgy gondolta, hogy a járedita nemzet bukásának feljegyzése után – amelyet Ether könyvében találunk – elkészült a Mormon könyvéhez tett hozzájárulásával. Ezzel kezdi: „Most én, Moróni, miután bevégeztem Járed népe beszámlójának a kivonatolását, azt gondoltam, hogy többet már nem fogok írni, ám még mindig nem pusztultam el” (Moróni 1:1).

A tény, hogy még mindig életben van, valószínűleg sokkal nagyobb csodálkozással töltötte el, mint gondolnánk. Végül is egymagában vándorolt, miközben ellenségei ott hemzsegtek körülötte.

Volt még valamennyi ideje, amelyet ki tudott használni. És mindössze tíz fejezetben Moróni a lehető legjobban ki is használta ezt az időt. Néhány igazság, amelyet még belefoglalt: a tanítók és papok elrendelése; útmutatás az úrvacsorát illetően (ideértve az imákat); tanítások az egyházi gyűlések levezetéséről; egy erőteljes beszéd az atyjától a hitről, a reményről és a jószívűségről; valamint a Moróni 10:3–5-ben található ígéret, amely arról tanít mindannyiunkat, hogy miként kaphatunk személyes kinyilatkoztatást a Mormon könyve igaz voltáról. Hű!

Ebbe a tíz fejezetbe – amelyeket Moróni nem is tervezett megírni – létfontosságú igazságokat vett bele a Mormon könyve jövőbeli olvasói számára.

Mindannyian tanulhatunk a példájából. Legközelebb, amikor egy kicsivel több időd lesz, mint amire számítottál, vagy amikor úgy érzed, hogy keményen dolgoztál, és már minden bizonnyal készen kell lenned, vajon nem lenne-e érdemes imádkozni és elmélkedni arról, hogy vajon tehetnél-e még valami apró hozzájárulást?

Elvégre az egész világ áldott lett annak köszönhetően, amit Moróni tett.

2. Emlékezz a kőládára!

Kép
replica of stone box with gold plates inside

Ha úgy döntesz, hogy felneveled a kertedben a kedvenc gyümölcsfádat, nem kevés türelmet kell gyakorolnod. Még ha az év megfelelő szakában jársz is, és tökéletesek a feltételek a növekedéshez, valószínűleg évek telnek majd el, mire leszakíthatod erőfeszítéseid első gyümölcsét.

De végső soron megtehető, nem igaz? Elvégre a jó dolgok azoknak adatnak meg, akik ki tudják várni őket. És ha másféle fát ültetsz, amely csak több évtized alatt éri el a teljes méretét (mint például egy olajfa), akkor is megelégedést nyújthat az a tudat, hogy a gyermekeid vagy unokáid élvezhetik majd.

De egyikőtök sem érhet Moróninak még a nyomába sem. Atyja életének munkája, amely atyja halála után Moróni munkája lett, nem egyhamar hozott gyümölcsöt. Nem volt elég 10 év. Sem pedig ezer. Mormon ezt írta: „Most, ezek a dolgok Jákób háza maradékának íratnak; …és elrejtetnek az Úr számára, hogy a szerinte megfelelő időben előjöhessenek” (Mormon 5:12; kiemelés hozzáadva).

Moróni nem tudta, hogy pontosan mikor fog napvilágra kerülni a mű, azt azonban valószínűleg sejtette, hogy az nem egyhamar lesz. Látomásban látta a napjainkat, és jövendölt bizonyos fennálló körülményekről (lásd Mormon 8:35).

Ennyit biztosan tudhatunk: Moróni nem a saját családtagjai vagy barátai vagy akár ismerősei érdekében tette, amit tett. Moróni így szólt a valaha is írt leginkább szívbe markoló szavakkal: „…egyedül vagyok. Atyámat és minden rokonomat csatában megölték, és nincsenek barátaim, és nincs hova mennem; és hogy meddig engedi meg az Úr, hogy éljek, azt nem tudom” (Mormon 8:5).

Elvesztette az egész családját. Minden barátját. A teljes civilizációját! Feljegyzése befejeztével készített egy kőládát, hogy lepecsételje a szent feljegyzést, amely még sok száz évig nem lát majd napvilágot.

Az igazlelkű élet pozitív változásokat idéz elő a világban. Olykor nemzedékeken át gyűrűzik, mire eléri a teljes hatását. Moróni azonban azt tanítja, hogy mindig bízhatunk Isten időzítésében. Csak meg kell tennünk a saját részünket.

3. Legyen örökkévaló szemléletmódunk!

Kép
actor portraying Moroni walking alone through a field

Mondjuk ki őszintén: érni fognak megpróbáltatások, az élet igazságtalan, és van, amikor egyszerűen minden fáj. Az élet különösen nehéz akkor, amikor azt gondoljuk, hogy végre túljutottunk egy megpróbáltatáson, mire aztán a kihívások újabb meteorzápora ismét a földhöz szegez minket.

Legyen szó akár szorongásról vagy depresszióról, egy szerettünk elvesztéséről vagy másféle kihívásról, néha ijesztően nehéznek tűnhet a hitbe és a reménységbe kapaszkodni. Az ilyen nehéz pillanatokban könnyű így gondolkodni: „Hogyan is fordulhatnának a dolgok még ennél is rosszabbra?”

Nos, Moróni esetében a válasz így hangzott: sehogy. Élete vége felé valószínűleg már nem fordulhattak volna sokkal rosszabbra a dolgok számára. A nehéz időszakok alatt, amikor úgy érezzük, nincs okunk továbbhaladni előre vagy a reménybe kapaszkodni, akkor tekintsünk az ő példájára, aki rendíthetetlen hitet tanúsított oly sok csapás ellenére is.

Vannak, akik tragikusnak neveznék Moróni életét. Noha hithű volt, mindenkit elvesztett, akit csak szeretett. Teljes civilizációja utolsó túlélője volt. Neki kellett befejeznie atyja feljegyzését, mivel Mormon elesett, még mielőtt lehetősége lett volna befejezni azt. Ráadásul, miközben Moróni a saját szentíráskönyvét írta, a lámániták vadásztak rá és mentenie kellett az életét.

El tudod képzelni, milyen rémisztő és reménytelen lehetett a helyzete? Ha valaki más tapasztalta volna meg a Moróni által átélteket, talán kísértésbe esik, hogy lemondjon a hitéről, megtagadja Krisztust, és Mennyei Atyát okolja a szörnyűséges körülményeiért. De Moróni nem így tett.

Ő inkább mindvégig kitartott (lásd Moróni 1:3). Megőrizte örökkévaló szemléletmódját, amely segített neki szembenézni a kihívásaival. Tudta, mi az igazság, és azt is tudta, hogy nem számít, mi történik vele, amíg van hite a Szabadítóban és bízik Mennyei Atyában, egy nap majd minden neki ígért áldás beteljesedik, és ő szabadítást nyer Jézus Krisztus hatalma és engesztelésének áldásai révén (lásd Moróni 10).

Na, ilyen egy erőteljes bizonyság!

Amikor úgy látszik, hogy a dolgok már nem is tudnának rosszabbra fordulni, vigaszt nyerhetünk abból, ha örökkévaló szemléletmódunk van és olyan hitünk, mint Moróninak. Ha így teszünk, azt az ígéretet kapjuk, hogy „minden olyan dolgot megtehet[ünk], amit [Krisztus] jónak lát…” (Moróni 10:23). Tudhatjuk, hogy Mennyei Atya velünk van. Bízhatunk abban, hogy boldogságterve utat fog biztosítani számunkra minden egyes tragédia legyőzéséhez, amellyel a halandóság során találkozunk, valamint körbevehetjük magunkat Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának világosságával, örömével és áldásaival.

Örökkévaló szemléletmóddal felvértezve mindig okunk lehet a reményre, és bízhatunk abban, hogy egy nap majd mindannyian így szólhatunk: „Hogyan is fordulhatnának a dolgok még ennél is jobbra?”