1831 novemberében az elderek egy csoportja egy különleges konferenciára gyűlt össze az Ohio állambeli Hiramben. A konferencia egyik témája a Joseph Smith próféta által kapott kinyilatkoztatások megjelentetése volt. A gyűlés ideje alatt az Úr egy kinyilatkoztatást adott Joseph Smithnek, és azt a publikálásra kerülő kinyilatkoztatások könyvének bevezetéseként jelölte meg. Ez a kinyilatkoztatás most a Tan és szövetségek első szakasza. A konferencia során később az Úr azt a kinyilatkoztatást adta, amely most a Tan és szövetségek 67-ben van feljegyezve. Ebben a kinyilatkoztatásban az Úr azokhoz a fivérekhez szólt, akiknek kérdéseik voltak a Prófétán keresztül adott kinyilatkoztatások nyelvezetével kapcsolatban.
Belegondoltál már abba, hogy vajon miért kapnak egyesek bizonyságot evangéliumi tantételekről, mások pedig nem?
1831 novemberében az elderek egy csoportja Joseph Smith prófétával együtt összegyűlt, hogy beszéljenek a Próféta által kapott kinyilatkoztatások megjelentetéséről. Az elderek közül jó néhányan bizonyságot kaptak arról, hogy a kinyilatkoztatások igazak, mások viszont még mindig csak remélték egy ilyen bizonyság elnyerését.
Az 1–2. versekből tanultak alapján egészítsd ki a következő tantételt: Az Úr meghallgatja és ismeri .
Kép
woman praying
Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Hogyan segíthet neked e tantétel ismerete abban, hogy jobbá tedd az imáidat? Azután írj egy olyan élményről, amely segített neked vagy egy ismerősödnek lelki megerősítést kapni evangéliumi igazságokról.
Olvasd el a Tan és szövetségek 67:3-at, és nézd meg, hogy bizonyos elderek miért nem kapták meg az Úr által felajánlott áldást. Meg is jelölheted azokat a kifejezéseket, amelyek megragadják a figyelmedet.
Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Miként akadályozhatja meg áldások elnyerését az, ha engeded, hogy félelem lopózzon a szívedbe? Sorold fel, milyen félelmek akadályozhatják meg az embereket abban, hogy áldásokat kapjanak.
Gondold végig, hogy az Úrnak hatalmában áll segíteni nekünk abban, hogy a félelem helyét a hit vegye át. Hogyan segíthet ennek tudata valakinek, hogy továbbhaladjon a bizonyság elnyerésének folyamatában?
Az Úr kihívást intéz azokhoz, akik kritizálják a kinyilatkoztatásait
Elgondolkodtál már azon, miért kell követnünk az egyházi vezetőinket, még akkor is, ha nem tökéletesek?
Olvasd el a Tan és szövetségek 67 szakaszbevezetését és 5. versét, és nézd meg, hogyan állt hozzá az elderek némelyike a kinyilatkoztatásokhoz. (Ne feledd, hogy Joseph Smith próféta kinyilatkoztatásainak első gyűjteménye a Parancsolatok könyve címet kapta. Később a cím megváltozott a Tan és szövetségekre.) Figyeld meg a szakaszbevezetésben, hogy sok elder „ünnepélyes tanúbizonyságot” tett a kinyilatkoztatások igaz voltáról, azonban „voltak negatív megjegyzések a kinyilatkoztatásokban használt nyelvezetet illetően”. Az 5. vers szerint néhány elder úgy gondolta, hogy képesek „[Joseph Smith] nyelvezetét felülmúlva” kifejezni magukat. Mivel büszkék voltak saját értelmi képességeikre, úgy érezték, hogy az Úr felkent prófétájánál alkalmasabbak arra, hogy kinyilatkoztatásokat írjanak (lásd 2 Nefi 9:28–29).
Olvasd el a Tan és szövetségek 67:4-et, és olvasd el újra az 5. verset. Figyeld meg, miként válaszolt az Úr az elderek aggályaira a kinyilatkoztatások nyelvezetével kapcsolatban.
Szerinted miért volt fontos az eldereknek megérteni, hogy az Úr tudja, hogy hiányosságokkal rendelkező szolgákon keresztül munkálkodik?
Olvasd el a Tan és szövetségek 67:6–9-et, és nézd meg, milyen kihívást tárt az Úr azok elé, akik aggódtak a kinyilatkoztatások nyelvezete miatt.
William E. McLellin elhatározta, hogy elfogadja az Úr kihívását és ír egy kinyilatkoztatást, amely hasonlatos lesz azokhoz, melyeket Joseph Smith próféta kapott. Joseph Smith a következőket jegyezte fel a történetében: „William E. M’Lellin, mint saját megítélése szerint a legbölcsebb ember, akinek több tanultsága volt, mint értelme, megkísérelt egy parancsolatot írni, az Úr parancsolatai közül a legegyszerűbbekhez hasonlót, de kudarcot vallott; hatalmas felelősség az Úr nevében írni. Az elderek, és minden jelenlévő, aki tanúja volt egy ember hiábavaló kísérletének Jézus Krisztus nyelvezetének utánzására, megújult hittel tekintettek az evangélium teljességére, továbbá a parancsolatok és kinyilatkoztatások igazságára, melyeket az Úr adott az egyháznak az én közreműködésem által; és az elderek kifejezték hajlandóságukat, hogy tanúbizonyságot tegyenek ezek igazságáról az egész világnak” (in History of the Church, 1:226).
Ezen esemény után az ott tartózkodó elderek mindegyike beleegyezett abba, hogy aláír egy dokumentumot, mely hivatalosan is bizonyságot tesz a Parancsolatok könyvében található kinyilatkoztatások igaz voltáról.
Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
Szerinted Joseph Smith, aki kevés hivatalos iskolázottsággal rendelkezett, miért tudta megalkotni ezeket a kinyilatkoztatásokat, ugyanakkor a magasan képzett William E. McLellin miért nem volt képes erre?
Mit tanulhatsz ebből a beszámolóból vezetőink elítéléséről a hiányosságaik miatt?
Gondold át, mennyire kötelezted el magad vezetőid igazlelkűségben történő követése mellett, azon hiányosságok ellenére, amelyeket te vagy mások esetleg felfedeznek bennük.
Az Úr tanácsot ad a követőinek, hogy miként készüljenek fel az Isten jelenlétében való megmaradásra
Rajzolj a szentírás-tanulmányozási naplódba egy táblázatot két oszloppal. Az első oszlop fejléce az legyen: Jutalom, a második oszlopé pedig az: Hogyan kapjuk meg a jutalmat? Olvasd el a Tan és szövetségek 67:10–14-et, és keresd meg, milyen jutalmat ígért a Szabadító ezeknek a fivéreknek, és mit kellett tenniük e jutalom elnyeréséért. Írd be a válaszaidat a megfelelő oszlopokba.
E versek szerint mit kellett ezeknek a fivéreknek megtenniük azért, hogy megmaradjanak Isten jelenlétében? (A megmarad szó azt jelenti, hogy kitart, avagy ott marad egy bizonyos helyen.) Ha levetik magukról a féltékenységeket és a félelmeket, és megalázkodnak, akkor képesek lesznek megmaradni Isten jelenlétében.
A Tan és szövetségek 67:13 feljegyzése szerint ezek a fivérek azt a biztatást kapták, hogy tartsanak ki türelmesen, míg tökéletesekké nem lesznek. Olvasd el a következő beszámolót, melyet Dieter F. Uchtdorf elnök mesélt el az Első Elnökségből, és a türelem fontosságáról tanít a tökéletessé válás folyamatában:
Kép
President Dieter F. Uchtdorf
„Az 1960-as években a Stanford egyetem egyik professzora egy egyszerű kísérletbe kezdett, mely során négyéves gyermekek akaraterejét vizsgálta. Eléjük tett egy nagy pillecukrot, majd azt mondta nekik, hogy akár rögtön meg is ehetik, ha viszont várnak 15 percet, akkor még egyet kapnak.
Ezután magára hagyta a gyerekeket, és egy áltükrön át figyelte a történéseket. Néhány gyermek azonnal megette a pillecukrot. Mások csupán pár percig voltak képesek ellenállni a kísértésnek. Csupán 30 százalékuk tudta kivárni az időt” (Legyetek türelemmel! Liahóna, 2010. máj. 56.).
Szerinted a professzor kísérlete és eredményei hogyan vonatkozhatnak a mai fiatalokra?
Uchtdorf elnök ezt követően mesélt a pillecukor-kísérlet eredményeiről:
Kép
President Dieter F. Uchtdorf
„Az idő múlásával azonban [a professzor], nyomon követve a gyermekek fejlődését, felfedezett egy érdekes összefüggést: azok a gyermekek, akik nem tudtak várni, életük későbbi időszakában nehézségekkel küszködtek, és több viselkedésbeli problémájuk is adódott. Azok viszont, akik vártak, törekvőbbek és pozitívabb gondolkodásúak lettek, jobb iskolai jegyeket szereztek, több jövedelemre tettek szert, és kiegyensúlyozottabbak voltak.
Ami egy egyszerű, gyerekekkel és pillecukrokkal végzett kísérletként indult, egy mérföldkövet jelentő tanulmánnyá vált, mely szerint a várakozásra való képesség – vagyis a türelem – egy olyan kulcsfontosságú jellemvonás, mely meghatározhatja, hogy valaki mennyire lesz sikeres az életben.
Néha nehéz várni. Jól tudják ezt a gyerekek és a felnőttek is. Egy gyorséttermekkel, azonnali üzenetváltásokkal, kábeltévén rögtön megrendelhető mozifilmekkel teli világban élünk, ahol pillanatok alatt választ kaphatunk a legnyilvánvalóbb vagy a legbonyolultabb kérdésekre is. Nem szeretünk várni.
[…] A türelem – vagyis azon képességünk, hogy vágyainkat egy időre félretegyük – becses és ritka erény. Azt akarjuk, amit akarunk, mégpedig azonnal. Így a türelem fogalma kellemetlen és időnként keserves dolognak tűnhet.
Türelem nélkül azonban nem járhatunk Isten kedvében, és nem válhatunk tökéletessé. A türelem valóban egy olyan megtisztító folyamat, mely finomítja az értelmet, elmélyíti a boldogságot, a cselekvésre összpontosít, valamint reményt és békét kínál” (Legyetek türelemmel! 56.).
Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Szerinted miért kell türelmesnek lenned az arra tett erőfeszítéseid során, hogy érdemes legyél és megmaradhass az Úr jelenlétében? Szakíts néhány perced az életed olyan területeinek átgondolására, ahol talán türelmesebbnek kellene lenned magaddal vagy másokkal szemben. Ha ez nem kellemetlen neked, akkor írj le egy olyan célt, amelyhez az is hozzátartozik, hogy türelmesebb leszel az arra tett erőfeszítéseidben, hogy tisztábbá válj Isten előtt.
Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:
Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 67-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).
További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: