Ő ott van számomra

Írta: Joseph David „J.D.” Evans, USA, Virginia

Néhai feleségemmel annak idején letérdeltünk egy szent templom oltárához, és egy pecsételő hatalommal rendelkező személy áldásokat nyilvánított ki ránk. Bízom ezekben a megígért áldásokban.

Kép

asztalnál ülő férfi

Fényképek: Leslie Nilsson

Mialatt 2013 egyik vasárnapjának a délelőttjén istentiszteleten voltam, kikapcsoltam a telefonomat, mert nem akartam, hogy megzavarja az úrvacsorai gyűlést. Amikor véget ért a gyűlés, visszakapcsoltam a telefonomat, és láttam, hogy a feleségem, Tanya keresett. Megpróbáltam visszahívni, de nem válaszolt.

A gyűlés ideje alatt a kisbusz, amelyben Tanya éppen egy éves családi összejövetelre tartott, felborult és többször átfordult New York állam egyik autópályáján. A lányom és két unokám súlyosan megsérült, Tanya pedig azonnal meghalt. 44 évnyi házasság után a feleségem egyszercsak már nem volt velem.

„A hitet Isten ajándékának nevezzük – mondja Evans fivér –, de egyúttal a mi döntésünk is: azt választjuk, hogy hiszünk.”

Négy évvel később Katie, az egyik menyem, sürgősségi császármetszésen esett át, hogy a terhessége 25. hetében ikerkislányokat hozzon világra, akik nyugtalanítóan közel voltak az életképesség határához. Amikor a lányok még csak nyolchetesek voltak, Katie késő este hazafelé tartott a náluk tett mindennapos látogatásáról a kórház újszülött-intenzívosztályán, amikor egy ittas sofőr elütötte és megölte őt, a fiamat hatgyermekes özveggyé téve.

A feleségem volt a mindenem, és a fiamnak is a felesége volt a mindene. Nehéz idők voltak ezek a családunk számára.

Ragaszkodni az ígéretekhez

Mindaddig nem értékeltem teljes mértékben Tanya nagyszerűségét, és hogy mennyire függtem tőle, amíg el nem ment. Azonban annak idején letérdeltünk egy szent templom oltárához, és egy pecsételő hatalommal rendelkező személy áldásokat nyilvánított ki ránk. Ragaszkodtam ezen áldások ígéretéhez. Bízom ezekben a megígért áldásokban.

Tanya halála válságba sodorta a hitemet. El kellett döntenem, vajon tényleg hiszek-e. A hitet Isten ajándékának nevezzük, de egyúttal a mi döntésünk is: azt választjuk, hogy hiszünk. Én azt választottam, hogy hiszek, és rájöttem, hogy Moróninak igaza volt, amikor azt írta, miszerint a hitünk próbatétele előtt nem kapunk bizonyítékot (lásd Ether 12:6). A próbatétel után megkaptam a bizonyítékot. A hitemnek egy megerősítő lelki béke lett a jutalma. Ez tette lehetővé számomra, hogy továbbhaladjak.

Ahogy a második feleségem, Becky mondja: „Hitre van leginkább szükségünk, amikor válsággal nézünk szembe. Valóban az az egyetlen válasz, hogy az Úrhoz fordulunk. Ez a megbirkózáshoz és reményhez vezető út.”

Evans fivér és a felesége, Becky, megosztják a menyéről és az ikerlányairól készült fényképeket

Egy ideig nehezemre esett rájönni, mi a hit és mi a remény. Alma így írja le a hitet: „…olyan dolgokat reméltek, melyek nem láthatók, de igazak” (Alma 32:21). A Jézus Krisztusba vetett hitem miatt remélem, hogy ha hithű és igaz maradok a szövetségeimben, akkor osztozhatok az örök életben Tanyával. Hálás vagyok azért a bizonyosságért is, hogy a Szabadító mindegyikünk mellett ott van. Különbség van aközött, hogy azt gondoljuk: „Ő van”, vagy felismerjük, hogy „Ő itt van mellettem”.

A két unokám egészségében maradandó károkat okozott az autóbaleset, és én továbbra is gyászolok Tanya hiánya miatt az életemben. Soha nem fog nem hiányozni, és az iránta érzett szeretetemet nem csökkenti a második feleségem iránti szeretetem. A szeretet megsokszorozódott.

A fiam is újraházasodott. Az új felesége Becky első unokatestvére, egy nemzedéknyi elcsúszással. Mindketten ugyanabba a családba házasodtunk be. Mégis mennyi az esélye ennek? Bámulatos véletlen egybeesés – vagy mégsem?

Kihívások és áldások

A családunknak kijutott a kihívásokból, de áldásokat is megtapasztaltunk. A fiam az egyik hősömmé vált. Megbocsátott az ittas sofőrnek, aki megölte a feleségét, és elmondta neki, hogy reméli, egyenesbe hozza az életét. Két kislánya nemrég ünnepelte az ötödik születésnapját. Ők igazi kis csodák.

„Hálás vagyok azért a bizonyosságért is, hogy a Szabadító mindegyikünk mellett ott van.”

Immár 17 éve áll kiváltságomban pátriárkaként szolgálni. Először attól tartottam, hogy nem fogom tudni betölteni az elhívást, de megtanultam, hogy az áldások az Úrtól jönnek, nem pedig a pátriárkától. A pátriárkai áldásokban vannak gyakran előforduló témák, mert Mennyei Atyánk sokszor ugyanazokkal a dolgokkal szeretné megáldani az összes gyermekét, azonban mindegyik áldás különböző, egyéni és személyes.

A pátriárkai áldás egyik célja az, hogy segítsen az egyéneknek meglátni, kik ők Isten gyermekeként, és felismerni, hogy Mennyei Atyjuk mennyire szereti őket. Pátriárkaként, amikor valaki fejére teszem a kezemet, hogy pátriárkai áldást adjak neki, csupán néhány becses pillanat erejéig Mennyei Atya megengedi nekem, hogy érezzem az Ő szeretetét, melyet az illető iránt táplál. Ez az érzés teljesen hatalmába keríti az embert. Amikor érzem, hogy Ő mennyire szereti az áldásban részesülők mindegyikét, olyankor azt is érzem, hogy engem is szeret.

„Semmi nem hoz nagyobb örömöt a templom ígéreteinél, melyek reményt adnak nekem, hogy Krisztus által minden megpróbáltatást le tudok győzni” – mondja Evans fivér

Manapság Becky és én a templomra összpontosítunk. Az egyik ok, amiért Urunk megadta nekünk a templomot, az, hogy bepillantást nyújtson nekünk Sionba. Amellett, hogy pátriárka vagyok, néhány évvel ezelőtt felkértek, hogy pecsételőként szolgáljak a templomban. Ez egy másik nagy öröm az életemben. Olyan elhívás ez, amelyet csupa boldog esemény övez. Semmi nem hoz nagyobb örömöt a templom ígéreteinél, melyek reményt adnak nekem, hogy Krisztus által minden megpróbáltatást le tudok győzni.