A Szabadító módján tanítani
Kizárólag rajtunk nyugszik annak felelőssége, hogy kövessük a Mester példáját és úgy tanítsunk, ahogyan Ő.
Rendkívüli tanítók
Néhány hónappal ezelőtt egy korábbi osztálytársam a szülővárosomból, a Nevada állambeli Overtonból felvetette, hogy állítsunk össze egy karácsonyi ajándékot szeretett óvónőnknek, aki nemrég ünnepelte a 98. születésnapját. Arra tanított minket, hogy legyünk kedvesek, megtanított a jó délutáni alvás fontosságára, a tej és a babapiskóta örömére, valamint arra, hogy szeressük egymást. Köszönöm, Davis nővér, hogy ilyen csodálatos tanítónk voltál!
Volt egy másik rendkívüli tanárom is, sok évvel ezelőtt a Ricks Főiskolán. Épp arra készültem, hogy missziót szolgáljak, és úgy gondoltam, hasznos lenne, ha részt vennék egy misszionáriusi felkészítő órán. Amit azonban megtapasztaltam, az megváltoztatta az életemet.
Már az első tanítási napon rájöttem, hogy tanítómester állt előttem. A tanár F. Melvin Hammond fivér volt. Tudtam, hogy Hammond fivér nagyon szereti az Urat és nagyon szeret engem. Láttam az arcán és hallottam a hangján. Amikor tanított, a Lélek megvilágosította az elmémet. Tanította a tant, de engem is kért, hogy magam is tanuljam azt. Ez a felkérés segített tisztán látnom, hogy az Úr tanának megismerése az én saját feladatom. Ez a tapasztalat örökre megváltoztatott engem. Köszönöm, Hammond fivér, hogy a Szabadító módján tanítottál!
Fivérek és nővérek! Mindenki megérdemli, hogy otthon és az egyházban is ilyen tanulási élményben legyen része.
A Jöjj, kövess engem! bevezetője előrevetíti azt, hogy mit tud elérni a krisztusi módon történő tanítás. „Minden evangéliumi tanulás és tanítás célja az – írja –, hogy elmélyítse a megtérésünket Jézus Krisztushoz, és segítsen Őhozzá hasonlóbbá válnunk. […] Az a fajta evangéliumi tanulás…, amely megerősíti hitünket, és a megtérés csodálatos változásához vezet, nem egyik pillanatról a másikra következik be. Ez messze túlnyúlik az osztályterem falain – az egyén szívébe és otthonába”.1
A szentírások szerint a Szabadító ősi Amerikában végzett szolgálattétele olyan erős és kiterjedt hatást gyakorolt, hogy „az emberek mind, a nefiták és a lámániták is, szerte az egész vidéken megtértek az Úrhoz, és nem voltak közöttük viszálykodások és szóváltások, és az emberek mind igazságosan bántak egymással.”2
Hogyan gyakorolhat a mi tanításunk hasonló hatást azokra, akiket szeretünk? Hogyan taníthatunk még inkább úgy, ahogy a Szabadító, és segíthetünk másoknak még mélyebben megtérni? Engedjetek meg nekem néhány felvetést.
Utánozzuk a Szabadítót!
Mindenekelőtt határozzátok el, hogy mindent megtudtok magáról a Tanítómesterről, amit csak lehet. Hogyan mutatta ki a mások iránti szeretetét? Milyen érzések töltötték el őket, miközben tanított? Mit tanított? Miket várt el azoktól, akiket tanított? Miután megvizsgáltatok pár ehhez hasonló kérdést, értékeljétek ki a tanítási módszereteket, és igazítsatok rajta, hogy még inkább hasonlítson az Övéhez.
Az egyház számos tanítási forrásanyagot biztosít az Evangéliumi könyvtár alkalmazásban és a JezusKrisztusEgyhaza.org honlapon. Az egyik ilyen forrásanyag címe az, hogy A Szabadító módján tanítani. Kérlek benneteket, hogy olvassátok el és tanulmányozzátok minden szavát. Az alapelvei segíteni fognak az igyekezetetekben még krisztusibbá válni a tanításotokban.
Engedjük szabadjára a családokban rejlő erőt!
A következő javaslatomat egy olyan élménnyel szemléltetném, amelyben néhány hónappal ezelőtt volt részem, amikor beugrottam egy kedves barátomhoz. Hallottam, amint a felesége a háttérben beszél valakivel, ezért gyorsan elköszöntem, hogy visszamehessen a családjához.
Nagyjából egy órával később ezt a szöveges üzenetet kaptam drága feleségétől: „Newman fivér! Köszönöm, hogy átjöttél. Be kellett volna hívnunk, de el szeretném mondani, hogy mit csináltunk éppen. A világjárvány bekövetkezte óta vasárnaponként Zoomon keresztül a Jöjj, kövess engem! anyagáról beszélgetünk a felnőtt gyermekeinkkel. Ez szó szerint csodákat művel. A legidősebb lányunk szerintem most először olvasta végig önállóan a Mormon könyvét. Ma volt az utolsó olyan lecke, amely a Mormon könyvéről szólt, és épp a vége felé jártunk, amikor megérkeztél. […] Gondoltam, érdekelhet téged, hogyan adott nekünk lehetőséget a Jöjj, kövess engem!, a Zoom és a világjárvány egy szív megváltoztatására pont a megfelelő időben. […] Ennek kapcsán felmerült bennem, vajon még hány apró csoda történt ezalatt a furcsa időszak alatt.”
Számomra ez azon ígéret beteljesedésének hangzik, amelyet 2018 októberében tett Russell M. Nelson elnök. Azt mondta, hogy az otthonközpontú, egyház által támogatott evangéliumi tanulás „magában rejti a lehetőségét annak, hogy szabadjára engedje a családokban rejlő erőt, amennyiben azok lelkiismeretesen és kellő odafigyeléssel igyekeznek az otthonukat a hit szentélyévé tenni. Megígérem nektek, hogy ha szorgalmasan dolgoztok azon, hogy az otthonotokat az evangéliumi tanulás középpontjává tegyétek, a ti sabbatnapotok gyönyörűség lesz számotokra. A ti gyermekeitek alig várják majd, hogy a Szabadító tanításairól tanuljanak és azok szerint éljenek… A családotokban érzékelt változások drámaiak lesznek és erőt adnak majd nektek.”3 Milyen gyönyörű ígéret!
Ahhoz, hogy valóban megváltoztassa az életet, a Jézus Krisztushoz való megtérésnek magában kell foglalnia a teljes lényünket, és életünk minden vonatkozására ki kell hatnia. Ezért kell az életünk középpontjára, a családunkra és az otthonunkra összpontosítania.
Ne feledjük, hogy a megtérés személyes dolog!
Az utolsó javaslatom annak szem előtt tartása, hogy a megtérésnek belülről kell fakadnia. Amint azt a tíz szűz példázata is szemlélteti, a megtérésünk olajából nem adhatunk valaki másnak, bármennyire is szeretnénk. David A. Bednar elder tanítását idézve: „Ezt a drága olajat… cseppenként kapjuk meg…, türelemmel és állhatatosan. Nincs rövidebb út, és nem lehet az utolsó pillanatban kapkodva felkészülni.”4
A Jöjj, kövess engem! ezen az igazságon alapszik. Ahhoz az angyalhoz hasonlítom, aki így szólva segített Nefinek Jézus Krisztusról tanulni: „Nézd!”5 Ehhez az angyalhoz hasonlóan a Jöjj, kövess engem! is azt a felhívást intézi hozzánk, hogy a Szabadító megleléséhez és az Ő meghallásához nézzünk bele a szentírásokba és napjaink prófétáinak a szavaiba. Nefihez hasonlóan minket is személyes tanításban részesít a Lélek, miközben Isten szavát olvassuk és elgondolkodunk azon. A Jöjj, kövess engem! olyan ugródeszka, amely mindannyiunknak segít abban, hogy Krisztus tanának élő vizébe beugorva mélyre merüljünk.
A szülők feladata sok tekintetben hasonló ehhez. A gyermekek számos dolgot örökölnek a szüleiktől, de a bizonyságot nem. Éppen úgy nem adhatunk a gyermekeinknek bizonyságot, ahogy a mag növekedését sem tudjuk kikényszeríteni. Azonban biztosíthatunk tápláló környezetet jó földdel, az igét elfojtó tövisek nélkül. Igyekezhetünk ideális körülményeket létrehozni, hogy a gyermekeink – és más szeretteink is – helyet tudjanak találni a magnak, hallják és értsék az igét6, és maguk is felfedezzék, hogy az „egy jó mag”7.
Évekkel ezelőtt a fiammal, Jackkel, lehetőségünk nyílt arra, hogy Skóciában a St. Andrews-i Old Course pályán, a sportág szülőhelyén golfozzunk. Egyszerűen fantasztikus volt! Hazatérve megpróbáltam másoknak is átadni az élmény nagyszerűségét. Azonban nem tudtam. A fényképek, a videók és a lehető legjobb elbeszéléseim is teljesen elégtelennek bizonyultak. Végül felismertem, hogy csak úgy lehet megismerni St. Andrews pompáját, ha az ember megtapasztalja azt – ha látja az óriási pázsitot, belélegzi a levegőt, érzi az arcán a szelet, és elereszt néhány kósza ütést a bemélyedő homokcsapdák és a dús rekettyés irányába. Ezekben mi nagyon eredményesek voltunk.
Így van ez Isten szavával is. Taníthatjuk, prédikálhatjuk, magyarázhatjuk. Beszélhetünk róla, jellemezhetjük, még bizonyságot is tehetünk róla. Azonban míg nem érzi az ember Isten szent szavát a Lélek hatalma által az égből érkező harmatként lecsapódni a lelkén8, addig olyan lesz, mintha egy képeslapot vagy valaki másnak a nyaralós fényképeit nézegetné. Nektek magatoknak kell elmenni oda. A megtérés egy személyes utazás, az egybegyűlés útja.
Aki otthon vagy az egyházban tanít, felajánlhatja másoknak azt a lehetőséget, hogy saját lelki élményekre tegyenek szert. Ezen élmények által fogják „minden dolgot illetően” ők maguk megtudni az igazat.9 Nelson elnök ezt tanította: „Ha őszinte kérdéseitek vannak az evangéliummal vagy az egyházzal kapcsolatosan, akkor amint úgy döntötök, hogy engeditek Istent uralkodni, elvezettettek majd azon végérvényes, örökkévaló igazságok megtalálásához és megértéséhez, amelyek utat fognak mutatni az életeteknek, és segítenek majd szilárdan a szövetség ösvényén maradnotok.”10
Erőteljesen javítsatok a tanításon!
Azt a felhívást intézem a vezetőkhöz és a tanítókhoz az egyház minden egyes szervezetében, hogy tanácskozzatok a szülőkkel és a fiatalokkal a tanítás erőteljes javítása érdekében, méghozzá minden szinten – a cövekekben, az egyházközségekben és otthon is. Ezt a tan tanításával és a Lélektől áthatott beszélgetések indításával fogjuk elérni – azokról az igazságokról, amelyeket a személyes tanulmányozásunk csendes pillanataiban tanított nekünk a Szentlélek.
Drága barátaim Krisztusban! Kizárólag rajtunk nyugszik annak felelőssége, hogy kövessük a Mester példáját és úgy tanítsunk, ahogyan Ő. Az Úr útja az igaz út. Őt követve „amikor megjelenik, akkor olyanok le[sz]ünk mint ő, mert a maga valóságában fogjuk látni őt; hogy meglehessen ez a reménységünk; hogy megtisztulhassunk, miként ő is tiszta”11. Annak nevében, aki feltámadt, aki maga a Tanítómester, Jézus Krisztus, ámen.