Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Tönkretette-e a pornográfia azon képességemet, hogy szeretetet érezzek és adjak?
Megbántam a pornográfiahasználatot, de még mindig nem gyógyultam meg.
14 éves koromban rájöttem, hogy már rám is rossz hatással van a pornográfia. Mindig azt mondogattam magamnak: „Tudom, hogy ez nem jó. Abba kell hagynom.”
De mégis újra és újra ugyanabban a csapdában találtam magam. Néhány évig küszködtem ezzel a körforgással. Miután számos próbálkozást tettem arra, hogy abbahagyjam, tudtam, hogy egyedül nem tudom legyőzni ezt a szokást. Mivel tudtam, hogy a próféták mindig is figyelmeztettek minket, hogy tartózkodjunk attól, szégyelltem bárkihez segítségért fordulni, beleértve a Szabadítómat is. Túl sokszor rontottam el. Úgy éreztem, hogy nem érdemlem meg a megváltást. Végül azonban úgy döntöttem, hogy segítséget fogok kérni.
Amikor a püspökömhöz fordultam a küszködéseimmel kapcsolatban, ő szeretettel válaszolt. De elkezdtem felismerni valamit: a pornográfiával való küszködésem elhomályosította azon képességemet, hogy felismerjem és befogadjam a szeretetet – hogy szeressem magamat, szeressek másokat, és szeressem Istent.
Miután éveken át hazugságok csapdájában voltam, azt gondoltam, ha bárki is tudná, mivel küszködöm, akkor nem szeretne engem. Azt is gondoltam, hogy a szeretet időleges és nem valóságos.
Idővel – miután bűnbánatot tartottam, jobb szokásokat alakítottam ki, valamint önuralmat és egészséges gondolkodási mintákat gyakoroltam – elkezdtem felismerni, hogy Jézus Krisztus érezte a szenvedésemet, és hogy Ő és Mennyei Atya képesek megbocsátani nekem. Kezdtem reményt érezni a szégyen helyett. De időbe telt ugyanolyan módon megtapasztalni a szeretetet.
Érezni és megosztani Isten szeretetét
Néhány évvel később misszióba mentem! Nagyon boldog voltam, hogy a Szabadítómat szolgálhatom, de a titkos küszködésem visszamaradt hatásai megmutatkoztak misszionáriusként is. Továbbra is küszködtem azzal, hogy szeressek másokat és érezzem a szeretetet, különösen Mennyei Atyámtól.
Még mindig nem bocsátottam meg magamnak. Még mindig úgy gondoltam, hogy nem vagyok szerethető, annak ellenére, hogy oly keményen dolgoztam a múltbéli szokásom leküzdésén. Féltem sebezhetőnek lenni, illetve féltem a fájdalom, csalódás és szenvedés miatt bármiféle szeretetet beengedni az életembe. Így aztán gyakran zártam ki az embereket, és nem engedtem, hogy közel kerüljenek hozzám.
Az egyik este, amikor kétségbeesetten magányosnak éreztem magam, térdre ereszkedve könyörögtem Mennyei Atyához segítségért. Kifejeztem Neki, mennyire bánt, hogy félek szeretni magamat, szeretni Őt, és annyira szeretni a gyermekeit, amennyire szeretném.
Miközben könnyeztem, egy világos és gyengéd benyomást éreztem az elmémben. Éreztem, amint Isten azt mondja nekem, hogy rendben van az, ha mélyen szeretünk. Ez a szeretet egy ajándék, amelyet Ő adott nekem – egy olyan tehetség, amelyet elrejtettem. Késztetést éreztem arra, hogy használjam és gyarapítsam. Ahogy Isten irántam való szeretete soha nem fogy ki, úgy nekem is mélyebben kellett szeretnem.
A Léleknek ez az irgalma minden eddiginél jobban megérintett. Igazán éreztem Mennyei Atya szeretetét – hogy mit jelent az Ő gyermekének lenni. Olyan érzés volt ez, amelyet nem tudok szavakba önteni.
Jobban szerettem volna megosztani ezt a szeretetet másokkal, és megengedni másoknak, hogy megosszák azt velem. Imádkoztam lehetőségekért a szeretet e képességének az elmélyítésére, és idővel sok tapasztalattal áldattam meg, hogy megosszam azt a fivéreimmel és nővéreimmel.
A krisztusi szeretet mindent megváltoztathat
Megbántam a pornográfiahasználatot, de még mindig meg kellett gyógyítanom a szívemet. Ez a gyógyulás pedig nem azonnal történt – a Szabadító hatalma abból fakadt, hogy kerestem Őt a szentírásokban található igazságok tanulmányozásával és buzgón imádkoztam segítségért. Elkezdtem elhinni, hogy Ő és Mennyei Atya eléggé szeretnek engem ahhoz, hogy megváltást ajánljanak nekem. Éreztem, amint lassan távolodik a fájdalmam és az önutálatom.
Az élet fájának a története az 1 Nefi 8-ban megtanította nekem, hogyan kereshetem Jézus Krisztust. Mindenki máshol tart az életben. Néha időbe telik megtalálni az Őhozzá vezető utunkat. De tudom, hogy örökkévaló öröm vár ránk, miközben lépéseket teszünk az Őhozzá vezető szövetséges ösvényen.
A hibák nem határoznak meg minket. Sátán azt akarja, hogy azt gondoljuk, senki nem szeret minket, és méltatlanná váltunk. De ez nem igaz! Tökéletes szeretettel szeretnek minket. Krisztus pedig segíthet felülemelkednünk a bűneinken.
Sokan vannak, akik a pornográfiával vagy más, általuk nem kívánt szokásokkal küszködnek, és gyakran, mint az én esetemben is, ezek a szokások titokban és elszigeteltségben burjánzanak. Azt azonban láttam, hogy a krisztusi szeretet mindent megváltoztathat azok számára, akik küszködnek.
Mi, akik küszködünk, először őszinteség által kereshetjük a világosságot. Az erős, igazlelkű kapcsolatok kialakítása Mennyei Atyával, Jézus Krisztussal, a családoddal és a barátaiddal a leghasznosabb áldás lehet azon erőfeszítéseidben, hogy jobb szokásokat alakíts ki és Krisztushoz jöjj.
Amikor a pornográfiával küszködőkhöz szólt, Ulisses Soares elder a Tizenkét Apostol Kvórumából szeretetteljesen ezt tanácsolta:
„A felhívás, hogy jöjjünk a Szabadítóhoz, reményt jelent. […] Amikor elfogadjuk ezt a felkérést, megalázkodunk Őelőtte. […] És mit jelent megalázkodnunk Őelőtte? Talán azt jelenti…, hogy segítséget kérünk a vezetőinktől, a rokonainktól, a családunktól, vagy akár egészségügyi szakemberektől. […] Azt is jelenti, hogy soha nem szabad feladnunk a próbálkozást. Senki sem tökéletes. Mindannyian követünk el hibákat. […] Az Úr tökéletes szeretettel van mindannyiunk iránt. Megérti a gyötrelmeinket, a kihívásainkat és a gondjainkat.
Ha tehát Őhozzá fordítjuk a szívünket…, az Úr megbocsáthat nekünk, megölelhet, szerethet, megérthet minket, és segíthet valamint erőt adhat ahhoz, hogy soha ne adjuk fel. Ne feledd, hogy az Úr kegyelme rendelkezésre áll azelőtt, aközben és »mindaz után, amit meg tud[sz] tenni« [2 Nefi 25:23].”1
Nem kell szégyenben bujkálnunk – kinyújthatjuk a kezünket, őszinték lehetünk és segítséget kérhetünk. Az segített a leginkább kigyógyulnom a pornográfiahasználatból és az utóhatásaiból, hogy tudtam, Mennyei Atya és a körülöttem lévők szeretnek; mert ez a tudás segített meglátnom, hogy megváltható, szerethető és Krisztus segítségére érdemes vagyok.
Mindannyian azok vagyunk, amint keressük Őt.