Hit a képességek minden szintjén

Juan Medina elnök másodjára szolgál gyülekezeti elnökként, a mostani élménye azonban egy kicsit más. Ez alkalommal nem látja azokat, akiknek szolgálattételt nyújt. „Apránként veszítettem el a látásomat, de az Úr által mindig felkínált szolgálatra való képességemet nem veszítettem el – mondja Medina elnök a mexikói Sonorában lévő otthonából. – Kiváltság az, hogy képes vagyok szolgálattételt nyújtani a fivéreimnek és nővéreimnek.”

A Covid19-járvány idején Medina elnök felhívta gyülekezete minden egyes tagját, és megérdeklődte, hogy vannak. Elmondta, hogy ez nemcsak másoknak segített, hanem az ő feszült és lehangolt érzésein is enyhített. „A szolgálattételen keresztül ismerem meg Krisztus igaz szeretetét, akár nekem nyújt valaki szolgálattételt, akár én végzem azt mások javára.”

Medina elnök elmondta, hogy különösen szeret újonnan megkeresztelt egyháztagokkal munkálkodni. „Világosan látszik a különbség az egykori életük és a megkeresztelkedésük utáni életük között – magyarázza. – A szeretet megváltoztatja őket.”

Amikor az előtte álló kihívásokról kérdeztük, Medina elnök említést sem tett a korlátozott látásáról. Válaszai inkább azokra összpontosítottak, akik hétről hétre hiányoznak az úrvacsorai gyűlésről, és hogy mennyire szeretné, ha tudnák, hogy hiányoznak a többieknek.

„A legnagyobb áldás, amelyben részem volt, az, hogy az életem megváltozott az evangélium révén – említi. – A világtalanság ezen mit sem változtat.”

Kép

Los Angeles California Temple

A Kaliforniai Los Angeles templomot fényképét készítette: Jamie Dale Johnson

Nem sok olyan hely van, ahol Heather Nilsson szívesebben töltené az idejét, mint a templomban.

„Csodálatos hely a templom, mert az szó szerint az Úr háza” – mondja. A Kaliforniai Los Angeles templom különösen közel áll a szívéhez, mert ott szolgálta a misszióját. Az ott elvégzett szertartások jelentős részét a saját családtagjaiért végezte.

Kép

Heather

„Soha nem adatott meg, hogy személyesen találkozzak a nagyapámmal, a templomban azonban megismerhettem őt” – meséli.

Cerebrális parézissel élni az élet sok területét megnehezíti. Nilsson nővér elmondta, hogy olykor elcsügged amiatt, amiben ez a születési rendellenesség meggátolja, például hogy nem tud autót vezetni vagy körbeszaladni a háztömböt. Az Istenbe vetett bizodalma azonban a kétségbeesésnél sokkal erősebb reményt nyújt neki. Élénken emlékszik a napra, amikor először hallott a feltámadásról. Hatéves volt akkor, és egy utolsó napi szent család örökbe fogadta.

„Mindazt, amit most nem vagyok képes megtenni, később meg tudom majd tenni, Jézus Krisztus engesztelésének köszönhetően” – teszi bizonyságát.

Addig is tovább segít Istennek a lelkek megmentésében, a családtörténeti munkában kamatoztatva a tehetségét. Mind az örökbe fogadó, mind a vér szerinti családjából több száz embert kutatott ki és segített elvégezni értük a szertartásokat. Amikor nehezebb napjai vannak, elolvassa a pátriárkai áldását, amely felfrissíti a hitét, és emlékezteti arra, miként tekintsen a jelen kihívásaira örökkévaló szemléletmóddal.

Nilsson nővér hozzáteszi: reméli, hogy mindenki, aki elolvassa ezt a cikket, tudni fogja, mennyire szeretik őket. „Ha van egyetlen üzenet, amelyet szeretnék megosztani, az az, hogy nem vagy egyedül, még ha olykor úgy is érzed. Mennyei Atya szeret téged. Az Ő gyermeke vagy.”

Kép

priests at the sacrament table

Bridger Pons egyfelől már nagyon várta, hogy végre megáldhassa az úrvacsorát, másfelől viszont valami meg is rémisztette: az úrvacsorai imák elolvasása és megtanulása. Bridger diszlexiás, vagyis olyan tanulási zavara van, amely megnehezíti az olvasást és a helyesírást.

„Igen keményen dolgoztam azon, hogy jól tudjak olvasni, de még mindig izgulok, amikor sok ember előtt kell olvasnom – mondja Bridger. – Ha izgulok, hibázom, amitől aztán csak még jobban izgulok.”

Kép

Bridger

Így aztán Bridger az édesanyjával kinyomtatta az úrvacsorai imákat olyan kivitelben, amelyet könnyebben el tud olvasni. Nagyobb betűméretet alkalmaztak, és a szöveget rövid kifejezésekre bontották. Sok gyakorlás után aztán képes lett tévesztés nélkül elmondani az imákat.

„Lehet, hogy sokaknak nem nagy dolog leküzdeni a sok ember előtti olvasás jelentette kihívást, de nekem fontos volt” – jegyzi meg Bridger.

A hozzáadott erőfeszítése végül váratlan módokon áldott meg másokat. A gyűlés után több egyházközségi tag is odament hozzá, elmondva, hogy a lassú, tagolt beszéde segített nekik jobban a Lélekre összpontosítani e szent imák során. Ezenkívül, miközben segített a vezetőinek megérteni a kihívásait, Bridger megtudta, hogy a cövekben más fiatal férfiaknak is hasonló segítségre van szüksége. Az olvasástól való félelmük kihatott az egyházi részvételükre és arra, hogy magabiztosan készüljenek a misszionáriusi szolgálatra. Most a Pons család megosztja másokkal az olvasással kapcsolatos forrásanyagokat, amikor csak lehet.

Bridger reméli, egyre többen eljutnak majd annak felismerésére, miszerint az, ahogy valaki olvas, nem tükrözi az értelmi szintjét. Megosztotta továbbá ezeket a bátorító szavakat is azok számára, akik hozzá hasonlóan olvasási nehézséggel küzdenek: „Nem vagy egyedül. És igenis okos vagy!”

A szentírások azt tanítják, hogy minden embernek adatott valamilyen lelki ajándék Istentől (lásd Tan és szövetségek 46:11). Ez magában foglal minden embert, a képességek minden szintjén. Például egy nap talán tudomást szerzünk majd azon fivéreink és nővéreink értünk szóló néma imáiról, akik nem tudnak beszélni, vagy arról, hogy a Lélek fokozottabban volt jelen az otthonunkban miattuk.

Lehetőségünk van továbbra is közösen építeni Siont, bármilyen képességgel hozzájárulva, amelyet csak nyújtani tudunk. Csakis akkor lesz teljes az egyházi családunk, amikor mindenkit bevonunk és megbecsülünk.