Rómabeliek 1–6

• Előfordult már az osztályod tagjaival, hogy kigúnyolták őket a hitelveik miatt? Kérd meg őket, hogy olvassák el a Rómabeliek 1:16–17-et, és gondoljanak az Apostolok cselekedeteinek könyvéből olyan esetekre, amikor Pál megmutatta, hogy nem szégyelli az evangéliumot. Milyen dolgok eredményezik azt, hogy nem szégyelljük, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai vagyunk? Kérd meg az osztály tagjait, hogy osszanak meg olyan élményeket, amelyek során nem szégyellték Jézus Krisztus evangéliumát.

• Hogyan mérhetjük fel a saját tanítványságunkat? Pál tanácsa a rómabeliekhez segíthet nekünk szem előtt tartani azt, hogy ne egy teendői lista tételeinek kipipálására összpontosítsunk, hanem a szívre és a lélekre (lásd Rómabeliek 2:29). Segíthetsz az osztályodnak megérteni Pál tanácsát, ha felírod a táblára a Rómabeliek 2:28–29 szövegét. Írd át a zsidó szavakat arra, hogy utolsó napi szent, a körülmetél szó különböző változatait pedig a szövetség, szövetségkötés odaillő alakjaira. Mivel egészíti ki ez a változtatás azt, ahogyan Pál tanításait értelmezzük? Megbeszélhettek néhány példát arra is, hogy milyen dolgokat teszünk egyháztagokként, melyek jelentőségteljesebbek, valamint hatásosabbak akkor, ha szívvel-lélekkel tesszük azokat (lásd Rómabeliek 2:29). Lásd például Jeffrey R. Holland elder beszédét a házitanításról: Az egyház küldöttjei (Liahóna, 2016. nov. 61–67.), vagy Neil L. Andersen elder beszédét a misszionáriusi munkáról: Isten tanúja (Liahóna, 2016. nov. 35–38.).

• Lehetnek az osztályodban olyanok, akiknek segítségre van szükségük, hogy megértsék Pál e fejezetekben található tanításait a hitről, a cselekedetekről és a kegyelemről (lásd még az e heti vázlatot a Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára című kiadványban,valamint a Rómabeliek 4:16 Joseph Smith fordítását a Szentíráskalauz 240. oldalán). Hogyan segíthetsz nekik abban, hogy tanuljanak egymástól? Az alábbi két élethelyzet felvázolásával segíthetsz az osztály tagjainak megérteni, hogy a jó cselekedeteinkre nem szabad érdemességünk bizonyítékaként tekintenünk, viszont Krisztus kegyelmére sem tekinthetünk úgy, mint ami okot ad a hibáink és bűneink mentegetésére. Kérd meg az osztály tagjait, hogy keressenek a Rómabeliek 3:20–31-ben; 5:1–2-ben és 6:1–2, 21–23-ban olyan igazságokat, amelyek segíthetnek Gloriának és Justinnak. A További források részben található mely egyéb tanbéli igazságok segíthetnének nekik megérteni annak fontosságát, hogy egymással párhuzamosan vigyünk véghez igazlelkű cselekedeteket és bízzunk Krisztus kegyelmében? Megkérheted az osztály tagjait, hogy mondják el, mit találtak, vagy el is játszhatjátok a beszélgetést.

Bár igyekeznünk kell követni a parancsolatokat, az Isten törvényei iránti engedelmesség önmagában nem fog megszabadítani bennünket (lásd Rómabeliek 3:27–31). A legjobb erőfeszítéseink ellenére is mindnyájan vétkezünk, és nem érünk fel Isten dicsőségéhez (lásd Rómabeliek 3:23). Ezért mindannyiunknak szüksége van Jézus Krisztusra, akinek a kegyelme lehetővé teszi a bűneink bocsánatát, és képessé tesz minket arra, hogy további jó cselekedeteket vigyünk véghez. Pál tanítását idézve: „A hol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik” (Rómabeliek 5:20).

David O. McKay elnök elmesélt egy analógiát egy fiúról, aki majdnem vízbe fulladt, amikor úszni ment a barátaival: „Szerencsére egyiküknek volt elég lélekjelenléte ahhoz, hogy gyorsan kihúzzon a fűzfakerítésből egy hosszú ágat, és a fuldokló felé nyújtsa, aki elkapta, szorosan megfogta, és megmenekült.

A fiúk mind azt mondták, hogy a kalandvágyó srác annak a fiúnak köszönheti az életét, aki rendelkezésére bocsátotta a kimentés eszközét.

Ez kétségtelen tény; azonban hiába a rendelkezésére bocsátott eszköz, ha a srác nem használja ki azt, ha nem teszi meg a tőle telhető személyes erőfeszítést, akkor a pajtása hősies tette ellenére is megfullad” (David O. McKay, “The Gospel of Work,” Instructor, Jan. 1955, 1).

A keresztény író, C. S. Lewis ezt írta annak kérdéséről, hogy hit vagy cselekedetek által szabadulunk-e meg: „[Ú]gy tűnik számomra, mintha ez a kérdés azt feszegetné, hogy az ollónak vajon melyik szárára van nagyobb szükség” (Keresztény vagyok. Budapest, 2017, Harmat. 197.).

„Amellett, hogy a végső szabadításhoz kegyelemre van szükségetek, életetek minden napján szükségetek van erre a felhatalmazó erőre. Amint szorgalommal, alázattal és szelídséggel közeledtek Mennyei Atyátokhoz, kegyelme által fel fog emelni és erősíteni fog benneteket (lásd Példabeszédek 3:34; 1 Péter 5:5; T&Sz 88:78; 106:7–8). Az Ő kegyelmére támaszkodva képesek lesztek fejlődni és növekedni az igazlelkűségben” (Hűek a hithez. 114.).