Máté 28; Márk 16; Lukács 24; János 20–21

A lehető legtöbb embernek lehetőséget adhatsz annak elmondására, hogy mit tudtak meg a feltámadásról, ha adsz az osztály tagjainak néhány percet a múlt heti olvasnivaló és a Kalauz a szentírásokhoz feltámadás szócikkének áttekintésére, és azon igazságok leírására, amelyeket megtudtak a feltámadásról. Mondják el, hogy mit írtak le, és buzdítsd az osztály tagjait, hogy tegyék fel a kezüket, ha valaki olyan igazságot oszt meg, amely hasonlít az általuk leírtakhoz. Miért fontosak számunkra ezek az igazságok? Milyen hatással van a Mennyei Atyánkkal és Jézus Krisztussal kapcsolatos érzéseinkre annak tudata, hogy fel fogunk támadni? Ha megmutatod a “He Is Risen” [Feltámadott] című zenés rövidfilmet (LDS.org), az segíthet meghívni a Lelket ebbe a beszélgetésbe.

Segíts az osztály tagjainak észrevenni az összefüggéseket saját tapasztalataik és a tanítványok Emmausba vezető úton szerzett tapasztalata között: rajzolj fel a táblára egy utat, és kérd meg az osztály tagjait, hogy írjanak az út mellé részleteket a Lukács 24:13–35-ben található beszámolóból. Az út másik oldalára pedig felírhatnak olyan párhuzamokat, amelyeket a Jézus Krisztus követőiként szerzett saját tapasztalataik kapcsán észrevesznek. Például az út egyik oldalára odaírhatják, hogy szemeik visszatartóztatának (Lukács 24:16), a másik oldalára pedig, hogy időnként nem ismerjük fel életünkben az Úr hatását.

Van két olyan himnusz, mely a Lukács 24:13–35-ön alapszik: Maradj velem, az est leszállt és Maradj velem (Himnuszok, 100., 101. sz.). Hogyan használhatnád ezeket a himnuszokat arra, hogy segíts az osztály tagjainak mélyebb jelentésre lelni a szentírásbeli beszámolóban?

A parancsolat, melyet a feltámadt Szabadító adott az apostolainak, hogy prédikálják az evangéliumát, vonatkozhat ránk is napjainkban. Hogyan segíthetsz az osztályod tagjainak észrevenni, hogy mi a szerepük az evangélium prédikálásában? Kérheted őket, hogy képzeljék el, hogy egy olyan családtagnak vagy barátnak adnak tanácsot, aki éppen teljes idejű misszióba indul. Mit oszthatnánk meg a Szabadítónak az apostolaihoz intézett szavaiból? Hogyan vonatkoztathatjuk ugyanezeket a szavakat az arra irányuló erőfeszítéseinkre, hogy megosszuk az evangéliumot?

Lehetnek az osztályodnak olyan tagjai, akik együtt éreznek Tamással, aki látni kívánta a feltámadt Urat, mielőtt hitt volna. A vasárnapi iskolai osztályod olyan helyszín lehet, ahol az osztály tagjai meg tudják erősíteni egymás hitét olyan dolgokban, amelyeket nem láthatnak. Kezdheted azzal, hogy megkérsz valakit Tamás élményének összegzésére a János 20:19–28-ból. A “Blessed Are They That Have Not Seen, and Yet Have Believed” [„Boldogok, a kik nem látnak és hisznek”] című rövidfilmet is megmutathatod (LDS.org). Az osztály tagjai felsorolhatnak a táblán olyan dolgokat, amelyekről azt kéri tőlünk Isten, hogy higgyük el anélkül, hogy látnánk. Ezt követően megkérheted őket, hogy meséljenek olyan élményekről, melyek megerősítették a bizonyságukat ezekről a dolgokról. Milyen áldások érték az osztály tagjait, amikor hitet gyakoroltak?

Mi segíthet az osztályod tagjainak abban, hogy elfogadják a Szabadító felkérését, mely szerint legeltessük az Ő juhait? Kezdheted azzal, hogy megkéred őket a János 21:15–17 magukban történő elolvasására úgy, hogy Simon nevét a sajátjukéval, a „bárányaim” és a „juhaim” szavakat pedig olyan emberek nevével helyettesítik, akiknek szolgálatát az Úr érzéseik szerint elvárja tőlük – például olyan emberekével, akiket házi- vagy látogatótanítanak, akik a szomszédságukban laknak, vagy akiket a munkahelyükön vagy az iskolában ismernek. Az osztály tagjai pár perc elteltével mondják el, milyen benyomások érték őket. Mit jelent a Szabadító bárányait és juhait legeltetni? A Russell M. Nelson elnöktől és Marvin J. Ashton eldertől származó idézetek a További források részben segíthetnek megválaszolni ezt a kérdést.