Apostolok cselekedetei 22–28

• Pál Festusnak és Agrippa királynak tett bizonysága lehetőséget adhat annak megbeszélésére, hogy mit jelent bizonyságot tenni. Kezdheted azzal, hogy az osztály tagjait megkéred az Apostolok cselekedetei 22:1–21 és 26:1–29 áttekintésére. Mit tanulhatunk Pál példájából a bizonyságtételről? Milyen további tantételeket ismerhetünk meg a bizonyságtételről az M. Russell Ballard eldertől származó idézetből a További források részben? A Bizonyság (Himnuszok, 79. sz.) című himnusz eléneklése vagy lejátszása segíthet elhozni a Lelket a beszélgetésbe.

• Az osztály tagjai saját meglátásokra is szert tehettek Pál Festus és Agrippa király előtt tett bizonyságának tanulmányozása során. Kérd meg őket, hogy mondják el ezeket. Mire figyelmeztethet minket az, ahogyan Agrippa király Pál bizonyságára reagált? (Lásd Apostolok cselekedetei 26:28.) Az osztály tagjainak más olyan bizonyságok is eszükbe juthatnak a szentírásokból, amelyek inspirálták őket. (A példák közé tartozik Jób 19:25–27; 2 Nefi 33:10–15; Alma 5:45–48; és T&Sz 76:22–24.) Beszélhetnek olyan élményekről is, amelyek során hatással volt rájuk valakinek a bizonysága.

• Joseph Smith próféta az első látomásról tett bizonyságával kapcsolatos élményeit ahhoz hasonlította, amiben Pálnak volt része Agrippa király előtt (lásd Joseph Smith története 1:24–25). Az osztály tagjai párokban dolgozva összeállíthatnak egy felsorolást arról, hogy miben hasonlít egymásra Isten e két szolgája. Hogyan segít nekünk ez a tevékenység megérteni, hogy miként osszuk meg a bizonyságunkat akkor is, amikor nagyon nehéz ezt megtenni?

• Bár Pál nem kereste azt a lelki tanúbizonyságot, amelyet a Damaszkuszba vezető úton kapott, élete hátralevő részét azzal töltötte, hogy bizonysága megőrzésén és megvédésén munkálkodott (lásd ApCsel. 22:10, 14–16; 26:19). Pál példája segíthet az osztályod tagjainak megérteni azt, hogy a bizonysághoz munkára és áldozatra van szükség. Az erről szóló beszélgetést indíthatjátok azzal, hogy az osztály egyik tagja elmondja, milyen erőfeszítéseket tett azért, hogy képzett zenész, művész vagy sportoló legyen. Miben hasonlít egy ilyenfajta jártasság kialakítása a bizonyság megszerzéséhez és megerősítéséhez? Milyen erőfeszítéseket kell tennünk a bizonyság elnyeréséhez és megerősítéséhez? (Lásd még Alma 5:46.)

• Az Úr „szolgává” hívta el Pált (ApCsel. 26:16), de vajon mit jelent ez a szó? Segíthetsz a tanulóknak alaposabban átgondolni, hogy mi módon szolgálhatnak másoknak, ha felírsz a táblára egy ehhez hasonló kérdést: Mit jelent a szolgálattétel? Kérd meg az osztály tagjait, hogy keressenek válaszokat az alábbi helyeken: Máté 20:25–28; Apostolok cselekedetei 26:16–18; 3 Nefi 18:29–32; Szentíráskalauz: szolgál, szolgálatot végez, scriptures.lds.org. Miközben elmondják, hogy mit találtak, buzdítsd őket annak megbeszélésére, hogy milyen módokon szolgálhatunk mindannyian másokat, többek között az egyházi elhívásainkban is.

• David L. Beck testvér beszélt a papságviselők mások szolgálatára irányuló feladatáról, és a meglátásai közül sok vonatkoztatható mindazokra, akik az egyházban szolgálnak (lásd A szolgálatra irányuló szent kötelességetek. Liahóna, 2013. máj. 55–57.). Mit tanít például nekünk Chy Johnson története mások szolgálatáról? A “The Miracle of the Roof” [A tető csodája] (LDS.org) című rövidfilm is jó példa a szolgálattételre. Milyen más példákat tudnak még mondani az osztály tagjai? Adj időt az osztály tagjainak annak kigondolására, hogy kinek szolgálhatnának ezen a héten, és hogy tudnák ezt megtenni.

• Az osztályod tagjainak lehettek már olyan élményeik, amikor annak ellenére is követték a próféták útmutatását, hogy az különbözött a világi szakemberek tanácsától vagy a körülöttük lévő emberek véleményétől. Kérd meg az osztály néhány tagját, hogy jöjjön felkészülten ilyen élmények megosztására. Ezt követően kérd meg az osztály tagjait, hogy mondják el, hogyan reagáltak a hajón lévő emberek, amikor Pál azt prófétálta, hogy bántódás és nagy kár éri majd a hajót (lásd ApCsel. 27:10). Miben hasonlít erre az, ahogyan napjainkban némelyek a prófétai tanácsra reagálnak?

• Mit tanulhatunk az Apostolok cselekedetei 27-ből az Úr prófétáinak követéséről? A További források részben található idézet Ronald A. Rasband eldertől tartalmaz néhány átgondolandó kérdést, és felsorol olyan veszélyeket, amelyekre a mai próféták figyelmeztetnek minket. Milyen áldásokban részesültetek már az élő próféták tanácsának követése által?

M. Russell Ballard elder beszélt Pál bizonyságtételéről Agrippa király előtt, és tanított arról, hogy mit jelent számunkra a bizonyságunkat tenni:

„Bizonyságtételi gyűléseinknek jobban kellene összpontosítaniuk a Szabadítóra, az evangélium tanaira, a visszaállítás áldásaira és a szentírások tanításaira! A történeteket, úti élményeket és előadásokat tiszta bizonyságoknak kell felváltaniuk! Akiket megbíznak azzal, hogy beszéljenek és tanítsanak a gyűléseinken, azoknak olyan tanbéli hatalommal kell tenniük ezt, amely hallható és érezhető is lesz, amely felemeli a lelkeket és építi a népünket. […]

Bár mindig jó hangot adni szeretetünknek és hálánknak, nem az ilyen szavak jelentik azt a fajta bizonyságtételt, mely fellobbantja a hit tüzét mások életében. Bizonyságot tenni annyit tesz, mint »tanúságot tenni a Szentlélek ereje által; személyes tudásra vagy hitre alapozva ünnepélyesen kijelenteni az igazságot« [Szentíráskalauz: bizonyságot tesz, tanúságot tesz, scriptures.lds.org]. Az igazság világos kijelentése változást idéz elő az emberek életében. Ez változtatja meg a szívüket. Ez az, amit a Szentlélek megerősíthet Isten gyermekeinek a szívében” (vö. Tiszta bizonyság. Liahóna, 2004. nov. 41.).

Ronald A. Rasband elder azt tanította:

„[Vezetőink] isteni sugalmazás által lettek elhíva arra, hogy tanítsanak és irányítsanak bennünket, és …figyelmeztetnek minket, hogy ügyeljünk azokra a veszélyekre, melyekkel nap mint nap szembesülünk – kezdve a sabbatnap félvállról vett megtartásával [a családokra leselkedő veszélyeken és] a vallásszabadságot érő támadásokon át egészen az utolsó napi kinyilatkoztatások vitatásáig. Fivérek és nőtestvérek, vajon hallgatunk a tanácsukra? […]

Amint törekszünk előre, azt választva, hogy követjük vezetőink tanácsait és figyelmeztetéseit, azzal azt választjuk, hogy az Urat követjük, miközben a világ egy másik irányba halad. Azt választjuk, hogy erősen kapaszkodunk a vasrúdba, hogy utolsó napi szentek leszünk, hogy az Úr megbízatásában munkálkodunk, és hogy »rendkívül nagy öröm…« tölt el minket [1 Nefi 8:12].

Napjaink egyre fontosabbá váló kérdése világos: az egyház vezetői mellett álltok egy elsötétülő világban, hogy terjeszthessétek Krisztus világosságát?” (vö. Az egyház vezetői mellett állni. Liahóna, 2016. máj. 47–48.).