Öt emlékeztető az evangélium megosztására

Russell M. Nelson elnök azt tanította: „Mindenki, aki szövetségeket kötött Istennel, megígérte, hogy törődni fog másokkal és szolgálja a szükséget látókat. Istenbe vetett hitet tanúsíthatunk és készen állhatunk válaszolni azoknak, akik a bennünk lévő reménységről [lásd 1 Péter 3:15] kérdeznek. Mindegyikünknek szerepe van Izráel egybegyűjtésében.” ²

Ne feledd, hogy az evangélium megosztásához nem kell teljes idejű misszionáriusoknak lennünk! M. Russell Ballard elnök, a Tizenkettek Kvórumának ügyvezető elnöke emlékeztetett minket, hogy „az evangélium tanulmányozását és napi megosztását bárki elvégezheti, akár kapott rá hivatalos elhívást, akár nem. Ne feledjétek, hogy a misszionáriusi munka elvégzéséhez nem kell névtábla!”³ Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából hasonlóképpen tanított: „Ha nem vagy teljes idejű misszionárius, akinek névtábla van kitűzve a kabátjára, most van itt az idő, hogy rajzolj egyet a szívedre – úgy, ahogyan Pál is mondta: »…nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva« [2 Korinthusbeliek 3:3].”⁴

Miközben az evangélium megosztására törekszünk, segítünk betölteni a keresztelési szövetségünket, melynek része „Isten tanújaként állni mindig és mindenben és minden helyen, ahol csak vagy[unk]” (Móziás 18:9).

Jézus Krisztus „nem személyválogató” (Apostolok cselekedetei 10:34). Ahogyan régen a gazdag ifjút hívta, úgy hív mindenkit: „jer, kövess engem” (Lukács 18:22). Mi is megtehetjük ezt – bárkit és mindenkit meghívhatunk, hogy kövessék Krisztust anélkül, hogy mi ítélnénk meg, ki fogadná el vagy ki nem fogadná el a meghívást. Ő a válasz, amelyet oly sokan keresnek.

Amint azt Russell M. Nelson elnök tanította: „Az Ő evangéliuma az egyetlen válasz, amikor a világban sokak szívét félelem [bénítja meg]. Ez kiemeli, milyen sürgető szükség van rá, hogy kövessük az Úr utasítását a tanítványaihoz: »Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek« [Márk 16:15; kiemelés hozzáadva]. Szent feladatunk Jézus Krisztus hatalmának és békességének a megosztása mindazokkal, akik meghallgatják, és engedik, hogy Isten uralkodjon az életükben.”⁵

Akikkel megosztjuk az evangéliumot, azok vagy elfogadják a meghívásunkat és a bizonyságunkat, vagy nem. Nem ez határozza meg a sikerünket. Isten munkáját a megosztással végezzük.

A legbecsesebb és legszentebb hitelveink megosztását időnként ijesztőnek érezhetjük. Az Úr azonban megígéri, hogy vezetni fog minket, és segíteni fog nekünk oly módon kommunikálni, hogy az elhozza a Lelket. Bízhatunk a Szentlélekben, hogy irányítja a szavainkat, amikor megosztásra nyitjuk a szánkat. A mi szerepünk a megosztás, a Szentlélek szerepe az, hogy tanúskodjon Jézus Krisztusról.

A Tan és szövetségek 100:5–8-ban ezt tanuljuk: „Bizony mondom tehát nektek, emeljétek fel hangotokat ehhez a néphez; mondjátok el a gondolatokat, amelyeket a szívetekbe helyezek, és nem szégyenültök meg az emberek előtt;

Mert az adott órában, igen, az adott pillanatban megadatik nektek, hogy mit mondjatok.

De parancsolatot adok nektek, hogy amit az én nevemben hirdettek, azt minden dologban komoly szívvel, a szelídség lelkével hirdessétek.

És ezt az ígéretet adom nektek, hogy amennyiben ezt teszitek, kitöltetik a Szentlélek, bizonyságot téve mindazon dolgokról, amiket mondotok.”

Emlékezzetek, mit tanított Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Bízz abban, hogy az Úr csodát tesz majd! Értsd meg, hogy nem a te dolgod mások megtérítése. Az a Szentlélek szerepe. A te dolgod az, hogy megoszd, ami a szívedben van, és a hitelveid szerint élj.

Tehát ne csüggedj, ha valaki nem fogadja el azonnal az evangélium üzenetét. Ez nem személyes kudarc.

Ez kizárólag az egyénre és Mennyei Atyára tartozik.

A te feladatod az, hogy szeresd Istent és szeresd a felebarátaidat, az Ő gyermekeit.

Higgy, szeress, cselekedj!”⁶

Az evangélium megosztásának nem kell bonyolultnak lennie. Uchtdorf elder buzdítására „mindennapi és természetes módokon hívjuk meg az embereket, hogy jöjjenek és lássák, jöjjenek és segítsenek, jöjjenek és tartozzanak hozzánk.”⁷ Megtalálhatjuk a módját, hogy belefoglaljuk az evangéliumot a mondandónkba, amikor az érdeklődési körünkről, a hobbinkról, a küzdelmeinkről és azokról az áldásokról beszélünk, amelyeket Jézus Krisztus saját életünkben betöltött szerepe révén tapasztalunk meg.

Ballard elnök azt javasolta: „Ne féljetek megosztani másokkal a történeteteket és tapasztalataitokat az Úr Jézus Krisztus követőiként. Mindannyiunknak vannak érdekes történeteink, amelyek hatással voltak az önazonosságunkra. E történetek megosztása kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy fesztelenebbül beszéljünk másokkal. Segíthettek továbbá az egyházzal kapcsolatos számos téveszme eloszlatásában is a saját ismeretségi körötökben.”⁸

Ha nem érzed magad biztosnak abban, hogy képes vagy az evangélium megosztására, akkor emlékezz Uchtdorf elder következő tanácsára:

„[Az] Úr soha nem mesteri, tökéletes misszionáriusi erőfeszítésre kért minket, hanem »szívet és készséges elmét követel meg« [Tan és szövetségek 64:34–34]. […]

Ami fontos, hogy ne add fel, és folyamatosan azon légy, hogy jól csináld. Idővel egyre jobb, boldogabb és hitelesebb leszel. Mindennapivá és természetessé válik, hogy másokkal a hitedről beszélgess. Sőt, az evangélium olyan elengedhetetlen, becses részévé válik az életednek, hogy azt érzed majd természetellenesnek, ha nem beszélsz róla másoknak. Ez talán nem következik be azonnal – ez egy élethosszig tartó törekvés –, de be fog következni.”⁹

Hallottad már azt a mondást, hogy a tettek hangosabban beszélnek a szavaknál? Gary E. Stevenson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította: „Amikor krisztusi szeretetet tanúsítunk a felebarátaink iránt, akkor prédikáljuk az evangéliumot – még akkor is, ha egyetlen szót sem szólunk.”¹⁰

Stevenson elder egy egyszerű mintát is adott az evangélium megosztásához: „[A] Szabadító nagy megbízatását meg lehet valósítani a gyermekkorunktól fogva mindegyikünknek tanított egyszerű, könnyen érthető tantételek révén: szeretet, megosztás és meghívás által.”¹¹

Követhetjük Nelson elnök tanácsát is, hogy vegyük kezünkbe a saját bizonyságunkat.¹² És amint azt Quentin L. Cook elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanította, a megtérés szintén fontos részét képezi annak, hogy példamutatás által éljük az evangéliumot: „Mert a Szabadító azon megbízatásáért, hogy osszuk meg az evangéliumot, hogy ezáltal részesei legyünk valódi énünknek, meg kell térnünk Isten akaratához; szeretnünk kell a felebarátainkat, meg kell osztanunk Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát, és mindenkit hívnunk kell, hogy jöjjön és lássa meg.”¹³

Miközben arra törekszünk, hogy „Krisztusról beszél[j]ünk, Krisztusban örvendez[z]ünk, Krisztusról prédikál[j]unk, Krisztusról prófétál[j]unk” (2 Nefi 25:26), bízhatunk Őbenne, hogy segít nekünk. Stevenson elder eme ígéretében is erőre lelhetünk: „Arra kérlek benneteket, hogy gondoljátok át a szeretet, a megosztás és a meghívás lehetséges módjait. Amint így tesztek, akkor határozott örömet fogtok érezni, tudva azt, hogy ezzel szeretett Szabadítónk szavait fogadjátok meg.” ¹⁴