Istennel fenntartott kapcsolatunk megerősítése

A vallásunk … nem egy zord, szigorú lénynek állítja be Istent, akihez nem közeledhetünk, hanem azt mondja, hogy Ő a mi Atyánk, mi az Ő gyermekei vagyunk, és Ő a lelke mélyén atyai gyengédséggel vigyáz ránk és törődik velünk; mi pedig megtapasztaltuk ezeket az érzéseket, ami az apa és a fiú, az anya és a lánya, a szülők és a gyermekek között léteznek.⁵

Hogyan érez Isten az emberiség családjával kapcsolatban? Azt érzi, hogy az [emberek] az Ő gyermekei. Mindegyik? Igen, a fehér, a fekete, a rézbőrü, a zsidó, a nem zsidó, a pogány, a keresztény és az összes típusú és fajtájú ember. Mindenki érdekli Őt. Ez így volt a kezdetektői, és így is lesz a végsőkig. Minden erejéből telhetőt megtesz, ami az emberiség családja javára, áldására és felmagasztosulására válik az időben és az örökkévalóságban egyaránt.⁶

Mi mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Ő a mi Atyánk és jogában áll irányítani minket, de nemcsak minket, hanem teljes jogában áll irányítani és vezetni az emberiség családjának dolgait, akik a föld színén élnek, mert ők mind az Ő utódai.⁷

Isten célja az, hogy minden erejétől telhetőt megtegyen, ami az emberiség javára válik. Néha azt mondjuk, hogy eget-földet megmozgatunk, de Isten valóban megmozgatta az eget és a földet ennek a célnak az érdekében. (…) Isten arra vágyik, hogy mi boldoguljunk, és ebből a célból törvényeket vezetett be. Ebből a célból vezette be az örökkévaló evangéliumot; és állította vissza a szent papságot, ami régen is létezett, azokkal a tan tételekkel, áldásokkal, erőkkel, ceremóniákkal, szertartásokkal és kiváltságokkal együtt, amelyek az idők kezdete óta léteztek a földön.⁸

Ha helyesen megértjük magunkat, akkor örökkévaló lényekként kell magunkra tekintenünk, Istenre pedig mint az Atyánkra, mert azt tanították nekünk, hogy azt mondjuk, amikor imádkozunk: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben…” [Máté 6:9] „Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának és élünk!” [Zsidók 12:9] Nem kell bebizonyítanom ezt, mert a szentek jól megértik, hogy Isten a mi szellemünk Atyja, és amikor visszatérünk a színe elé, úgy ismerjük majd Őt, ahogy a földi szüleinket ismertük. Azt tanították nekünk, hogy úgy menjünk hozzá szükséges áldásokat kérni, ahogy egy földi szülőhöz mennénk; és Ő azt mondta „ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vájjon kígyót ád-e néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kémek tőle?!” [Máté 7:9-11]⁹

Éreznünk kell, hogy Isten a mi Atyánk, és mi az ő gyermekei vagyunk, és Ő megígérte, hogy meghallgatja az imáinkat, és felszólítottak minket arra, hogy engedelmeskedjünk az akaratának és hajtsuk végre a terveit. Ezek után, hogy imáinknak legyen eredménye, el kell végeznünk a ránk háruló különböző kötelességeket, amelyekre utaltak, továbbá becsületesnek és tiszteletre méltónak kell lennünk egymással. Ha megpróbáljuk becsapni a testvérünket, hogyan várhatjuk el Istentől, hogy megáldjon minket azért, mert [a testvérünk] is legalább annyira Mennyei Atyánk gyermeke, mint mi. (…) [Istent] érdekli a jólléte, és ha mi megpróbálunk hasznot húzni az Úr gyermekének kárára; gondoljátok, hogy [az Úr] meg lesz velünk elégedve?¹⁰

Emlékszem még gyermekkoromra. Életem akkori korai szakaszában megtanultam Istenhez közeledni. Sokszor mentem ki a mezőkre és elbújtam egy bokor mögött, ahol lehajtottam a fejem az Úr előtt és arra kértem Őt, hogy vezessen és irányítson engem. És Ő meghallgatta az imámat. Időnként hívtam más fiúkat, hogy csatlakozzanak hozzám. Nem lesz semmi bajotok, fiúk és lányok, ha imádkoztok az Úrhoz a titkos zugaitokban, ahogyan én is tettem. Ilyen lelkülettel rendelkeztem kisfiúként. És Isten egyik dologról a másikra vezetett engem. (…) Lelkem Isten után kutatott akkor; és még most is így érzek.¹¹

Elmondom nektek, mit tettem először, amikor prédikálni mentem, különösen akkor, amikor egy [új] helyre érkeztem: elvonultam egy félreeső helyre, bárhová, egy mezőre, egy pajtába, az erdőbe, a szobámba, és megkértem Istent, hogy áldjon meg engem és adjon nekem bölcsességet, hogy kész legyek megküzdeni azokkal a helyzetekkel, amivel szembe kell néznem - az Úr pedig megadta nekem a bölcsességet, amire szükségem volt és támogatott engem. Ha ti is ilyen úton haladtok, akkor Ő titeket is megáld. Ne bízzatok magatokban, hanem tanulmányozzátok a legjobb könyveket - a Bibliát és a Mormon könyvét - és szerezzetek meg minden információt, amit csak tudtok, és azután ragaszkodjatok Istenhez és tartsatok távol magatoktól mindenféle romlottságot és szennyet, és akkor a Felséges áldásai lesznek veletek.¹²

Ne feledkezzetek el az Úrhoz imádkozni a családi köreitekben, Istennek szentelve magatokat és mindeneteket, amitek csak van, életetek minden napján; kutassátok a jó cselekedeteket, és műveljétek ki az egység és a szeretet szellemét. És akkor az élő Isten békéje és áldásai lesznek velünk, és Ő vezetni fog minket az élet ösvényein; akkor támogatni fognak és megtartanak minket az Isten szent angyalai, ősi pátriárkái és emberei, és a fátyol vékonyabb lesz közöttünk és a mi Istenünk között, mi pedig közelebb kerülünk hozzá, és akkor a leikeink felmagasztalják a Seregek Urát.¹³

Nem hiszek az olyan vallásban, amelyhez nem ragaszkodom teljesen, hanem olyan vallásban hiszek, amiért élhetek és halhatok. Nem azokról a dolgokról beszélek, amiket nem értek; én megbirkóztam a halállal, és az ördög célba vett, hogy elpusztít engem, de ez engem nem érdekelt. Vegyék el tőlem azt a reményt, és a vallásom semmit nem ér. (…) A mi dolgunk, hogy azok szerint a tantételek szerint cselekedjünk, amelyeket elkezdtünk; hogy bízzunk és higgyünk Istenben, és hagyjuk, hogy ez befolyásolja az egymás iránti cselekedeteinket.¹⁴

Ha elvégezzük a részünket, az Úr nem mulasztja el megtenni az Ő részét. Azért, mert mások ostoba dolgokat tesznek, mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy az ő példájukat kövessük. Azt valljuk, hogy Isten Sionja vagyunk, a tisztaszívüek. Azt valljuk, hogy a feddhetetlenség, az igazság és az erény fiai és lányai vagyunk, és Istenben hiszünk. Nemcsak vallanunk kell ezeket, hanem gyakorolnunk is; meg kell valósítanunk és teljesítenünk kell Isten igéjét, akaratát és törvényét.¹⁵

A hit cselekedetek nélkül halott [lásd Jakab 2:17, 26], nyilvánvaló, hogy az élő hit, valamint amit Isten elfogad az, ami nemcsak hisz Istenben, hanem cselekszik is abból a hitből. Ez nemcsak a tettek oka, hanem egyben ok is és tett is. Vagy más szavakkal, ez meggyőződés vagy hit, amely a cselekedetek által lesz teljessé.¹⁶

Muszáj bíznunk Istenben, bármik is legyenek a következmények. Mindaddig, amíg ezt így tesszük, és amíg betartjuk a szent szövetségeket, amelyeket Vele és egymással kötöttünk, Sión diadalmaskodni fog. (…)

Én azonban elmondom nektek, testvéreim, hogy mit kell tennünk: a szívünkben félnünk kell Istent; félre kell tennünk a kapzsiságunkat és a makacsságunkat, mindenféle akaratosságunkat és balgaságunkat. (…) Meg kell alázkodnunk az Úr előtt a bűneinket megbánva, ezáltal tisztának megőrizve a testünket és a szellemünket, hogy alkalmas befogadó edényei legyünk az élő Isten Szellemének, és Ő vezessen minket az élőkért és a holtakért végzett minden munkánkban. Istenre és az igazságosságára kell vágynunk, amíg azt nem mondjuk, amit egykor valaki régen mondott: vizsgálj meg engem, ó, Isten, és próbálj meg engem, és ha van bennem a gonoszságnak valamilyen útja, parancsold meg, hogy távozzon el tőlem [lásd Zsoltárok 139:23-24]. Nekünk, apáknak és anyáknak kell alázatosan az Úr elé járulnunk és hozzá fohászkodnunk, hogy az Ö békessége legyen a szívünkben; és ha valami rosszat tettünk, valljuk be a vétket, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy kijavítsuk azt; így kezdje rendbe tenni a házát valamennyi férfi és nő Izraelben, és örökre művelje ki a béke szellemét, az egység és a szeretet szellemét.

És ha Izráel családjai ezt megteszik Sión egész földjén, mindannyian Istent félve és igazságosan cselekedve, az alázatosság és a szelídség szellemét táplálva és Benne bízva, akkor nincs olyan létező erő, ami kárt okozhatna nekünk.¹⁷

A béke Isten ajándéka. Békét akartok? Menjetek Istenhez! Békét akartok a családotokban? Menjetek Istenhez! Azt akarjátok, hogy béke honoljon a családotokban? Ha igen, akkor éljetek a vallásotok szerint és Isten igazi békéje fog veletek tartózkodni és lakni, mert a béke onnan ered és [sehol] máshol nem tartózkodik. (…) A béke jó, és én azt mondom, hogy kutassátok azt, tápláljátok a kebletekben, a szomszédságotokban és ahová csak mentek, barátok és ismerősök között. Ha csak annyi békességet kapnánk, amennyi Isten keblében lakozik, minden rendben lenne. (…)

Néhányan a háborúkat és a szenvedéseket említve azt kérdezik, hogy nem féltek? Nem, én Isten szolgája vagyok, és ez elég, mert az Atya kezében van az irányítás. Nekem agyagnak kell lennem a fazekas kezében, formálhatónak, és az Úr Szelleme színének világosságában kell járnom, és ezután nem számít, mi történik. Csapjanak le a villámok és remegjen meg a föld, Isten irányít, és úgy érzem, keveset kell mondanom, mert a Mindenható Úristen uralkodik, és addig folytatja a művét, amíg ellenségeit mind a lába alá veti, és a királysága kiterjed a folyamoktól a föld határáig.¹⁸

Nekünk csupán azt kell tennünk, hogy a vallásunk szerint élünk, engedelmeskedjünk az elnök tanácsainak, legyünk alázatosak és hithűek, és ne a saját erőnket magasztaljuk fel, hanem kérjünk bölcsességet Istentől, és győződjünk meg arról, hogy békében vagyunk Istennel, a családjainkkal, egymással, hogy béke uralkodjon a keblünkben és a közösségünkben.¹⁹

Amikor a vallásunk szerint élünk, amikor Isten Szellemének világossága szerint járunk, amikor megtisztulunk minden tisztátalantól és romlottságtól, és az Úr Szellemének édes suttogása tölt intelligenciát a keblünkbe, és lebeg felettünk, békét és örömöt adva nekünk, akkor többé-kevésbé halvány bepillantást nyerünk azokba a dolgokba, amelyek a hithűekre várnak, és ezután érezzük azt, hogy mi és mindaz, amink van, az Úr kezében van és készek vagyunk felajánlani magunkat céljainak elvégzésére itt a földön.²⁰

A béke kívánatos dolog; Isten ajándéka, illetve Isten legnagyszerűbb ajándéka, amit halandóknak adhat. Mi kívánatosabb a békénél? Béke a nemzetekben, béke a városokban, béke a családokban. Mint a lágyan zúgó nyugati szél, csillapító hatása elsimítja az aggodalmak ráncait, felszárítja a szomorúság könnyeit, és kiűzi a bánatot a kebelből; egyetemes élmény legyen; és ez kiűzi a bánatot a világból, és paradicsommá változtatja ezt a földet. De a béke Isten ajándéka.²¹