Telii a tehetségeire támaszkodva osztotta meg az evangéliumot

Kép

illustration of Telii, a Polynesian woman

Telii és a férje, Nabota 1844-ben meghívta Addison Prattet, aki az Amerikai Egyesült Államokból érkezett utolsó napi szent misszionáriusként, hogy lakjon náluk Tubuai csendes-óceáni szigetén. Telii és Nabota a saját nyelvére tanította Pratt eldert, és megismertették vele, hogy milyen az életük a szigeten. Lakhelyet és élelmet biztosítottak számára, és Telii még a ruházatának is gondját viselte.

Sok kíváncsi ember látogatta meg Pratt eldert Telii és Nabota otthonában. Ők maguk is figyelmesen hallgatták, amikor a szentírásokat magyarázta, evangéliumi fogalmakról tanított, illetve áldásokat adott. Telii látta, ahogy többen is meggyógyulnak a papsági áldások hatására, így minden megbetegedett ismerősét elkezdte Pratt elderhez vinni áldásért.

Telii és Nabota voltak az elsők Tubuain, akik csatlakoztak az egyházhoz. Pratt elder legjobb barátai lettek, és segítettek neki prédikálni az evangéliumot. Telii utolsó napi szent himnuszokat és szentírásokat fordított le, és átdolgozta azokat a helyi énekmód, a himene szerint. Esténként gyakran egybegyűjtötte az embereket, hogy megtanítsa nekik az énekeit. Az ilyen, olykor éjfélig tartó gyűlések során tanultak a rokonai és a barátai először az evangéliumi fogalmakról és a szentírásokról. Hamarosan többen is megkeresztelkedtek.

Amikor később protestáns misszionáriusok érkeztek a szigetre, hogy megfeddjék az egyházhoz csatlakozott embereket, Telii eléjük állt és „olyan kiválóan tartotta magát a szentíráshoz”, hogy nem tudták megcáfolni.¹

Telii és Nabota elkötelezett volt az evangélium megosztása és a misszionáriusok támogatása iránt. Elkísérték Pratt eldert és más misszionáriusokat, amikor a többi szigeten prédikáltak. Telii minden ilyen helyen tanította az embereknek az énekeit, élelmet és támogatást nyújtott a szomszédainak, a betegeket pedig elvitte a misszionáriusokhoz áldásért.