Szolgálati misszionáriusok: A királyság építése szolgálat és szeretet által. Liahóna, 2022. júl.
Fiatal felnőtteknek
Szolgálati misszionáriusok: A királyság építése szolgálat és szeretet által
Azon tűnődtem, vajon a szolgálati misszionáriusi szolgálat azt jelenti-e, hogy nem vagyok „elég jó”.
Amikor a cövekelnököm először megkérdezte tőlem, hogy hajlandó lennék-e szolgálati missziót szolgálni, az első gondolatom az volt: „Igen!”
Bíztam abban, hogy az Úrnak munkája van számomra, és hittem abban, hogy bármit is szeretne, az növekedést és boldogságot fog eredményezni nálam, mert Ő szeret engem, és azt akarja, ami a legjobb nekem.
A második gondolatom az volt: „Mi az a szolgálati misszió?”
A cövekelnököm elmagyarázta a szolgálati misszió jelentését, amikor azon a vasárnapon beszélgettünk az irodájában, de csak jóval később értettem meg a jelentését és a jelentőségét. Akkor még azon tűnődtem, vajon ez az elhívás azt jelenti-e, hogy valami baj van velem; ugyanis még nem láttam a szolgálati missziók mögött rejlő nagyobb célt.
Szükség volt rám?
Úgy egy hónappal a misszióm kezdete előtt kaptam az elhívást a szolgálatra. Ez azt jelentette, hogy találkoztam a szolgálati misszióvezetőimmel, részt vettem egy szolgálati missziós konferencián a területemen, és még az elválasztásom előtt megkértek, hogy vezessem a területemen szolgáló két nővér társas tanulmányozását.
Az elhívásom és a „búcsúbeszédem” (bár nem mentem sehova) elmondása közti egy hónapban a szolgálati misszióról és a körülöttem lévő szolgálati misszionáriusokról tanultam.
A szolgálati missziós konferencián, amelyen részt vettem, tudomásomra jutott, miszerint sok szolgálati misszionárius úgy érzi, amikor elhívják, hogy egyszerűen nem elég jó ahhoz, hogy hittérítő missziót szolgáljon. Szégyenkezve idéztem fel, hogy nekem mi volt az első reakcióm az elhívásomra.
Végül felismertem, hogy nem azért hívtak el szolgálati misszióba, mert alkalmatlan lettem volna másra, hanem mert ez volt Mennyei Atya kijelölt iránya a számomra. Nem voltam „kevesebb” a hittérítő misszionáriusoknál, hanem abban volt szüksége rám, hogy más szolgálati módok által segítsek építeni a királyságát. Erős bizonyságot kaptam arról, hogy minden misszió fontos Mennyei Atyának és fontos az Ő munkájában, mert minden misszionárius arra vágyik, hogy szolgálja Őt és szolgálja a gyermekeit.
Miután megismertem a területemen lévő többi szolgálati misszionáriust, beszélgettem velük és hallottam a történeteiket, tudtam, hogy ők az Úr csodálatos, igazlelkű szolgái. Rájöttem, hogy bár néhányan a missziónk elején egy kicsit sajnáltuk magunkat, mindannyian ugyanarra a következtetésre jutottunk: az Úr szereti a szolgálati misszionáriusokat, és pontosan ott vagyunk, ahol Ő szeretné, hogy legyünk, tanulva és növekedve, miközben a földi kezeiként szolgáljuk Őt.
Hogyan építik Siont a szolgálati misszionáriusok?
A misszionáriusok nagyon fontosak, bármilyen minőségben szolgálnak is. Szükségünk van olyan misszionáriusokra, akik akár két évre is hátrahagyják a családjukat és az otthonukat, hogy tanítsák és prédikálják az evangéliumot az egész világnak. Azonban sioni közösségeket is kell építenünk, amelyek tele vannak egymás iránti szeretettel és arra irányuló vággyal, hogy szolgálják és felemeljék a közöttük lévő legkisebbet is. Ezt teszik a szolgálati misszionáriusok. A szeretet és a szolgálat kultúrájának a megteremtésével építjük Siont, ami befogadó, igazlelkű és felemelő közösséget teremt Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza minden tagja számára – legyenek akár születésüktől fogva egyháztagok, akár új megtértek, mindenki.
Az egyházi folyóiratoknál végzett szolgálati misszióm segített meglátnom, mennyire áldott is vagyok. Az életem során tapasztalt megpróbáltatásaimból tanultakat arra használhattam, hogy segítsek felemelni másokat, akik küszködnek. Megpróbáltam megosztani másokkal az élményeimet, és ezzel bátorítani másokat a történeteik megosztására. Isten minden gyermeke fontos. A szolgálati misszióm segített nekem elnézőbbnek lenni másokkal és úgy szeretni őket, ahogy vannak, miközben együtt törekszünk Krisztushoz jönni.
A szolgálati misszionáriusok sok különböző, de hasznos módon fordítják az idejüket és az energiájukat Sion megteremtésére. Néhányan fizikai szolgálatot nyújtanak olyan helyeken, mint a Jólléti tér vagy a helyi élelmiszerelosztók. Vannak szolgálati misszionáriusok, akik a templomok kertjét csinosítják, mások pedig szertartásszolgákként szolgálnak a templomban. Vannak, akik segítenek ételt osztani azoknak a gyermekeknek, akiknek nincs mit enniük, amikor nincs iskola, és úgy szolgálják őket, hogy közben erősítik őket. Mások segítenek az evangélium terjesztésében és azon egyháztagok megerősítésében, akik már rendelkeznek az evangéliummal. Még olyan misszionáriusok is vannak, akik segítenek a különböző egyházi alkalmazotti járművek karbantartásában.
A szolgálati misszionáriusok más módokon is szolgálnak, például táblákat készítenek a püspököknek az egyházi épületekben, együttműködnek az egyházi filmstúdióval, és rengeteget takarítanak, hogy mindenki biztonságban legyen a Covid19 közepette. Bármilyen megbízásaink legyenek is, azzal segítünk felépíteni Siont, hogy szeretettel és önzetlen szolgálattal teli környezetet ápolunk.
Misszionáriusokként mindannyian részt veszünk a napi szentírás-tanulmányozásban, leckéket tanítunk, részt veszünk a tanításokon és a kerületi tanácsokban, valamint megerősítjük és felemeljük egymást és minden körülöttünk lévőt, függetlenül attól, hogy az a hivatalos megbízásaink részét képezi-e vagy sem.
Az egyik legfontosabb dolog, amit teszek, kevésbé kapcsolódik az egyházi folyóiratoknál kapott hivatalos megbízásomhoz a fiatal felnőtteknek szóló tartalmat készítő csapatában; sokkal inkább kapcsolódik a csoportom többi misszionáriusának a szolgálatához a Templom tér területén. Azáltal szolgálok, hogy meggyőződöm róla: érzik, hogy látják és hallják őket, illetve tudják, hogy törődöm velük és tartoznak valahova.
Hát nem ezt teszi minden misszionárius? Nem arról biztosít-e minden misszionárius mindenkit szerte a világon, hogy itt, Isten királyságában, fontos és egyedi helye van az Ő összes gyermekének? A térítő misszionáriusok segítenek megtanítani a világnak, hogy Isten királysága jelen van a földön, a szolgálati misszionáriusok pedig segítenek másoknak meglátni, milyennek is kellene lennie ennek a királyságnak, miközben felkészülünk a Szabadító második eljövetelére – egy olyan helynek, ahol a szívünk mások felé fordul, ahol fenntartás nélkül szolgálunk, és ahol segítünk másoknak megtudni, hogy tartoznak valahova.
Úgy szolgálni, ahogy a Szabadító tenné – azáltal, hogy eléred az egyént
Bárhogy is szolgálunk és bárhol is szolgálunk, van egy dolog, amit minden misszionárius megtesz: úgy szolgálunk, ahogy Jézus Krisztus tette, az egyénnek nyújtva szolgálattételt.
Személyes megbízásaink teljesítésén kívül „az a célunk, hogy segítsünk másoknak Krisztushoz jönni azáltal, hogy úgy szolgáljuk őket, ahogy a Szabadító tenné. Önként szolgálunk jótékonysági szervezetekben, egyházi feladatokban és a közösségünkben. Az Ő nevében fogunk szolgálni az egyénnek, ahogyan Ő is tette, kifejezve szeretetteljes kedvességét.”1
Mi, szolgálati misszionáriusok, nagyra becsüljük a célkitűzésünkben álló e szavakat, mert tudjuk, hogy a Szabadító egyénenként szolgál minket, és éreztük már az Ő szeretetteljes kedvességét. Én is éreztem a Szabadító szeretetteljes kedvességét a misszióm során, ahogy egyre jobban megismertem Őt, ahogy a próbatételeim könnyűvé tétettek, ahogy a bizonyságom megerősödött, és ahogy a körülöttem lévő misszionáriusok szerettek és felemeltek engem.
A szolgálati misszionáriusok arra törekednek, hogy maguk körül mindenkivel megosszák Krisztus szeretetteljes kedvességét, és az életünket pontosan ennek szenteljük a missziónk ideje alatt – majd pedig az egész életünkben.