Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Önuralom: A próbálkozás és a kudarc körforgása
Előfordult-e már veled, hogy nehezedre esett elkezdeni – vagy abbahagyni – valamit, még akkor is, ha valóban akartad? Íme öt tanács az önuralom fejlesztéséhez.
„Ó, már megint megtettem!”
Mondtad-e már ezt magadnak, miután megetted azt a szelet tortát, amellyel kapcsolatban megígérted magadnak, hogy nem fogod megenni? Vagy miután alvás helyett a közösségi média bejegyzéseit olvasgattad, netán egy újabb dühkitörés vett erőt rajtad, pedig azt mondtad, hogy ez nem fog megtörténni? Szerintem mindannyian küszködtünk már azzal, hogy abbahagyjunk valamit, még akkor is, ha őszintén akartuk.
Az önuralom gyakorlása a tanítványságnak csak az egyik oldala. A Mormon könyvében Alma így intette fiát, Siblont: „figyelj, hogy minden szenvedélyedet megzabolázd, hogy szeretet tölthessen el” (Alma 38:12). Ahogyan a zabla megfékezi az állat erejét, úgy az érzelmeink és szenvedélyeink feletti önuralom kifejlesztése is segíthet nekünk abban, hogy még bőségesebben áradjon ránk a Lélek.
Önuralomra szert tenni azonban nem könnyű. Ez gyakran a próbálkozás és a kudarc körforgása, míg el nem érjük. Íme néhány tanács, amely segíthet a nagyobb önuralomra való törekvésben.
Összpontosíts a Szabadítóra!
Még ha igyekszünk is a tőlünk telhető legjobbat tenni, hibákat követünk el. Mindenki így van ezzel. Amikor ez történik, könnyű elcsüggedni, vagy azon tűnődni, hogy vajon leszünk-e valaha is jobbak. Michael A. Dunn elder, a Hetvenek tagja szavaival élve, időnként úgy tűnhet, mintha 1%-ot mentünk volna előre, 2%-ot pedig hátra.1
A Szabadító azonban szeretetteljesen arra kér minket, hogy próbálkozzunk tovább. Ő megerősít, és segít nekünk. Megváltoztatja a szívünket és az életünket. A Vele való szövetséges kapcsolatunk nagyobb hozzáférést fog biztosítani számunkra az Ő hatalmához. „Azonban ha tántoríthatatlanok maradunk azon eltökéltségünkben, miszerint következetesen előássuk ezeket az 1 százaléknyi javulásokat, akkor Ő, aki a »fájdalmainkat hordozá« [Ézsaiás 53:4], minden bizonnyal minket is hordozni fog.”2
Ne csüggedj el!
Ezt egy történettel szemléltetném. Egy család egy szórakoztató közös kirándulást tervezett. Izgatottan várták, hogy egy új helyre látogassanak el, és nagyszerű kalandokban legyen részük.
Úgy félúton lerobbant az autójuk. Szomorúak és csüggedtek voltak. Úgy érezték, hogy minden erőfeszítésük hiábavaló volt, ezért úgy döntöttek, hogy hazamennek, és elölről kezdik az utat.
Most talán azt gondolod, ez nevetséges – miért kezdenék teljesen elölről? De néha nem ugyanezt tesszük mi is? Időnként elcsüggedünk, vagy tévesen azt hisszük, hogy egy kis hiba eltörli az összes fejlődést, amelyet elértünk. A hibák azonban nem törlik el a fejlődést, miközben igyekszünk hasonlóbbá válni Jézus Krisztushoz. Amint azt Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette: „Jézus Krisztus, Isten Fia, azért halt meg, hogy a hibáink ne kárhoztassanak minket és gátolják meg örökre a haladásunkat. Neki köszönhetően bűnbánatot tarthatunk, és a hibáink nagyobb dicsőséghez vezető gázlókövekké válhatnak.”3 Türelmesnek kell lennünk önmagunkkal, és reményteljesnek kell maradnunk.
Tűzz ki apró célokat!
Lesznek olyan időszakok, amikor csak arra tudunk gondolni, milyen mértékben vallunk kudarcot. Azon tűnődünk, vajon elérjük-e valaha is azt az önuralmat, amelyet szeretnénk. Ilyenkor azonban talán túl sokat várunk magunktól (lásd Móziás 4:27).
Ez nem jelenti azt, hogy fel kell adnunk az önuralom megszerzésére irányuló erőfeszítéseinket. Inkább arra kell összpontosítanunk, amit most el tudunk érni. M. Russell Ballard elnök, a Tizenkét Apostol Kvóruma ügyvezető elnöke azt tanácsolta, hogy „tűzzünk ki rövid távú célokat, melyek jól kiegyensúlyozottak – nem túl sok és nem túl kevés, nem túl magasak vagy túl alacsonyak. Imádkozzatok isteni útmutatásért a céljaitok kitűzésében.”4
Minden egyes apró cél elérésekor idővel látni fogjuk, mennyi mindent értünk el, amikor a célvonal helyett csak a következő lépésre összpontosítottunk.
Alakíts ki egészséges megküzdési módszereket!
Néha úgy birkózunk meg az érzelmekkel, hogy csinálunk valamit, amitől máshogy érezzük magunkat. Amikor például nagyon feszült vagyok, szeretek jóleső, finom ételeket enni. Néha azonban ezek a viselkedésmódok olyan rossz szokásokká válnak, amelyeket nehéz megtörni.
Hasznos, ha átgondoljuk és megértjük a lehetséges mintáinkat. Ha az a szokásom, hogy unalmamban használom a telefonomat, akkor arra összpontosíthatok, vajon miért érzem úgy, hogy unatkozom. Ha más hasznos tevékenységeket végezve is megbirkózhatok az unalommal, akkor könnyebb önuralmat kifejleszteni a telefonozást illetően.
A Szabadító megígérte, hogy a „gyenge dolgok” erőssé válhatnak, amikor Őhozzá jövünk és az Ő isteni segítségét kérjük (Ether 12:27).
Gyakorolj könyörületet önmagad iránt!
Az arra irányuló erőfeszítéseinkben, hogy hasonlóbbak legyünk a Szabadítóhoz, rosszul érezhetjük magunkat, amikor elmaradunk az Ő példájától. Időnként leszóljuk magunkat. Például: Soha nem leszek elég jó! Vagy: Ostoba vagyok! Talán úgy gondoljuk, hogy ezek az üzenetek helyénvaló büntetések, vagy szükségesek ahhoz, hogy jobban ösztönözzük magunkat. Az ilyen üzenetek azonban rombolhatnak és megnehezíthetik a dolgokat – továbbá soha nem Istentől jönnek.
Ha egy jó barát jönne hozzánk, és megosztaná a vágyát, az erőfeszítéseit, hogy jobb legyen, ugyanakkor megosztaná a kudarcait és hiányosságait is, mit mondanánk neki? Nem biztatnánk-e őt, nem mondanánk-e neki, mennyire büszkék vagyunk rá, és nem ünnepelnénk-e az összes apró sikerét?
Nekünk is így kell tennünk magunkkal. Ahelyett, hogy megbüntetnénk magunkat, inkább értékeljük az általunk tett jót, és tekintsünk úgy a hibáinkra, mint lehetőségre, hogy jobbá váljunk.
Isten fiai és leányai vagyunk. Így hát az isteni kilétünkre összpontosíthatunk ahelyett, hogy bármely szokásunk vagy gondunk alapján címkéznénk fel magunkat. Mennyei Atya annyi második esélyt kínál nekünk, amennyire csak szükségünk van (lásd Ésaiás 55:7). Törekedhetünk arra, hogy ezt mi is megtegyünk saját magunk felé.
A Szabadító a mi erőnk
Ma talán lehetetlennek tűnik, de idővel jobbá válhatunk. A Szabadító azt ígérte nekünk, hogy ha megtesszük a részünket, a szövetség ösvényén maradunk, és mindvégig kitartunk, akkor az Ő kegyelme elegendő számunkra (lásd Ether 12:27). Csak tovább kell próbálkoznunk, továbbra is hinnünk kell, és türelmesen bíznunk kell az Úrban (lásd Ésaiás 40:31). Számomra ez annyira megnyugtató! Miközben azon dolgozunk, hogy jobbá tegyük magunkat, az Úr valóban meg fog erősíteni és utat fog mutatni nekünk.