Máté 26; Márk 14; Lukács 22; János 18

Miért vezette be a Szabadító az úrvacsorát? Miért veszünk hetente az úrvacsorából? Milyen lehetséges válaszokat találhatnak erre az osztály tagjai a Máté 26:26–29; Lukács 22:7–20; Tan és szövetségek 20:75–79-ben; valamint a Hűek a hithez 204–206. oldalán? A Hűek a hithez például azt tanítja, hogy az úrvacsora Krisztus áldozatáról emlékezik meg, mely betöltötte Mózes törvényét. Az osztállyal közösen fel is olvashatjátok az úrvacsorai imákat, és megkérheted őket, hogy azonosítsák be, milyen szövetségeket kötünk a szertartás részeként. Hogyan segíthetnénk valaki másnak megérteni, hogy mit jelentenek ezek a kötelezettségek? Milyen hatással kellene lennie a hét során hozott döntéseinkre annak, hogy részt veszünk az úrvacsorán?

Kép

fiatal nő vesz az úrvacsorából

Valószínűleg javára válik az osztály tagjainak, ha meghallgatják egymás arra vonatkozó ötleteit, hogy mi módon emlékezzenek a Szabadítóra az úrvacsora alatt és a hét folyamán (lásd T&Sz 6:36–37). Megkérheted őket, hogy mondják el, mi segít nekik és a családjuknak emlékezni a Szabadítóra és betartani a szövetségeiket. Az e heti olvasnivaló mely versei mélyítik el az úrvacsora iránti tiszteletünket? További gondolatokat illetően azzal kapcsolatban, hogy mi módon emlékezzünk a Szabadítóra, lásd Gerrit W. Gong: Őrá mindenkor emlékezni. Liahóna, 2016. máj. 108–111.

Ez a beszélgetés jó lehetőséget adhat arra, hogy az osztály tagjaival áttanulmányozzátok az úrvacsora jelképrendszerét. Hogyan segíthetnek nekünk ezek a jelképek a Szabadítóra összpontosítani a szertartás alatt? Mit tanítanak nekünk ezek a jelképek Őróla és az Őhozzá fűződő kapcsolatunkról?

Az úrvacsoráról szóló beszélgetés végén adhatsz néhány percet az osztály tagjainak annak átgondolására és leírására, hogy a jövő heti úrvacsorára készülve minek a megtételére éreznek késztetést. Ezen élmény lelkiségének emeléséhez egy úrvacsorai himnuszt is lejátszhatsz, amíg az osztály tagjai gondolkoznak.

A Szabadító példája abban, ahogyan alávetette magát az Atya akaratának, segíthet az osztályod tagjainak, amikor ugyanezt kell tenniük. Gondolatébresztőként megkérheted az osztály egyes tagjait, hogy mondjanak egy olyan alkalmat, amikor alávetették magukat valaminek, amiről tudták, hogy azt Isten várja el tőlük. Mi motiválta őket e dolgok megtételére? Kérd meg az osztályt, hogy olvassák el a Máté 26:36–42-t, és gondolják át, miért volt hajlandó a Szabadító alávetni az akaratát az Atya akaratának. Hogyan áld meg minket végső soron az, ha alávetjük az akaratunkat Istennek?

Átgondolhatjátok az Istennek történő alávetés tantételét azzal, ha az osztály egyik felét megkéred a Móziás 3:19, a másik felét pedig a 3 Nefi 9:20 elolvasására. Mit tanítanak ezek a versek arról, hogy mit jelent alávetni magunkat Istennek? Hogyan tesszük ezt? Az osztály tagjai átgondolhatják, mi módon tudnák a jövő héten alávetni az akaratukat Istennek. Az idézet Neal A. Maxwell eldertől a További források részben kiegészítheti ezt a beszélgetést.

Életünk során sok evangéliumi tanítást hallunk, de időnként kísértést jelenthet azt gondolni, hogy ezek a tanítások leginkább másokra vonatkoznak. A Máté 26 átbeszélése segíthet nekünk felülkerekedni ezen a hajlamon. A beszélgetés elkezdéséhez párokra oszthatod az osztályt, és az egyiküket megkérheted a Máté 26:20–22, a másikukat pedig a 31–35. versek elolvasására. Kérd meg őket, hogy hasonlítsák össze a tanítványok reakcióját ebben a két történetben. Milyen tanulságokat vonhatunk le abból, ahogyan a tanítványok magukra vonatkoztatták a Szabadító szavait? További tanulságokat illetően lásd Dieter F. Uchtdorf elnök utalását a Máté 26:21–22-re az „Én vagyok-é az, Uram?” című beszédében (Liahóna, 2014. nov. 56–59.).

Megkérheted az osztály tagjait, hogy mondják el, milyen meglátásokra tettek szert Jézus Krisztus engesztelésére vonatkozóan a személyes vagy a családi tanulmányozásuk során.

A Máté 26 leírja, hogy mi történt a Gecsemánéban, de vajon az osztályod tagjai értik-e ennek jelentőségét a saját életükben? Segítségképp felírhatsz a táblára a következőkhöz hasonló kérdéseket: Mi történt a Gecsemánéban? és Miért fontos ez számomra? Az osztály tagjai egyénileg vagy kis csoportokban dolgozva válaszokat kereshetnek ezekre a Máté 26:36–46-ban, az Alma 7:11–13-ban és a Tan és szövetségek 19:16–19-ben. C. Scott Grow elder Az engesztelés csodája című beszédében is találhatnak válaszokat (Liahóna, 2011. máj. 108–110).

A Mormon könyvében Jézus Krisztus engesztelését Jákób „egy végtelen engesztelésnek” nevezi (2 Nefi 9:7). Segíthetsz az osztály tagjainak megérteni ennek jelentését, ha megosztod velük Russell M. Nelson elnök tanításait a További források részből, és megkéred őket, hogy sorolják fel, milyen módokon tekinthető végtelennek a Szabadító áldozata. A következő szentírásokat is elolvashatják, és kiegészíthetik a felsorolásukat: Zsidók 10:10; Alma 34:10–14; Tan és szövetségek 76:24; és Mózes 1:33. Hogyan mutathatjuk ki nagyrabecsülésünket mindazért, amit a Szabadító tett értünk?