Tan és szövetségek 85–86

A Tan és szövetségek 85 egy sugalmazott levél részlete, amelyet Joseph Smith próféta küldött William W. Phelpsnek 1832. november 27-én. Ebben a levélben a Próféta kifejtette, hogy az Úr pontos feljegyzés vezetését kívánja meg azokról, akik a felajánlás törvénye szerint élnek Missouriban. Valamivel később – 1832. december 6-án – Joseph Smith megkapta a Tan és szövetségek 86-ban feljegyzett kinyilatkoztatást, miközben a Biblia sugalmazott átdolgozásán munkálkodott. Ez a kinyilatkoztatás bővebb magyarázatot adott a búza és a konkoly példázatára, valamint a papság azon szerepére vonatkozóan, hogy segítsenek az Úrnak az igazlelkűek összegyűjtésében az utolsó napokban.

Képzeld el, hogy egy olyan sportcsapat tagja vagy, amely esélyes arra, hogy igazán kiváló legyen. Miután már néhány napja együtt edzel a csapattal, úgy látod, hogy az egyik játékos önző, néhányan gyengén teljesítenek a posztjukon, mások pedig nem figyelnek az edzőre. Miért lesz nehéz a csapatodnak, hogy nyerjen? Mit kellene megváltoztatni, hogy jobb legyen az összjáték?

Hasonló helyzet kezdett kialakulni 1832-ben, amint egyre több egyháztag érkezett Missouriba. Missouriban sok szent összhangban élt az Úr azon törvényeivel, amelyeket Ő Sion felépítése kapcsán adott. Számos egyháztag azonban nem engedelmeskedett az Úr parancsolatainak, és úgy utaztak Missouriba, hogy nem kaptak bizonyítványt a vezetőiktől (ezt pedig az Úrnak a T&Sz 72:17–18, 25-ben lefektetett törvénye megkövetelte). E bizonyítvány egy papír volt, amelyet az egyház püspöke vagy három elnöklő eldere írt alá, kijelentve, hogy a személy érdemes és köztiszteletben áll, vagyis sáfárságot kaphat. Bár a Missouriban élő egyháztagok azt a parancsolatot kapták, hogy ajánlják fel vagyonukat az egyháznak, néhányan mindenféle felajánlható forrás nélkül érkeztek, ezzel súlyosbítva az ottaniak előtt álló kihívásokat. Legalább egy olyan személyről tudunk, aki felajánlotta ugyan a tulajdonát, ám visszakövetelte azt, amikor elhagyta az egyházat. Voltak olyanok is Missouriban, akik megtagadták, hogy felajánlják az egyháznak a tulajdonukat.

1. Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   1. Miben hasonlít ezen egyháztagok magatartása arra, amikor valaki nem hasznos tagja egy csapatnak?

   2. Miért lehetett nehéz megalapítani Sion városát ilyen körülmények között?

Olvasd el a Tan és szövetségek 85 szakaszbevezetését, hogy megértsd, miként reagált Joseph Smith próféta ezekre a nehézségekre Missouriban.

Kép

John Whitmer

Joseph Smith levele utasításokat tartalmazott az Úr írnoka, John Whitmer számára, aki Missouriban élt. Olvasd el a Tan és szövetségek 85:1-2-t, és keresd meg, minek a megtételére utasította az Úr az egyház írnokát Missouriban. (Tanulmányozás közben segíthet, ha tudod, hogy a hitehagyók olyan emberek, akik hitehagyásba süllyednek, vagy elfordulnak az egyháztól és megtagadják a hitet.)

OIvasd el a Tan és szövetségek 85:3–5-öt, és keresd meg, milyen okból nem volt szabad felírni bizonyos emberek nevét az egyház feljegyzéseibe. A 3. versben az „akik nem felajánlás által kapják meg örökségüket” kifejezés azon egyháztagokra utal, akik nem voltak hajlandóak a felajánlás törvénye szerint élni, ahogyan azt az Úr megparancsolta.

Éppúgy, ahogy az egyház korai időszakában feljegyzéseket vezettek, ma is vezetnek ilyeneket, hogy megőrizzék a hithűek neveit, valamint a munkálkodásukról szóló beszámolót. Az egyik tantétel, amelyet a Próféta leveléből megtudhatunk az, hogy ha Isten törvényei szerint élünk, nevünk hithű egyháztagként íratik fel az egyház feljegyzéseire.

2. A szentírás-tanulmányozási naplódban írj arról, mit kell tenned, hogy neved az egyház hithű tagjaként kerüljön feljegyzésre. (Miután végeztél ezzel a feladattal, hasonlítsd össze azt, amit írtál, a lecke végén megadott válaszokkal.)

Az egy hatalmasra és erősre vonatkozó utalást (lásd T&Sz 85:7), aki rendbe szedi Isten házát, továbbá az arra tett utalást, aki „kinyújtja kezét, hogy megtartsa Isten ládáját” (T&Sz 85:8) sok hitehagyott használta már fel arra, hogy igazolja elfordulását az egyháztól. Azt állítják, hogy az egyház különböző elnökei elveszítették Isten kegyét, és Ő nem ismeri el őket, illetve hogy ők, vagyis e hitehagyók azok a hatalmasok és erősek, akiket Isten elhívott, hogy rendbe szedjék az egyházat. Az ilyenfajta állítások ellentétben állnak a szentírások jelentésével. Egy 1905-ben kiadott hivatalos közleményben az Első Elnökség (Joseph F. Smith, John R. Winder és Anthon H. Lund) kifejtette, milyen körülmények idézték elő ezt a kinyilatkoztatást, és kikre vonatkozik ez a két kifejezés:

„Mindenekelőtt figyelembe kell vennünk, hogy az egész levél tárgya [a Próféta levele William W. Phelpsnek] – azon rész is, amelyet később kinyilatkoztatásként fogadtunk el [T&Sz 85] – az egyház Missouri állambeli ügyeire vonatkozik, a szentek összegyűjtésére azon a földön, valamint örökségük elnyerésére a felajánlás törvénye és sáfárságuk joga alapján; és hogy a Próféta kifejezetten azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mi történjék azokkal, akik nem kaphatnak örökséget a püspök rendelete vagy határozata alapján.

[…] A fivérek között Sionban – a Missouri állambeli Jackson megyében – uralkodó lázongás, irigység, kevélység, hitetlenség és keményszívűség idején (melyek mindegyikéből kivette részét Partridge püspök is) vetették papírra e kinyilatkoztatás szavait a William W. Phelpsnek 1832. november 27-én írt levélből. Az »ember, akit Isten hívott el és jelölt ki«, hogy »ossza szét a szenteknek örökségüket« – Edward Partridge – akkoriban helytelenül viselkedett, elhanyagolta a kötelességét, és kinyújtotta »kezét, hogy megtartsa Isten ládáját«; ezért aztán figyelmeztetést kapott Isten közelgő ítéletére, továbbá az a jövendölés adatott, hogy egy másik »hatalmasat és erőset« küld Isten, hogy átvegye a helyét, a püspökségét – olyasvalakit, akinek a vállán e magas hivatal lelke és hatalma nyugszik, melynek segítségével hatalmában áll majd, hogy »rendbe szedje Isten házát, és telkek szerint elrendezze [a] szentek örökségeit«; más szavakkal, aki elvégzi azt a munkát, amelyre Edward Partridge püspök jelöltetett ki, de amelynek teljesítésében ő kudarcot vallott.

[…] Amennyiben azonban bűnbánata, áldozatai és szenvedése révén Edward Partridge püspök kétségtelenül enyhített azon fenyegető ítélet súlyán, mely szerint »elesik a halál nyila által, akár a fa, amelybe belecsap a villám fénylő nyila«, akkor annak szükségessége, hogy elküldessen egy másik az ő helyének betöltésére – a hatalmas és erős, »hogy rendbe szedje Isten házát, és telkek szerint elrendezze [a] szentek örökségeit« – idejétmúltnak tekinthető, és a jövendölés teljes esete lezáratik” (in James R. Clark, comp., Messages of the First Presidency of The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints, 6 vols. [1965–75], 4:112, 115, 117.)

Képzeld el, hogy egy nagyon rangos eseményre készülsz (például egy híresség esküvőjére vagy egy vacsorára valakivel, akivel mindig is szerettél volna találkozni). Milyen érzés lenne, ha nem engednének be, amikor megérkezel, mert a neved nem szerepel a meghívottak listáján?

Olvasd el a Tan és szövetségek 85:9–11-et, és keresd meg, mit mondott az Úr, mi történik majd azokkal a korai szentekkel, akiknek a neve hiányzik az Úr emlékezetkönyvéből vagy Isten törvénykönyvéből. (Ne feledd, hogy ezek a címek a korai szentek hitéről és munkálkodásáról szóló írásos beszámolókra utalnak.)

Itt a földön és a mennyben is vezetnek feljegyzéseket. Mindannyiunknak el kell számolni majd a cselekedeteinkkel és a hitünkkel a tekintetben, hogy mennyire éltünk Isten törvényei szerint. Gondolkodj el azon, milyen a hozzáállásod Isten törvényeihez, és mennyire engedelmeskedsz azoknak.

Kép

wheat and tares

A példázat olyan történet, amely összehasonlítást használ egy igazság megtanításához. Olvasd el a búza és a konkoly példázatát a Máté 13:24–30-ban.

Szerinted mit jelképez a búza?

Mit jelképez a konkoly?

Ellenőrizheted a fenti kérdésekre adott válaszaidat, ha megkeresed a Máté 13:38-at.

3. Válaszold meg a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő kérdést: A példázatban szereplő gazda miért akart várni a konkoly kihúzásával?

A konkoly egy mérgező gyomnövény. A búza és a konkoly majdnem teljesen egyforma, amikor kihajt, amikor azonban teljesen megnő, akkor már megkülönböztethető egymástól. Ha az arató azelőtt próbálná kihúzni a konkolyt, hogy a búza és a konkoly is megérne, akkor valószínűleg a búza jó része is elpusztulna.

4. Olvasd el a Tan és szövetségek 86:1–6-ot, és keresd meg, mit jelent a mező, a magvetők és az ellenség. Válaszolj a következő kérdésre a szentírás-tanulmányozási naplódban: Hogyan foglalnád össze a példázat jelentését az Úr által elmagyarázott jelképek alapján?

Joseph Smith próféta a Biblia sugalmazott átdolgozását szerkesztette és nézte át éppen, amikor ezt a kinyilatkoztatást kapta. A Máté 13:30 szerint az Úr azt sugallta, hogy először a konkolyt gyűjtik össze kévékbe, hogy elégessék, majd pedig a búzát gyűjtik a csűrbe.

Olvasd el a Tan és szövetségek 86:7-et, és keresd meg a kinyilatkoztatásban azt a gondolatot, amely a begyűjtés sorrendjéről szól. Szerinted miként történik majd az igazlelkűek begyűjtése az utolsó napokban?

Kép

sister missionaries teaching

Gondold át, hogyan kapcsolódik a búza és a konkoly példázatához az, hogy a misszionáriusok az embereket a visszaállított evangéliumról tanítják.

Mi is segíthetünk az igazlelkűek összegyűjtésében, ha megosztjuk az evangéliumot másokkal, akik akkor gyűjtetnek a nyájba, amikor elfogadják Krisztust és megkeresztelkednek. Ha emlékezünk arra, milyen sokféle módon kaptunk áldásokat az Úr egyházának tagjaiként, ez erősítheti azon vágyunkat, hogy megosszuk ezeket az áldásokat másokkal is.

Olvasd el a Tan és szövetségek 86:8–10-et, és keresd meg, milyen módon kapunk áldásokat az Úr egyházának tagjaiként. Meg is jelölheted, amit találsz.

A „törvényes örökösök vagytok” kifejezés a 9. versben azt jelenti, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként részesei vagyunk a szövetségnek, amelyet Isten Ábrahámmal kötött, melynek révén Ábrahám azt az ígéretet kapta, hogy utódai élvezni fogják a papság áldásait, és megosztják majd ezen áldásokat másokkal (lásd Ábrahám 2:9–11).

Gondolkodj el a következő kérdésen: Milyen áldásokban részesültél már a papság által?

A fenti kérdés átgondolása során eszedbe juthattak azok a szertartások, amelyeket a papság révén tudtál elnyerni, beleértve a keresztelés és a Szentlélek ajándékának szabadító szertartásait is. Olvasd el a Tan és szövetségek 86:11-et, és keresd meg, hogyan kell segítenünk másoknak.

A „világosságként a nemzsidóknak” kifejezés azt jelenti, hogy igazlelkű példát mutatunk azoknak, akik nem rendelkeznek az evangélium áldásaival. A 11. vers azt tanítja, hogy szabadítást hozhatunk mások számára azáltal, hogy segítünk nekik elnyerni a papság áldásait. Odaírhatod ezt a tantételt a szentírásod margójára.

Gondold át azokat az élményeidet, amelyek során te vagy egy ismerősöd igazlelkű példát mutatott valakinek, vagy segített valakinek elnyerni a papság áldásait.

5. A szentírás-tanulmányozási naplódban írj arról, mit fogsz tenni azért, hogy „világosság” legyél másoknak, és így ők elnyerhessék a papság szertartásait és áldásait.

6. Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

   Tanulmányoztam a Tan és szövetségek 85–86-ot, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét (dátum).

   További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani az oktatómmal: