Nauvoo elhagyása; Az Iowán át vezető út; Tan és szövetségek 136:1–18

Joseph Smith próféta mártírhalála után a Tizenkét Apostol Kvóruma a kvórumelnök, Brigham Young irányítása alatt vezette az egyházat és folytatta az Úr munkáját. A Nauvoo templom befejezésére biztatták a szenteket, és arra, hogy készüljenek a nyugatra vonulásra.

Gondolj egy olyan alkalomra, amikor azért tettél meg valami nehéz dolgot, mert tudtad, hogy az eredmény megéri az erőfeszítést.

Joseph Smith próféta halála után az egyik nehéz feladat, melynek elvégzésére utasítást kaptak a szentek, a Nauvoo templom befejezése volt. A szenteknek nagy áldozatokat kellett hozniuk a Nauvoo templom felépítéséért. A következő bekezdés olvasása közben húzd alá, milyen áldozatokat hoztak a szentek, hogy felépítsék az első templomot Nauvooban:

Az 1844. októberi általános konferencián Brigham Young elnök arra kérte a szenteket, hogy tizedüket és felajánlásaikat szenteljék a templom felépítésére, mire válaszként a Segítőegylet minden tagja heti egy pennyt adott építőanyagokra. A férfiak az idejük egytizedét adták azzal, hogy minden tizedik napon a templomon dolgoztak, megint mások javaik több mint egytizedét adták oda. Joseph Toronto 2500 dollárt adott aranyban Brigham Youngnak, és azt mondta, hogy mindenét oda akarja adni Isten királyságának felépítéséért.

Kép

Nauvoo Temple

Szerinted miért voltak hajlandók a szentek oly sokat áldozni a templom felépítésére?

Bár a szentek áldozatokat hoztak a Nauvoo templom felépítéséért, az üldöztetés megnehezítette a templom befejezését. Az egyház sok ellensége úgy gondolta, hogy ha Joseph Smith prófétát megölik, akkor összeomlik az egyház. Amikor azonban az egyház tagjai hithűek maradtak, az egyház pedig tovább fejlődött, az egyház ellenségei még nagyobb erőfeszítéseket tettek azért, hogy kiűzzék a szenteket Illinois-ból.

A következő bekezdések olvasása közben figyeld meg, mit tettek az egyház ellenségei az egyház elpusztítása reményében:

1844 szeptemberében Levi Williams ezredes, aki részt vett Joseph és Hyrum Smith megölésében, nagyszabású hadjáratot szervezett azzal a céllal, hogy az utolsó napi szenteket kiűzzék Illinois-ból. „Hancock megye nagy farkasvadászataként” hirdette meg ezt (David E. Miller and Della S. Miller, Nauvoo: The City of Joseph [1974], 186). Ennek hallatán Thomas Ford, Illinois állam kormányzója, az állami hadseregből John Hardin tábornokot küldte a megyébe, hogy őrizze a békét.

Egy évvel később, 1845 szeptemberében Williams ezredes vezetésével egy 300 férfiból álló csőcselék portyázni kezdett az utolsó napi szentek elszórt településein, sok védtelen otthont, gazdasági épületet, malmot és kazalt égetve fel. Szeptember közepén Brigham Young elnök önkénteseket kért, akik segítségére sietnek ezeknek a szenteknek. A Nauvooban lakó szentek 134 szekeret készítettek elő, hogy Nauvoo biztonságába hozzák a külső településeken lakó családokat.

Miért nehezítették meg ezek a támadások a templom munkálatainak folytatását?

Illinois lakosai attól féltek, hogy az utolsó napi szentek jelenléte polgárháborúhoz fog vezetni, ezért arra kérték a szenteket, hogy hagyják el az államot. 1845. szeptember 24-én a Tizenkét Apostol Kvóruma megígérte, hogy az egyház tavasszal elmegy.

Gondolj bele, vajon miért lehetett nehéz meghozni azt a döntést, hogy elhagyják Illinois-t. Azt is gondold át, vajon milyen hatással lehetett ez a döntés a szenteknek a templom befejezésére irányuló erőfeszítéseire.

Bár a szentek tudták, hogy el fogják hagyni Illinois-t, azért még tovább dolgoztak a Nauvoo templom építésén.

1. Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Szerinted miért dolgoztak tovább a szentek a templomon, bár tudták, hogy el fognak menni?

Abban az időben a felmagasztosuláshoz szükséges templomi szertartások még nem álltak az egyház általános tagságának rendelkezésére. Az Úr egy 1841-es kinyilatkoztatásban megígérte a szenteknek, hogy ha felépítik a Nauvoo templomot, akkor részesülhetnek ezekben a szabadító szertartásokban (lásd T&Sz 124:22–44).

Ezek a szentek hittek benne, hogy a templomi szertartások felkészítik őket arra, hogy az örökkévalóságban Mennyei Atyánk jelenlétében lakjanak, és hogy a családjuk örökre egymáshoz lehet pecsételve. A szentek templomépítéshez kapcsolódó áldozathozatalainak és nehézségeinek beszámolói a következő igazságra tanítanak bennünket: A templomi szertartások elnyerése minden igazlelkű erőfeszítést és áldozathozatalt megér a részünkről.

2. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Szerinted miért éri meg a kemény munkát és az áldozathozatalt a templomi szertartások elnyerése?

   2. Mit kell tenned azért, hogy templomi szertartásokban részesülhess?

Gondold át, van-e bármi, amit abba kellene hagynod, vagy amit el kellene kezdened annak érdekében, hogy elnyerhesd a templom áldásait.

Kép

President Thomas S. Monson

Thomas S. Monson elnök leírta, milyen áldozatokat hozott néhány ma élő szent azért, hogy templomi szertartásokban részesüljenek: „Sok évvel ezelőtt olvastam egy több mint száz egyháztagból álló csoportról, akik [a brazíliai] Manausból, mely az amazonasi esőerdők közepén fekszik, elutaztak a legközelebbi, mintegy 4000 kilométerre lévő templomba, a brazíliai São Paulóba. E hithű szentek négy napon és négy éjszakán át utaztak hajón az Amazonas folyón és annak mellékágain. A vízen történt utazásuk után buszokra szálltak, hogy további három napig utazzanak mindenféle göröngyös utakon, közben pedig sem túl sokat enni, sem pedig kényelmesen aludni nem tudtak. Hét nap és hét éjszaka után megérkeztek a São Paulóban lévő templomhoz, ahol örökkévaló szertartásokban részesültek. Természetesen a hazaútjuk is ugyanolyan nehéz volt. Mindezek ellenére azonban részesültek a templom szertartásaiban és áldásaiban, és bár pénztárcájuk kiürült, ők maguk a templom lelkületével, valamint az elnyert áldások iránti hálával tértek vissza” (A szent templom – jelzőtűz a világnak. Liahóna, 2011. máj. 91.).

Hogyan inspirálhat téged ezeknek a szenteknek a példája, miközben felkészülsz a templomi szertartások elnyerésére?

Olvasd el a következő bekezdéseket, és húzd alá benne, milyen igazlelkű erőfeszítéseket tettek a nauvooi szentek azért, hogy templomi szertartásokban részesüljenek:

Az egyházi vezetők rögtön felszentelték az egyes helyiségeket a Nauvoo templomban, mihelyt azok elkészültek, hogy minél hamarabb elkezdődhessen a szertartások munkája. A templom tetőterét 1845. november 30-án szentelték fel szertartások munkájára. A szentek december 10-e estéjén kezdtek el részesülni a felruházásukban, s a felruházási szertartások egészen december 11-én hajnali 3 óráig folytatódtak.

Kép

President Brigham Young

1845 végére ezernél több szent részesült templomi szertartásokban. 1846 januárjában Brigham Young elnök ezt jegyezte fel: „A szentek oly nyugtalanul várták a [templomi] szertartások elnyerését, és mi is annyira szolgálni szerettünk volna nekik ezekkel, hogy én teljesen átadtam magam az Úr munkájának, éjjel-nappal a templomban voltam, alig aludtam naponta átlag négy órát, és csak hetente egyszer mentem haza” (in History of the Church, 7:567). Sok egyháztag mosta minden éjszaka a templomi ruhákat azért, hogy másnap késlekedés nélkül folytatódhasson a munka.

1846. február 3-án Young elnök kiment a templomból, hogy megtegye az utolsó előkészületeket Nauvoo másnapi elhagyására a nyugat felé vezető úton, azonban oly nagy tömeg gyűlt össze a felruházására várva, hogy ő megkönyörülve rajtuk visszament, hogy szolgálja őket. Ez további két héttel késleltette az elutazását. A templomi feljegyzések szerint 5615 szent részesült felruházásban, mielőtt nyugatra mentek volna. (Lásd Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 303–4.)

3. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Milyen hatással van rád a szenteknek a templomi szertartások elnyerésére irányuló erőfeszítése?

   2. Nekünk milyen erőfeszítéseket kell tennünk és milyen áldozatokat kell hoznunk a templomi szertartások elnyeréséért?

A templomi szertartások elnyerése után, 1846 februárjában a szentek kezdték elhagyni Nauvoot, végül azonban nem minden egyháztag ment el a szentek többségével. Néhányan ekkor még nem álltak készen az indulásra, és olyanok is voltak, akik úgy döntöttek, hogy maradnak.

A Nauvooban maradt szentek közül sokan továbbra is üldöztetéssel néztek szembe. 1846 szeptemberében, hét hónappal a szentek nagy részének távozása után, körülbelül 800 ember, hat ágyúval felfegyverkezve, Nauvoo megtámadására készült. A hátramaradt szentek és néhány új polgár, akik közül csak körülbelül 150 volt harcképes férfi, felkészültek a város védelmére.

Néhány napos harc után a szentek megadásra kényszerültek, és utasították őket, hogy azonnal hagyják el a várost. A csőcselék betört a városba, nekiállt fosztogatni a házakat és rombolni a templomban. A szentek közül azokat, akik nem tudtak elég gyorsan elmenekülni, megverték vagy bedobták a Mississippi folyóba. A Nauvooból elmenekülő szentek később menekülttáborokat létesítettek a folyó nyugati (iowai) oldalán. Legtöbbjüknek nem volt elég élelme és ellátmánya önmaga fenntartásához.

Az egyházi vezetők Iowa nehéz terepén átvágó mentőcsapatokat küldtek vissza, hogy segítsenek a szenvedő szenteknek.

4. Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: Szerinted neked milyen érzés lett volna elhívást kapni arra, hogy térj vissza és segíts ezeknek a szenvedő szenteknek?

Olvasd el Brigham Young elnök következő üzenetét, melyet azoknak küldött, akiket a mentőcsapatok toborzásával bízott meg:

Kép

President Brigham Young

„Égjen szívetekben kiolthatatlan lángként az Úr házában kötött szövetség tüze, míg …mindenkit fel nem leltetek, …aki [el tud menni], és adjatok lelkének ebből a tűzből annyit, hogy felkeljen és …tüstént indulva hozza el Nauvooból a szegények egy-egy csoportját.

Ma a tettek napja van” (Journal History of The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints, Sept. 28, 1846, 5–6, Church History Library, Salt Lake City).

Brigham Young kijelentése arra tanít minket, hogy az Úr elvárja tőlünk, hogy az általunk megkötött szövetségek szerint éljünk.

5. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Te milyen áldozatokat hoztál már a szövetségeid betartásáért?

   2. Milyen áldásokban részesültél azért, mert az általad kötött szövetségek szerint éltél?

Amikor a szentek nagy többsége 1846 februárjában kezdte elhagyni Nauvoot, Iowa területén át nyugat felé mentek. „Nauvoo elhagyása hitbéli tett volt a szentek számára. Úgy indultak el, hogy nem tudták, pontosan hová mennek, vagy mikor érnek oda arra a helyre, ahol le fognak telepedni. Csak azt tudták, hogy ellenségeik azon vannak, hogy kiűzzék őket Illinois-ból, vezetőik pedig kinyilatkoztatást kaptak, hogy valahol a Sziklás-hegységben keressenek menedéket” (Church History in the Fulness of Times Student Manual, 309).

Orson és Catherine Spencer következő történetét olvasva nézd meg, milyen dolgokban nyilvánult meg hitük és bizalmuk:

„Nauvoot elhagyva [Catherine] állapota, aki mindig is gyenge volt és törékeny, gyorsan romlott az egyre halmozódó nehézségek hatására. A gyötrődő férj esedező levelet írt felesége szüleinek, arra kérve őket, hogy fogadják be őt az otthonukba, míg a szentek lakhelyet nem találnak. Válaszuk ez volt: »Tagadja meg csúfos hitét, és akkor visszajöhet, de addig soha!«

Amikor a levelet felolvasták neki, Catherine arra kérte a férjét, hogy vegye elő a Bibliáját, és nyissa ki Ruth könyvénél, majd olvassa fel az első fejezet tizenhatodik és tizenhetedik versét: »Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem«” (Memoirs of John R. Young: Utah Pioneer 1847 [1920], 17–18). Catherine Spencer nem sokkal ezután meghalt.

A szentek további nehézségekkel is szembesültek útjuk során. Mivel nagyon sok eső esett, és alig voltak készleteik, a szenteknek négy hónapjukba telt Iowa átszelésének alig 500 kilométeres útja. A menetsebesség lassúsága miatt az egyházi vezetők úgy döntöttek, hogy 1847 tavaszáig nem mennek tovább nyugat felé a Sziklás-hegységbe, és azt tanácsolták a szenteknek, hogy telepedjenek le télire. A legnagyobb települések egyike, a Téli Szálláshely, a Missouri-folyó nyugati partján volt, a mai Nebraska állam területén.

Kép

Winter Quarters

Brigham Young elnök 1847 januárjában, a Téli Szálláshelyen (angolul: Winter Quarters) kapta meg a Tan és szövetségek 136-ban feljegyzett kinyilatkoztatást.

A Tan és szövetségek 136:1–18 tanulmányozása közben figyeld meg, milyen tanácsokat ad az Úr, hogyan szerveződjenek és készüljenek a szentek a nyugat felé tartó útjuk folytatására.

A nyugat felé vezető útról további dolgokat is megtudsz majd az oktatódtól az ehhez a részhez tartozó leckéből.

6. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam a „Nauvoo elhagyása” és „Az Iowán át vezető út” című leckét, valamint a Tan és szövetségek 136:1–18-at, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: