Eszköz az Úr kezében. Liahóna, 2022. júl.
Jöjj, kövess engem!
Eszter
Eszköz az Úr kezében
Ha követjük a Lelket és készséges a szívünk, akkor az Úr utat fog mutatni nekünk, hogy megtegyük, amit Ő szeretne, hogy tegyünk.
Illusztrálta: Dilleen Marsh
Igazából nagyon könnyű eszköznek lenni az Úr kezében. Csupán hajlandónak kell lennünk engedni, hogy a Lélek vezessen minket, és elég bátornak kell lennünk a késztetései követéséhez. Így volt ez akkor is, amikor a feleségem szülei 1968-ban csatlakoztak az egyházhoz. Egy fiatal misszionárius, aki eszköz szeretett volna lenni az Úr kezében, segített az egyházba hozni a családjukat.
A feleségem szülei egyetlen alkalommal találkoztak a misszionáriusokkal, de ezt követően az apósom nem akarta folytatni. Ezután egy új misszionáriust, Fetzer eldert helyezték a területre, és ez a fiatal misszionárius és a társa késztetést éreztek arra, hogy meglátogassák és szolgálják a családot. Fetzer elder úgy tudta megérinteni a családtagok szívét, ahogyan más korábbi misszionáriusok nem.
A következő hat hónapban a misszionáriusok a család szükségletei szerint nyújtottak szolgálattételt. Idővel a feleségem szüleit megérintette a Lélek, és csatlakoztak az egyházhoz. Elnyerték a szövetségek megkötését és betartását kísérő áldásokat. Rajtuk keresztül több család is csatlakozott az egyházhoz és részesült az evangélium áldásaiban.
Ez részben azért történt, mert egy utah-i fiatalember hajlandó volt „engedni, hogy Isten uralkodjon” az életében. Volt bátorsága elhagyni az otthon kényelmét, új nyelvet tanulni és az Urat szolgálni Brazíliában.
Egy egyszerű beszélgetés
Körülbelül egy évvel ezelőtt a feleségem, Alessandra sms-t kapott a telefonján az egyik nővértől a brazíliai egyházközségünkből. Több mint két év telt el azóta, hogy utoljára találkoztak. Ez a nővér ezt írta: „Életem egyik legrosszabb napján nem is tudom, hogyan jutottam el az istentiszteletre. Amikor ott voltam, megláttál. Karon fogtál, és azt mondtad, hogy üljek melléd. Beszélgettem veled. Meghallgattál és tanácsokat adtál nekem.”
Ez akkoriban egy egyszerű beszélgetésnek tűnt, de aztán egy lehetőséggé alakult a feleségem számára arra, hogy eszköz legyen az Úr kezében. Szolgálattételt nyújtott annak a drága nővérnek, aki nehéz időszakon ment keresztül. Alessandra nem is igazán gondolt bele. Egyszerűen csak késztetést érzett a meghallgatásra és a vigaszra, és a késztetés szerint cselekedett. Most, több mint két évvel később, ezt az sms-t kapta attól a nővértől, aki kifejezésre juttatta a háláját.
Ezen események által megtanultam, hogy nincs szükségünk elhívásra ahhoz, hogy eszköz legyünk az Úr kezében. Csak vágynunk kell rá. „Ha tehát Istent kívánjátok szolgálni, el vagytok hívva a munkára” (Tan és szövetségek 4:3).
„E mostani időért”
Az Ószövetségben olvashatunk egy másik személyről, aki eszközként szolgált Isten kezében. Eszter fiatal nő volt, aki korán elveszítette a szüleit. Unokafivére, Márdokeus nevelte fel.
Miután Ahasvérus király elvált Vásti királynétól, Esztert választotta új királynéjának. „És a király Esztert minden asszonynál inkább szereté, és minden leánynál nagyobb kedvet és kegyelmet nyert ő előtte” (Eszter 2:17). Eszter zsidó volt, de ezt a király nem tudta.
Hámánt, a király egyik tanácsadóját magasabb rangra emelték, és így minden vele lévő herceg felett ült (lásd Eszter 3:1). Ő pedig összeesküvést szőtt, „hogy kipusztítsák, megöljék és megsemmisítsék mind a zsidókat, ifjútól a vénig” (Eszter 3:13).
Amikor Eszter tudomást szerzett Hámán tervéről, Márdokeus arra buzdította Esztert, hogy beszéljen a királlyal. Ez nagy személyes kockázatot jelentett számára, de Eszter bátorságot merített Márdokeus szavaiból, aki ezt mondta: „[K]i tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?” (Eszter 4:14).
„Ha elveszek, elveszek” – mondta a királyné (lásd Eszter 4:16), majd pedig a király elé járult, anélkül, hogy az hívatta volna. Ez egy halállal büntethető vétség volt. Bátorságának köszönhetően Eszter hatással tudott lenni a királyra. Ennek eredményeként a király rendeletet adott ki, mely szerint megkíméli a zsidókat. E rendeletben „megengedte a király a zsidóknak, a kik bármely városban vannak, hogy egybegyűljenek és keljenek fel életökért” (Eszter 8:11).
Minden szerep fontos
Eszter hajlandó volt eszköznek lenni az Úr kezében. Engedelmes és odaadó élete felkészítette őt. Amikor arra gondolok, hogy meghívás nélkül járult a király elé a belső udvarban, elámulok a bátorságán. Emlékeztet Russell M. Nelson elnök mindannyiunkhoz intézett felhívására, mely szerint engedjük, hogy Isten uralkodjon az életünkben.1 Eszter hajlandó volt engedni, hogy Isten uralkodjon.
Eszter unokafivére, Márdokeus, szintén eszköz volt az Úr kezében. Jól nevelte Esztert. Támogatást, bátorságot és ösztönzést nyújtott neki. Mindannyiunknak van egy betöltendő szerepe, és mindegyik szerep ugyanolyan fontos és döntő.
Az Úr céllal helyezte Esztert a király házába: hogy megmentse a zsidókat. Ahogyan azt Eszterrel is tette, az Úr minket is oda helyez, ahol segíthetünk betölteni az Ő céljait. Emiatt aztán készen kell állnunk és érdemesnek kell lennünk, amikor az Őáltala adott lehetőségekkel találjuk szembe magunkat.
Lehetőségek mindenütt
Körülöttünk mindenütt vannak lehetőségek arra, hogy eszköz legyünk az Úr kezében. A mi felelősségünk az, hogy felkészültek legyünk a cselekvésre. Gyakran nem tudjuk, mikor és hogyan adódnak majd ezek a lehetőségek. Érdemesen kell élnünk a Szentlélek társaságára, és készséges szívvel kell rendelkeznünk. Akkor az Úr utat fog mutatni nekünk, hogy megtegyük, amit Ő szeretne, hogy megtegyünk.
A Tan és szövetségek 35:3-ban az Úr azt mondja Sidney Rigdonnak: „figyeltelek téged és a cselekedeteidet. Hallottam az imáidat, és nagyobb munkára készítettelek elő téged.”
Az Úr ismer bennünket, és mindegyikünk számára van munkája. Olykor olyan munka ez, amelyet csak mi tudunk elvégezni. Előfordulhat ez a munka az otthonunkban, amikor a szülők segítséget nyújtanak egy küszködő fiúnak vagy leánynak. De előfordulhat az egyházi feladatainkban is. Sőt, bármikor, bárhol és bárkivel előfordulhat.
Dieter F. Uchtdorf elnök, aki akkor második tanácsos volt az Első Elnökségben, ezt mondta: „Az Úrnak megvan az oka arra, hogy az adott feladatot rátok bízta. [Lehetnek] olyan emberek, akiknek szívét csak ti tudjátok majd megérinteni. Talán senki más nem tudná ezt ugyanúgy megtenni, ahogy ti.”2
Uchtdorf elnök ezt is mondta: „Miközben megpróbáljuk követni [a Szabadító] tökéletes példáját, kezünk az Ő kezévé, szemünk az Ő szemévé, szívünk pedig az Ő szívévé válhat.”3
Eszterhez, Márdokeushoz, Fetzer elderhez, a feleségemhez és sok más emberhez hasonlóan mindannyian lehetünk eszközök az Úr kezében.