Reményem a pornográfiától mentes életre

Csakhogy elkezdtem késztetéseket érezni arra, hogy segítséget kérjek. Egymagam mindössze annyi akaraterőt tudtam összekaparni, hogy rövid ideig kibírjam pornográfia nélkül.

Amikor végre őszinte voltam a püspökömmel és a legjobb barátommal, ők együttérzőek voltak, és segítettek nekem az önmegtartóztatásban. Elmentem misszióba, és a misszióelnököm segítségének köszönhetően nem volt semmi gond, amíg a missziós területen voltam.

Egy héttel a hazatérésem után azonban elkezdődött a Covid-világjárvány. Egyedül, szorongva és depressziósan visszatértem a régi szokásomhoz. Szinte mindennap küszködtem, de megtanultam megnyílni ezzel kapcsolatosan, és ismét a szeretteimhez fordultam segítségért.

Elkezdtem járni a Brigham Young Egyetemre. Tudtam, hogy ellenőrzés alá kell vonnom ezt a gondomat, de még amikor minden tőlem telhetőt megtettem, akkor is megbotlottam, ha egyedül voltam és szorongtam. Minden alkalommal, amikor próbálkoztam és kudarcot vallottam, úgy éreztem, mintha elölről kellene kezdenem. Olvastam a szentírásaimat, állandóan imádkoztam, és minden tőlem telhetőt megtettem, hogy megtaláljam a kapcsolatot Krisztussal, de kezdtem elveszíteni a reményt. A pornográfia számos módon akadályozta a fejlődésemet az életben, különösen lelkileg.

Aztán rátaláltam egy klubra a BYU-n, ahol a pornográfiával küszködő hallgatók találkozhattak és támogathatták egymást. Az emberek, akikkel kapcsolatba kerültem, nagyon szeretetteljesek és támogatóak voltak. Kezdettől fogva segítettek újra feléleszteni bennem a reményt a pornográfiától mentes életre.

Kép

a Szabadító keze egy másik ember kezét fogja

Christ Raising the Daughter of Jairus [Krisztus feltámasztja Jairus leányát] (részlet). Készítette: Greg K. Olsen

A törekvés kulcsfontosságú

A hit, a remény, és egy csoport, ahol mindennap felelősséggel tartoztunk egymásnak, segített nekem abban, hogy hosszabb időn át kezdjek el tartózkodni a pornográfiától. Eltelt egy hét pornográfia nélkül, aztán kettő, aztán egy hónap. Korábban elérhetetlen hosszúságú időszakokra maradtam sikeres. Ez egy igazi csoda volt! Megtanultam, hogy a fejlődésemhez apró célokat kell kitűznöm a mindent vagy semmit szemlélete helyett.

Teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy a pornográfia leküzdéséhez vezető utamnak még nincs vége. A pornográfiahasználat összetett dolog, és gyakran kielégítetlen szükségletekből, vagy egyéb, a mélyben meghúzódó és megoldásra váró gondokból fakad. A nagy számok törvénye alapján persze ismét megbotolhatok, de a gondolkodásmódom megváltozott.

Folyton törekszem. Mindennap törekszem arra, hogy világi és lelki forrásokhoz és Jézus Krisztushoz forduljak, hogy segítsenek jobbá válnom. Minden alkalommal, amikor úgy döntök, hogy elfordulok a pornográfiától, a pislákoló reményem egyre növekszik, és ez az érzés bámulatos.

Korábban azt gondoltam, hogy szörnyű ember vagyok, amiért ilyen gonddal küszködöm, de Bradley R. Wilcox fivér, a Fiatal Férfiak Általános Elnökségének a második tanácsosa megosztott néhány gondolatot, amelyek reményt adnak nekem: „Némelyek tévesen azt az üzenetet kapják, miszerint nem érdemesek arra, hogy teljes mértékben részt vegyenek az evangéliumban, mert még nem teljesen szabadultak meg a rossz szokásaiktól. Isten üzenete az, hogy az érdemesség nem egyenlő a hibátlansággal. Az érdemesség őszinteséget és próbálkozást jelent. Őszintének kell lennünk Istennel, a papsági vezetőkkel, valamint másokkal, akik szeretnek minket, továbbá igyekeznünk kell betartani Isten parancsolatait, és soha nem feladni csak azért, mert elbotlunk.”¹

A beszédében szereplő fiúhoz hasonlóan, aki a pornográfiával küszködött, én is „apró, elérhető célok[at]” igyekszem elérni, a „lépésenkénti növekedésre” összpontosítva „a mindent vagy semmit elvárások…” helyett.²

A szeretetteljes egyházi vezetőktől és barátoktól kapott segítségnek köszönhetően tettem meg nagy utat a pornográfia leküzdésében. Emellett bizonyos szent szokások is segítettek nekem. Amikor a leginkább küszködtem, gyakran éreztem magam érdemtelennek arra, hogy lelki gyakorlatokban vegyek részt; tévesen azt hittem, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus szégyellnek engem. De megtanultam, hogy Ők mindig szeretetteljesen arra kérnek, forduljak Hozzájuk a szentírásokon, az imán és a templomi hódolaton keresztül, hogy hozzáférhessek az Ő gyógyító hatalmukhoz, különösen a legsötétebb pillanataimban.

Semmi kétségem sincs afelől, hogy miközben továbbra is törekszem, egy nap majd visszatérhetek Mennyei Atyámhoz, tudván, hogy minden tőlem telhetőt megtettem. És a Szabadítóm, Jézus Krisztus lábainál fogok zokogni, amiért lehetővé tette ezt. Elmondhatatlanul hálás vagyok az Ő engesztelése ajándékáért, és minden lehetőségért, amelyet Ő ad nekem, miközben én tovább próbálkozom.

Ha rászoktál a pornográfia használatára, tudnod kell, hogy nem vagy egyedül. Ne add fel! A szokás legyőzéséhez vezető út időt, hitet és erőfeszítést igényel. Azonban már maga a tény is, hogy segítségért folyamodsz, azt jelenti, hogy a helyes ösvényen jársz. Fordulj Istenhez. Fordulj azokhoz, akik szeretnek téged. Kérj segítséget. Légy őszinte és alázatos. Tudasd az egyházi vezetőiddel, hogy küszködsz.

Jézus Krisztus veled van, miközben törekszel felülkerekedni, függetlenül attól, hogy ez hány próbálkozásba kerül. Ismeri a jó szívedet és az isteni értékedet. Az arra irányuló erőfeszítéseid, hogy előre törekedj, rengeteget jelentenek Neki, és amikor hitet gyakorolsz, Ő ki fogja nyújtani az irgalmas karját feléd, hogy segítsen felülkerekedned a gyengeségeiden (lásd Ether 12:27). Amint azt Russell M. Nelson elnök megígérte: „A Jézus Krisztusba vetett hit az ebben az életben a rendelkezésünkre álló legnagyobb hatalom. Minden lehetséges azoknak, akik hisznek.”³