Apostolok cselekedetei 16–21

• Mivel az Apostolok cselekedetei 16–21 Pál két missziós útjáról szól, az osztály tagjai megtudhatják ezekből a fejezetekből, hogyan tegyenek bizonyságot Jézus Krisztusról és osszák meg eredményesen az evangéliumát. Az e témával kapcsolatos beszélgetés ösztönzéséhez megkérheted az osztály néhány tagját, hogy készüljön fel olyan meglátások megosztására, amelyeket az Apostolok cselekedetei 16–21-ből kaptak az evangélium megosztására vonatkozóan. A beszélgetés elmélyítéséhez megoszthatnak néhány kijelentést egy, a misszionáriusi munkáról szóló közelmúltbeli általános konferenciai beszédből. Saját maguk is kereshetnek ilyet, vagy javasolhatod nekik a „További források” részben található beszédeket.

• E fejezetek egyik fő üzenete a Szentlélek fontos szerepe az evangélium megosztásában. Az osztály tagjai utánanézhetnek például annak, hogy miként segítette a Szentlélek Pált és Silást az Apostolok cselekedetei 16:6–15-ben. Elolvashatják a 2 Nefi 33:1-et és a Tan és szövetségek 42:14-et is, és elmondhatják, milyen igazságokat találnak annak fontosságáról, hogy az evangélium megosztásakor velünk legyen a Lélek (lásd még Dallin H. Oaks elder kijelentését a „További források” részben). Az osztály tagjai olyan tapasztalatokról is mesélhetnek, amikor a Szentlélek irányította őket az evangélium megosztására irányuló erőfeszítéseikben. Milyen élményekben volt már részünk, amikor megosztottuk az evangéliumot valakivel, akit az Úr hozott az utunkba? (Lásd még Prédikáljátok evangéliumomat! 3–4.)

• Hogyan segíthetnek Pál tapasztalatai az osztályod tagjainak abban, hogy bátrak legyenek, amikor késztetést éreznek bizonyságuk megosztására? Közösen át is nézhettek néhány olyan szentírásbeli beszámolót, melyekben Pál bizonyságot tesz, például Macedóniában (lásd ApCsel. 16:19–34), Athénban (lásd ApCsel. 17:16–34) és Korinthusban (lásd ApCsel. 18:1–11). Milyen bizonyítékait látjuk Pál bátorságának és merészségének? Milyen tanokat tanított (és értett meg) Pál, amelyek magabiztossá tették az üzenete kapcsán? Miért félünk időnként megosztani az evangéliumot, és hogyan győzhetjük le ezt a félelmet? Teljes idejű misszionáriusok is ellátogathatnak az osztályodba, és elmondhatják, hogyan kaptak és kapnak bátorságot a bizonyságtételhez. Buzdítsd az osztály tagjait, hogy gondoljanak egy olyan módra, amely által követni tudják Pál példáját, és bátrabbak lehetnek a Krisztusról való bizonyságuk megosztásában.

• A Mars-dombon Pál az emberek egy olyan csoportját tanította Mennyei Atyánkról, akik nem nagyon ismerték Isten igaz természetét. E tanítások beható tanulmányozásához az osztály tagjai elolvashatják az Apostolok cselekedetei 17:24–31-et, és felírhatják a táblára, milyen igazságokat találnak Mennyei Atyáról, az Őhozzá fűződő kapcsolatunkról, valamint az egymáshoz fűződő kapcsolatainkról. Milyen élményeket tudnának az osztály tagjai elmesélni, melyek során érezték Pál kijelentésének igazságát, mely szerint Isten „nincs messze egyikőnktől sem” (27. vers)?

• E versek közös megvizsgálása során megbeszélhetitek a 29. versben tanított igazságot, mely szerint „Istennek nemzetsége vagyunk”, vagyis Mennyei Atyánk a lelkünk szó szerinti atyja. Ehhez felírhatod a táblára, hogy Mivel Isten gyermekei vagyunk és Ha nem tudnánk, hogy Isten gyermekei vagyunk. Kérd meg az osztály tagjait, hogy mondjanak javaslatokat e mondatok befejezésére. Mit tanít nekünk Istenről például annak ténye, hogy Isten gyermekei vagyunk? Mit tanít magunkról? Mit tanít arról, hogy miként bánjunk egymással? Miben lenne más az életünk akkor, ha nem tudnánk, valójában milyen kapcsolat fűz minket Istenhez? Ez annak megbeszéléséhez is vezethet, hogy miként segíthetünk másoknak megérteni, hogy ők Isten gyermekei. A Dallin H. Oaks eldertől származó idézet a További források részben kiegészítheti ezt a beszélgetést.

• Az Apostolok cselekedetei 19 jól kihangsúlyozza, mennyire fontos a keresztelésünk utáni konfirmáció. Megoszthatod a következő idézetet Joseph Smith prófétától: „A víz általi keresztelés csak fél keresztség, és semmire sem jó a másik fele nélkül – vagyis a Szentlélek általi keresztség nélkül” (vö. Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith. 98.). Hogyan erősítik meg Pálnak az Apostolok cselekedetei 19:1–7-ben található tanításai Joseph Smith kijelentését? Az osztály tagjainak az is hasznára válhat, ha a Szentíráskalauz keresztel, keresztelés szócikkét átnézve igyekeznek megtudni még többet a Szentlélek ajándéka befogadásának áldásairól.

• Dallin H. Oaks: A visszaállított evangélium megosztása. Liahóna, 2016. nov. 57–60.

• David A. Bednar: Jöjjetek, és lássátok meg! Liahóna, 2014. nov. 107–110.

• Neil L. Andersen: Isten tanúja. Liahóna, 2016. nov. 35–38.

• Mervyn B. Arnold: Mentésre fel: képesek vagyunk rá! Liahóna, 2016. máj. 53–55.

• S. Gifford Nielsen: Az Úr stratégiai tervének meggyorsítása. Liahóna, 2013. nov. 33–35.

A család: Kiáltvány a világhoz örök igazságokat tanít az Istenhez fűződő kapcsolatunkról: „minden emberi lény – férfi és nő – Isten képmására teremtetett. Mindegyikük mennyei szülők szeretett lélekfia vagy lélekleánya, és mint ilyenek, isteni természettel és rendeltetéssel rendelkeznek” (Liahóna, 2010. nov. 129.).

Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából beszélt annak fontosságáról, hogy elsősorban és leginkább Isten lélekgyermekeként tekintsünk magunkra:

„Legyetek óvatosak, amikor saját magatokat jellemzitek! Nem minősíthetitek vagy jellemezhetitek ugyanis magatokat valamilyen időleges tulajdonsággal! Az egyetlen és legfontosabb tulajdonság, amelynek meg kell határoznia bennünket, az az, hogy Isten fiai és leányai vagyunk. Ez a tény felülmúlja az összes többi tulajdonságot, beleértve a faji, foglalkozásbeli, fizikai jellemvonásbeli, elismertségbeli, sőt még a vallási hovatartozásbeli jellemzőket is. […]

Önrendelkezésünk van, és bármilyen tulajdonságot választhatunk, hogy jellemezzük saját magunkat. De tudnunk kell, hogy amikor egy olyan tulajdonságot választunk saját magunk jellemzésére vagy bemutatására, mely ideiglenes vagy lényegtelen az örökkévalóság szempontjából, akkor háttérbe szorítjuk azt, ami a legfontosabb jellemzőnk, és felnagyítjuk azt, ami viszonylag jelentéktelen. Ez rossz útra vezethet bennünket, és hátráltathatja örökkévaló fejlődésünket” (“Be Wise” [Brigham Young University–Idaho devotional, Nov. 7, 2006], byui.edu).